Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-92

1« Áz országgyűlés felsőházának 92. ülése lesz bedőle 11 kilogramm szál-len és kóc, abból pedig lesz 50—55 méte'r vászon. Ha azután olyan szerencsés vagyok, hogy hozzájutok egy méter vászonhoz, akkor azért aiz, egy mázsa leírnék az árát oda kell adnom. Tehát 1/50 része kerülhet hozzám vissza, ha szerencsés vagyok és hozizá tudok vaiamikép jutni. Ugyanez a helyzet, mélyen t. Felsőház, a gyapjúkérdésben is. Tavaly még száz kilogramm gyapjút kellett adni azért, hogy egy rend ruhát lehessen belőle csináltatni, az idáu már 200 kilogramm gyapjút kell adni érte, holott 100 kilogramm gyapjúból 15—20, 200 kilogrammból pechtg 30—10 rend ruhára való posztót lehet előállítani. Ez is óriási sérelem, hogy 100—200 kilogramm gyapjú árát kell

1 odaadinom, ha három méter szövethez akarok hozzájutni, amelyből ruhát akarok magamnak csináltatni. Ez hallatlan dolog, ismétlem: a termelési 'kedv csökkentésére vezet. ,Ez a magyarázata annak, hogy juhtenyésztésünk csökkenőbein van, A gazdák neon kívánnak juhtenyésztéssel foglalkozni, mJerl a túlságosan alacsony gyapjúárak nem. teszik rentábilissá a juhtenyésztést. iüyy van! UÍJ.U van!) Itt van a* kezemben egy gyapjúárlap, amelyből kitűnik, hogy mindenféle prémiummal együtt körülbelül 5—6 pengőt kap egy gazda a gyapjú kilogrammjáért. Négy-öt kilogramm gyapjúból iesz egy rend ruhára való posztó. Ha tehát hat pengőt és öl kilogramm gyapjút számítok, akkor 30 pengő jön ki. 30 pengő értékű nyersanyagból lesz egy rend ruhára való posztó, amikor pedig odajutunk, hogy megvásároljuk, akkor már 300-400 pengőt kell adni érte s egy rend ruháért 800— 900-—1000 pengőt kell fizetni. Azt hiszem, nem veszi rossz néven az ilgeu t. közellátási kormány, ha azzal a kívánsággal állok elő, hogy fogja meg valaki az én kezemet, vezessen végig az én lenemnek és gyapjúmnak útjáa, hogy lássuk, miképpen les» abból az olcsón átadott terményből, mire kószgyártmánykéut hozzám kerül, olyan hatalmas értékű valami. Látni akarjuk ezt a dolgot, tisztába kívánunk jönni ezzel, annál inkább, mert már m^g van állapítva, hogy a mezőgazdaság az ország legnagyobb hadiüzemet Ha pedig a legnagyobb hadiüzemről van szó, akkor pumpálni kell az emberekbe a lelkesedést, a termelési kedvet, hogy fokozottabb mértékben és jobban dolgozzanak az ország érdekében. {Helye* A len- és gyapjúkérdéssel kapcsolatban meg kell említenem azt a régi gazdakívánságot, hogy a készgyártmányból juttassanak valamit vissza a termelőhöz, mért ez sohasem történik meg. Azt mondják, hogy erre a oélra nem áll rendelkezésre anyag. Ha tudná az a székely gazda, aki három-négy holdon termel, — most székelyföldi viszonylatban beszélek és azért mondok iily©n csekély holdszámot, mert nálunk az, akinek száz hold földje van, már nagy úr — hogy ő visszakap annak a lennek a gyártmányából valamit, és ha visszakapna az általa beszolgáltatott gyapjú készárujából bizonyos mennyiséget, akkor fokozódnék a termelési kedve. Higyje el nekem az igen t. Felsőház, ha ez így volna, akkor nagyobb volna az a termésmennyiség, amelyet a közfogyasztás részére lehetne biztosítani. (Helyeslés.) Ezen valamiképpen segíteni kellene, mert én tisztában vagyok azzal, hogy a visszajuttatással mogsokszoroznók a közellátásnak jutó mennyiséget. 194S. évi december hó 17-én, péntekét^ És amikor arról kell beszélnem, hogy az őstermelő ilyen, k&vés pénzért kénytelen eladni a terményét és olyan drágán kapja irueg a készgyurtniányokat, akkor szomorúan olvasom, az újságban, hogy a textilnagykereskedők kérést intéztek az illetéke» minrsztüríunihoz aziránt, hogy emelje fel haszonkulcsukat. Itt vaizenuben egy száinla. Kevert, kártolt gyapjïi nalát adtak el 50 pengő 72 fillérért kilogram nionkeut. löütétlem", 5—

ß pengő küuJa, a gyapjúnak, viszont a louai már 50 pengő 72 fillérbe kerül. Itt van egy kimutatás, amely szerint a textilnagykereskedők közül az 1942. évi statisztika szerint 120 olyan kereskedő és texülügvnök van, aki 30.000—50.000 pengőig terjedő bevallott jövedelem után van megadoi.1 "Ukívül 70 olyan kereskedő és ügynök vau, aki 50.000—100.000 pengő adóalap után ivan megadóztatva. De van négy olyau nugykereskuüu is, aki 300.000—450.000 pengő bevallott jövedelem után van megadóztatva. Ha ezeket az óriási összegeket, amelyeket az a kereskedő vagy ügynök bevallott, összevetjük azzal a csekély jövedelemmel, amelyet a mezőgazdaság, ősterme lés-biztosít, akkor igazán olyan aránytalanságot látunk, amelyen országunk és közellátásunk érdekében feltétlenül segítenünk kell. (Ugy va»! Ügy van!) Igen t, Felsőház! Az ország ,bőreUá> meglehetősen hiányos. Többféle magyarázatot kaptunk imár arra vonatkozóan, hogy miért. Ast mondják, hogy eddig külföldiről hoztak be nagyobb mennyiséget, de ez a külföldi behozatal most elmaradt. Ez kissé csodálatos előttünk azért, mert tudjuk, hogy hány vágómarhát vágnak le kényszerigénybevétel - folytán, tehát tudjuk, hogy ez milyen tetemes bőrmennyiséget it, legalább is ánnyd ifcőrmennyiscget, amennyi a polgári lakosság jobb lábbeli ellá tását biztosítaná, A mezőgazda csak a nála elhullott másfél évesnél idősebb állat bőréhez juthat hozzá, csak azt igényelheti az anyaghivataltól szerszám bőrnek. Lábbeli bőrnek tehát egyáltalában nem igényelheti. .Juhbőrt nem igényelhet vissza, tatért ez fontos a közellátás szempontjából, valószínűleg: n hadsereg szempontjá.hól. E miatt tehát az eldöglött juh bőrét nem lehet visszaigényelni. Az volna tehát,a he lyes, ha minden eldöglött juhnak a bőre á köz ellátás rendelkezésére áLlna. Ezzel szemben azonban az a helyzet, hogy többet kell fizetni a nyúzó eigániynak, mint amennyit a gaizda kap a bőrért- (ŰffSÍ ran! Ű-ffy rati!) Én gyakorlatból ttídom ezt; mert m többször előfordult. Érmeik eredményeiképpen a székelyföldi dogkutak színültig tele vannak nyúzatlan juhokkal. Nagyobb intelligencia és nagy nemzeti lelkesedé« szükséges ugyanis ah hoz, hogy a közeli látás rendelkezésére bocsássak valaanit akkor is, ha károm van belőle. Ezt az a kisgatzda mew tudja átérezni, s ezért ahelyett, hogy miegnyúzassia. drágábban, "mint aimemnyit kap érte és bevigye a városba eladni azt a jubőrt, ami aat jelenti, hogy egy napot kel! rászánnia a beutazásra, inkább bele dobja a dögöt a kútba nyúzatlan.ul. Lehet az is, hogy megnyúzza es feketén eladja a. timárnaL ívüéz Biró István: Nem mindenki!) Ez a jobbik es-eC do viszörifi a. közerköl l(>T aj rosszabbak. (Úgii ran! Ûau väfol) Valahonnan kell táplálkoznia a fekette lábbeli-piacnak: vagy az így szerzett tímáranyag I séből. vagy pedig az illegális úton, gyáraktól \