Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-77

248 Az országgyűlés felsőházának 77. ülése ket nem érhetnek légitámadások, úgy éltünk Magyarországon, mintha nem is lenne háború. Ebben a tekintetben talán kissé túlzok, ha azt mondóim, szinte jó volt, hogy ért minket egy légitámadás, nagyobb veszteségek és megpróbáltatások nélkül, legalább idehaza is feleszméltünk arra, hogy véreink harcban állnak és háborús időket élünk. Azok az intézkedések, amelyek utólbb megtörténtek, minden vonatkozásban alkalmasak arra, hogy az ország meg legyen védve a légitámadások ellen. Azok ellen pedig, akik tudatosam vaígy ,nem tudatosan, tehát tudat alatt vétkeznek a védelem és a biztonság ellen, a törvény szigorával járnak jel és ezek méltán meg is érdemük, hogy megkapják azt ami ezért kijár nekik. Nem tudok teljesen egyetérteni Jankó vichBésán gróf őméltósága felszólalásával a leventékérdést illetően. A magyar ifjúságnak a leventeintézményben való katonás nevelésére nagy súlyt kevl helyezni. Ez előképzése annak a katonás szellemnek, amelyet minden magyar fiatalemberbe csiecsieimőkoTától kezdve bettle kell vinnünk. Nem lehet csak a. 21. életévtől kezdeni a katonai szellem átültetését. Nyíltan megmondom, mint orvos, de mint katona is, mert, nemcsak orvos, hanem katona is voltam, — hogy a mai viszonyok között a nemzeti érzés 'ápolását a csecsemőkorban kell megkezdeni. Az elemi iskolába is be kell vinni a hazaszeretet legnagyobb mértékű felfokozását. Az a nemzet, amely nem él nemzeti alapon, ahol a katonás szellemet csak a katonasálgba akarják bevinni, el van veszve. Nagyon sajnálom, hogy ebben a tekintetben nem tudom osztani Jankovich-Bésán gróf őméltósága . felfogását, a katonai szellemnlelk és a honvédelmi miniszternek azt a felfogását, amelyet ma Magyarországon miniden magyar embernek vallania kell. A legmesszebbmenőén szükségesnek tartom a leventeintézmény megerősítés át. Magam is vallom a katonás széliem mellett a valláserkölcsi állap legmesszebbmenő támogatásának szükségességét. Nincs ma lleventeoktató, aki meggátolná ezt s ne hirdetné, hogy igenis el kell járni a templomba és ne mondania! a népművelési oktatás keretében mindenkinek. hogy igenis a család alapja a valláserkölcsi alap, mert ahol ez hiányzik, az a nemzet pusztulásra, van ítélve — méltóztassanak Oroszországr,ai nézni, vagy a francia Gloire nemzetére, amely elhullott azért, mert megtagadta a közösséget az istenséggel és az egyházzal, a vallássá?!. A leventeintézmény megsegítését a legmesszebbmenő módon szükségesnek tartom kormányintézkedésekkel, minden rendelkezésre álló anyagi eszközzel, de nemcsak a kor many részéről, hanem a közületek, a törvényhatóságok részéről is. Ebben a tekintetben, sajnos, hiányosságok vannak, mert egyes törvényhatóságok nem teszik meg kötelességüket úgy, ahogyan azt meg kellene tenni ök. Bizonyos^ tekintetben, hogy úgy mondjam, takarékossági szempontok érvényesülnek és nem tudják kelt óképpen átérezni annak fontosságát, hogy feltétlenül szükséges a leventeintézmény fenntartása- és legmesszebbmienő tamo? gatása. Ezzel kapcsolatban meg kell emlékeznem a honvédelmi miniszter úr rádió szózatáról, 1942. évi december hó 15-én, kedden. amelyet most intézett a leventékhez. Nagyon szép hazafias ténykedés volt most, Karácsony előtt, a gyűjtéssel kapcsolatban, amikor harcrahívta a fiatalságot, mondván: harcoljátok meg a lelkeket és győzzétek meg a célból, hogy a fronton küzdő katonák részére karácsonyt nyújthassunk. A honvédség keretén belül nem mulaszthatom el, hoigy me^ ne emlékezzem a honvédorvosokról, hiszen a honvédorvosi kar java*része tulajdonképpen a tartalékokból adódik. Az a kis gárdla, az a 64 tényleges orvos, elenyészően kevés ahhoz, hogy a harcoló hadsereget minden tekintetben elláthassa. 1800 orvos van még ma is fegyverben, jávarészük kinn a. fronton. Ezek az orvosok minden tekintetben megérdemlik, hogy kalapot emeljünk előttük és megadjuk nekik azt, amit ők méltán meg is érdemelnék. Azt 'hiszem, mindenki tisztában van azzal, hogy a honvédelmi tárca után az egyik legfontosabb tárai a belügyi tárca. Én, mint egyszerű orvos, természetesen elsősorban közegészségügyi és orvosrendi kérdésekkel óhaitok a belügyminiszter úr tárcájával kapcsolatban foglalkozni, ^ Engedje meg a belügyminiszter úr, hogy legmesszebbmenő, legmélyebb tiszteletem és bizalmam kifejezése mellett elmondjam • azt, anait el kell mondanom, még ha felszólalásomban kritika is van. A magyar orvosi rend képviselőjeként vagyok itt, kötelességet vélek tehát teljesíteni akkor, amikor felhívom a belügyminiszter úr figyelmét arra, amit elmondandó vagyok és kérem, ha módjában áll azon változtatni, segítsen és a magyar orvosi rendet és t rajta keresztül a magyar közegészségügyet is megfelelően támogassa. A közegészségügy fejlődése, hatalmas. előretörése els/öisorban az egészségügyi kormányzat élén álló belügyminiszter úr érdeme. Ezt nem vitathatjuk el tőle. Ezt minden alkalommal örömmel állapítom, meg és juttatom kifejezésire, mert hiszen vagyok olyan komoly és helyesen bíráló ember, hogy az 'igazságot kritikám mellett is minden körülmények ^közt kifejezésre juttassam. Meg kell állapítani, hogy ezen a téren, főleg a prevenció terén óriási haladás történt az utóbbi tíz esztendő alatt. Ennek áldásos hatásalt minden vonatkozásban ismerjük, látjuk, tapasztaljuk saját magunkon, ai csecsemő védelem terén, a csecsemőhalálozás csökkenéséin, az életkor megh'ogsizabbodasán Ezek a prevetntiv intézkedések alkalmasak arra, hogy az egyedeket, ^az embert a nemzet fenntartó rétegeit megóvják a. haza javára. Mi, orvosok azonban nagyon jól tudjuk, hogy a prevenció mellett — hiszen a belügyminiszter úr ebben a tekintete bein tett is kijelentéseket — nagyon fontos az egészség ápolása, annak megvédése, a gyógyítás is. Ebben a tekintetben bizonyos hiányosságokat ' tapasztalunk és ezt a véle-i menyünket ismételve is kifejezésre juttattuk. A belügyminiszter úr maga is beismeri, tuyatlában van annak, hogy ma mindenünket, életünket, minden vagyonunkat elsősorban a honvédség felszerelésére és arra kell áldoznunk, hogy honvédségünk és a belső front minden tekintetben helyt tudjon állni, Még'is aira akarom [felhívni a belügyminiszter úr nagybecsű figyelmét, hogy , amennyiben . tárcája keretén belül ,'a viszonyok megengedik, de. ettől függetlenül; is, amennyiben a pénzügyminiszter úr kellő belátással van — be