Felsőházi napló, 1939. IV. kötet • 1943. április 13. - 1944. november 8.

Ülésnapok - 1939-91

Az országgyűlés felsőházának 91. ülése kus és református egyházunk is ezért ad hálát az Istennek, hogy amikor köröskörül minde­nütt vagy meglazult vagy egyenesen szembe>­f ordult egymással az egyháa és az állam 1 a miaga viszonyában, akkor mi keresztyén, protestáns egyházak Magyarországon élhetíük egyházi, hivő, szabad vallásgyakorlattal bíró valláso® életünket és megkapjuk mindazokat az anyagi és erkölcsi támogatásokat, amelyekre egyhá­. zunkn'ak joga és szüksége van. A mi protestáns egyházaink autonómiával bíró egyházak. Ez különböző címeken lehetősé­geket nyújt az államkormánynak arra, hogy< a maga irányító, ellenőrző kívánságait, sőt kö­veteléseit érvényesítse. Nem tagadhatom, hogy néha, nem gyakran, előfordul az, hogy az ál­lam intézkedése vagy kívánsága belevág auto­nómiánk testébe. Talán egy jogi különbség gon­dolata merül fel a kormány lelkében. A mi pro­testáns egyházainknak szintén van iskolafelál­lítási joguk. Joguk van tehát bármilyen típusú iskolát felállítani. Előfordult az, hogy a vallás­os közoktatásügyi miniszter hajlandó volt tu­domásul venni az ilyen iskolafelállítási tervet, de nem volt hajlandó ehhez a szükséges állami támogatást 'megadni . azzal az indokolással, hogy azon a helyen evangélikus iskola felállí­tása nem szükséglete az országos kultúrpoliti­kának. Ez az elgondolása és határozata a mi­niszternek törvényes vonalon halad, csak a ki­indulásnál vannak hibák. A mi egyházunk a római katolikus egyházzal szemben nem doná­ciókban, hanem, dotációkban részesülő egyház. De bizonyos az, ha a mi egyházunk abban a kedvező anyagi helyzetben lett volna, hogy do­nációkra alapozhatta volna a maga egyházji szervezetét és annak kiépítését, akkor a dotáció megadásánál nem válhatott volna ez kénves kérdéssé. Az egyház hálásan emlékezik meg arról, hogy a vallás- és közoktatásügyi miniszter sok szociális segélyben részesíti a mi lelkészi ka­runkat is, de azért rá kell mutatnom arra, hogy az az 1898:XIV. te., a kongrua-törvény, már év­tizedek óta, de különösen a mai rettenetes köz­gazdasági viszonyok között nem jelenti olyan javadalom biztosítását, amely egyetemet vég­zett embereket illet meg, olyanokat, akik iga­, zán a nemzet napszámosai. De ugyanez áll más egyházakra is. Kívánatos lenne tehát ennek re­vízió alá vétele. Ami lelki munkánkat illeti, meerkanjuk a minisztertől és a kormánytól a kellő táinoga­tiágltt, azonban rá kell mutatnom arra. hosry az évközöket az egyházak netm használhatják ki kellőképpen. Sohasem., tudóim megérteni azt, hogv keresztyén országban miért nem lehet vasárnaponként minden egyháznak kihasz­nálnia azt az alklal'miat, hogy ifirehirdető szó­széket állítson az ország evangélikus, reformá­tus népe számára is. A lelkiszolerálattal kap­csolatban nem szabad statisztikai arányszá­mokról beszélni. Felhívtam az illetékesek fi­gyelmét arra. hogy a mostani nehéz hadiüzemi elfoglaltság következtében, ami'kor yasároa­ponkint is dübörögve dolgoznak a gyárak gé­pei, százak és ezreik) nem részesülhetnek lelki gondozásiban.. Vájjon nemi állami, nemzeti ér­dek-" az. hogy ez a nagy munkástömeg meg­kapja a maga lelki kenyerét? Nemcsak azt, amit neki ember adni tud. hanem azt is, amit Isten az egyházakra bízott és aniir? 1 annak a nagy munkástömegnek nemzeti és állami 1943. évi december hó 16-án, csütörtökön. 117 szempontból is égetően szüksége van'. (Farkas* falvi Farkig Géza: Igaz!) r v , Rá kell mutatnom arra, hogy tanáraink és tanítóink államsegélye ma már nem mutatko­zik elegendőnek. A tanítói és tanári státus anyagi kérdéseinek rendezése az állam egyik legfontosabb, legégetőbb kérdése. Méltóztassék, végignézni a magyarországi középiskolák ki­ínutatásáti arról, hogy a leérettségizett tanu­lóik 1 milyen pályára menteik. Megdöbbentő az, hogy a tanári, de egyszersmind a hivatalnoki és a lelkészi pályára milyen kevesen mennek­A kultuszminiszter úr tárcájának köréből tudja azt, hogy ezernél több tanítói állás nem tölthető be és hogy a tanári állások betöltésére sem lehet szúmát atni. mert egyszerjűen nincs utánpótlás. Kcfll, hogy a kormány erre a kér­désre is ráfordítsa figyelmét, inert kiilönbm olyan t'szteiulők következnek el, amikor a. min zet kulturális műhelyei csődöt fognak mon­dani. Ugyanebből a nézőszögből nézem a vallás­oktatás kérdését. Ez állami feladat is, ' neim' csak egyházi feladat. Ha mi keresztyén állam vagyunk, aktkor gondoskodnunk 1 kell arról, hogy az ifjúság vallásos nevelésben részesül jött Minden tekintetben helytálló az, amit erre vonatkozóan Ravasz püspöktársam monr­doil. Én még csak egyet fűzök ahhoz, amit ő mondott, t i. az önálló hitolktatók dotációja rendezéséhez: hogy az állami iskolákban vég­zett hitoktatásának is legyen meg a maga be csületeeí díjazása,. Mia i* szégyenkezem! azon, hogy a'nxilkor a Mura ívidóke visszatért hozzánk és nekem át kellett vennem azt a területet éa ezzel együtt az állami népiskolában! teljesített hitoktatást, akko r a magyar állam nagyon szegénykéik mutatta, magát. Odiaáfe Jugoszlá­viában egy-egy vallásóra díjazása egy pengß volt, azonkívül az állam fedezte a hitoktató útiköltségét, sőt ha egy napot töltött távol az otthonától, akkor még külön pótlékot is adott; nálunk útiköltség, díjazás annyi volt hogy tigy-egy órára négy fillér esett. (Mozgás.) Amikor ezelket <ai világáraml'atokat nézem, akkor azt tartom kívánatosnak, hogy a magyar kormány az egyháznak autonómiáját egyházi és iskolai éltetükben tartsa tiszteletben. Tudonu hogy az átfamnalk joga, kötelliessége az egyház munkáját ellenőrizni, hiszen nemcsak, róliunk van itt szó és nemcsak dunántúli vagy dunai— tiszaiközi területről', más területek is figye­lembe kell, hogy jöjjenek, ahol 1 az ál'lnmnaikl és a 'kormánynak mas szempontokat is kell érvé nyesítenie, de én mindig úgy értzem, hogy «a (ország konstruktív irányzatiált miteí.jetiiben és nagyobb f.'lolősséggelt hordozzák a Wan tyt'ii egyháziak, mint esetleg változó és elharjló politikai irányzatok. A totális ál'lam gondoíar tának nem szabad behúzódnia, az állam egyház- « politikájába* Ami az iskolapolitikát illeti, arra is vonat­koztatom ezt; hozzáfűzöm azonban még azt, hogy a« állam iskolapolitikája, amely különö­sen az iskolaKözigazgatási törvényben éti rende­letekben nyilvánul, a; 'legnagyobb mértékben snblonizálja az islkolák munkáját és megfosztja őket attól az isko'iaegyériiségtől, tanítási és nevelési egyéniségtől, amelyet ai történeti egy­házak képviselnek, sőt magukat a> tanárokat és tanítókat is belegyüri ez állam egy oliyian formába; amelyben azután csont törik, egyéni­ség pusztul és bizonyos az» hogy ez a mai kor

Next

/
Oldalképek
Tartalom