Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-77

250 Âz országgyűlés felsőházának 77. ülése 194È. évi december hó 15-én, kedden. valaki tanítjai (Egy hang baloldalon; A lódoktor!) vagy a ló doktor, nagyon helyesen méltóztatik momldani. Nem akairom ezt súlyos kritikai tárgyává tenni, de meg kell állapítanom, hogy ilyen tekintetíbem, hogy úgy mondjam, garasoskodni nem lehet ési nem szabad. Nem niagy öszszegről van szó. Kérem a kultuszminiszter unat, méltóztassék a kultusztárca keretébe beilleszteni nemzetvédelmi, faj- és honvédelmi szemponthói az iskolaorvosi intézményt, hogy az iskolaorvos tianítsa. a kÖzegészségtant és ne csak úgy, mint eddig, hogy imitt-amott, á VII. és VIII. osztályban heti egy órában. Ez is oktatás ugyan, de nagyon jól tudjuk, hány tanítási niap esik el és hogy mi marad belőle, talán 25 órai egy évben. Mélyen tisztelt Felsőház! Állandóan halljuk és tapasztaljuk, hogy az orvos-utánípótlásban nagy hiányosságok viannak. Az ország minden egyetemén csöklkíemt az orvostanhallgatók száma, csökkent pedig olyan rendkívüli mértékben, hogy ez katasztrofális lehet az orvoisellátási slzeimpointjábóíl. A belügyminiszter úr képviselőházi felszólalásában kifejezésre is juttatta, hogy közel 600 orvos hiányzik a községekben, a körorvosi állásokban és a kórházakban is. Mélyen tisztelt Felsőház! Én* mint az orvosi rendnek egyik szerény képviselője, ismervén a magyar orvosi rend mindéin búját-baját, keserűségét^ ismervén megélhetési viszonyait, merít benne élek. vele foglalkozom, nyíltan meg kell, hogy mondjam a nagy nyilvánosság előtt, hogy egyáltalán nem csodálkozom azon, ha a magyar orvosi rendnek az utánpótlása igen hiányos, nem csodálkozom azon, hogy ezt a pályát, ïamely a legszebb, leggyönyörűbb, legáldozatosabb, ma nem keresik fel szívesen a magyar ifjak; nem keresik fel először azért, mert nincs biztosítva, megéllhetésüikí, hiszen olyan díjazásokkal kezdik életpályájukat, amely nem adja meg a létminimumot, de nem keresik fel azért! sem. mert nem kapják meg sok helyen — hangoztatni kívánom, hogy sok helyen, tehát sok helyen meg is kapják) — azt a megbecsültetést, amely őket méltán meg is illeti. (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) Mélyen tisztelt Felsőház! Azok a juttatások, amelyeket a magyar orvosok tanulmányaik befejezése után kapnak, egyenesen szégyenteljesek és olyanok, amelyeket ma már csak házmesterek kapnak. Nem adják meg az orvosnak megélhetési lehetőségeit, néni adják meg a családalapítás feltételeit. Rendelkezések vannak arra is* hogy a közkórházi orvosi pályázatokat úgy hirdetik meg, hogy a oa&tlenség kívánatos, illetve a nőtleneket előnyben részesítik. Bocsánatot kérek, egy olyan országban, ahol a születési és a szaporodási index azt mutatja, hogy közeledünk az elmúlás, a nemzeti összeomlás felé, ilyen rendeleteket fenntartani bűnös és hibás dolog. Küszöböljük ki végne ezt a hihetetlen állapotot, és adjuk meg a- lehetőségét annak, hogy az a fiatal orvos ne 35 éves korában nősüljön meg, amikor már jórészén túl van a szerelmen is, hanem 28 éves korában nősüljön meg, amikor megkapván a diplomát, akcióképes és képes arra i&

b hogy a családalapítás útján honfiúi tekintetben is megtegye a maga kötelességét. Arról is meg kell emlékeznem kötelességszerűen, hogy a belügyminiszter úr igenis módot keresett arra, hogy az orvosoknak a községekben lakást építsen. Természetesen tárcája keretéhez képest elfogadható összegek állnak rendelkezésre erre a óéira, meg kell azonban mondanom — a belügyminiszter úr is nagyon jól tudja — hogy előfordultak olyan esetek, hogy községi és körorvosok, akiket kineveztek, elmentek arra a helyre, és mivel lakást nem kaptak, helyüket ott kellett hagyniok. Ettől függettLenüi azok az építkezések, amelyek folynak a községi és körorvosok helyzetét biztosítandó, de azért is, hogy valahogyan el tudjanak helyezkedni és otthonuk legyen, örvendetesen haladnak és szaporodnak, azonban nagyon kisméretű lakásokat adnak: három kisméretű, 20 vagy 22 négyzetméternyi szobát adnak. Nem gondolnak a családra, nem gondolnak arra» hogy annak az orvosnak^ gyermeke is kell hogy legyen, mert ez honfiúi kötierlesség, már pedig három kis szobában két-három gyermekikéi élni egy családos orvosnak nehéz dolog. Igaz, hogy egy miniatűr kis rendelő is hozzá van építve ezekhez a lakásokhoz. Ez nem akar kritika lenni, csak kérem a belügyminisztei* urat, hogy a jövőben az építkezéseiket akként (szabályozza az egészségügyi kormányzat, hogy annak a lehetősége is megadassék, hogy az az orvos necsak egyedül éljen, hanem családjával együtt otthont találjon. Meg kell euilékezaem arról is, amit már nem első íziben mondok s amit a Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete húsz esztendő óta hangoztat, a numerus nullusról. Nagyon jól tudom, hogy ez sokaknak nem tetsző kijelentés. Én azonban hangoztatni kivánom, hogy amikor a zsidóságnak nem adjuk meg az elhelyezkedési lehetőséget, amikor a zsidóságot elzárjuk attól, hogy állásokba mehessen, amikor ma a kamarákban 6%-on jóval felül vannak a zsidók, amikor 20—25% a számuk, sőt Budapesten 35%, pedig csak 6%-nak volna szabad lenni — tessék elgondolni, hány esztendőt vesz igénybe, amíg a halálozások folytán a 6%-ig eljutunk, hacsak addig valami más törvény nem jön — akkor nem tisztességes és nem illő dolog, hogy odaengedem azt a zsidó fiatalemlbert az egyetemre» s amikor pedig di-" plomát szerzett elzárom előle az utat, hogy azon a téren érvényesülhessen. Faj- és nemzetvédelmi szempontból, de a tisztesség szempontjából is megmondom nyíltan — méltóztassanak már odahatni, — a kultuszminiszter urat illeti elsősorban a szó ebben a tekintetben — hogy a numerus nullus bevezettessék az egyetemen. A belügyminiszter úr nagybecsű figyelmét felhívom arra, amit ő a legjobban tapasztal a saját maga tárcájában, hogy kórházainkban és a községeikben nincsenek orvosok. Én már javaslatot tettem, dehát szerény ember vagyok, nem vagyok nagybefolyású egyéniség, s az cn szavam talán elvész a pusztában, de mégis azt mondom, méltóztassék megszívlelni belügyminiszter úr a javaslatomat, hogy amiként a honvédelmi miniszter úr ösztöndíjakat alapított és lehetővé tette airra érdemesi és méltó szegé; nyebb családok gyermekeinek az orvosi diploma megszerzését, adjon a belügyminiszter úr