Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-76
236 Az országgyűlés felsőházának 76. ülés nak. Talán nem vagyok szerénytelen, amikor azt kérem, hogy ai magyar állaim területén élő kisebbségek fajra és nyelvre való tekintet nélkül tartsák tiszteletben a magyar törvényeket, a magyar tekintélyeket és a magyar ereklyéket. (Ügy van! Ügy van!) Ha pedig ezt nem teszik, sújtson le reájuk a törvény szigora éppoly kíméletlenül, mint egy született magyarra! (Ügy van! Ügy van!) Ha pedig a ihdvatalos tényező ezt megtenni féli, vagy más okból elmulasztja, úgy tessék olyant állítani helyébe, aki csak és kizárólag az egyetemes nemzet érdekei szerint cselekszik. Gyönyörű dolog a megbocsátás, de a megbocsátás és gyen geség között különbség van és ne feledjék el az illetékes urak, hogy legalább olyan fontos a nemzetiségi vidéken élő magyarok sorsa, mint a kisebbségeké. Nem lehet az a cél, hogy az állandó megaláztatások következtében hitüket és bátorságukat vesztve, minden vágyuk az legyen, hogy mielőbb elköltözzenek arról a vidékről, ahol 22 kegyetlen éven át, bízva a jobb jövőben, becsülettel kitartottak és életükkel tettek hitet magyarságuk mellett. Tessék egy kisebbségi tanácsot felállítani amelyet meghallgatnak és necsak egyoldalú információ alapján intézkedjék a kormány. Elvégre a hivatalos minőség nem biztosít senkinek sem csalhatatlanságot és az odavaló magyarság egyöntetű véleménye legalább anynyira döntő és tárgyilagos lehet, mint egyes emberé. Mélyen t. Felsőház! Ezek voltak nagy általánosságban azok a dolgok, amelyeket szükségesnek véltem itt felsorolni. Hibákat soroltam fel, amelyekről hallani talán nem kellemes. Én azonban úgy érzem, hogy egy törvényhozónak nem a tömjénezés, hanem a kritika a kötelessége. (Ügy van! Ügy van!) Nem volt más sízándékom, mint legjobb lelkiismeretem szerint a hibákra felhívni az illetékesek figyelmét, hibákra, amelyeket ma még oly könnyű jóvátenni. Férfiasan kell szembenézni a valósággal. Elhallgatással nem segítünk, csak áltatjuk magunkat. Ne feledjük el, hogy nagyon nagy és nehéz időket élünk. Soha nem látott háború pusziit ja az emberiséget. Az események soha nem látott gyorsasággal peregnek és intéznek el percek alatt országokat, embereket és nemzeteket egyaránt. Vigyáznunk kell minden lépésünkre, nem szabad tévednünk, nem lehet hibáznunk, nem lehet köninyelműsködnünk, hanemi kemény kézzel kell fogni a kormány kerekét és megfeszített idegekkel kell figyelni az eseményeket. A haza sorsa, területi nagysága a politikai, világnézeti beállítása, népünknek talán, többszázéves jövője most dől el az elkövetkezendő egy-két év alatt. Kemény, elszánt, tisztalelkű, kipróbált magyarok kellenek az élre, akik nem félnek, nem helyezkednek és a hazáért leszámolnak mindennel, még az életükkel is! (Ügy van! Ügy van!) Nem lehet felelőtlenül politizálni, nem lehet egyéni Hitélesítih : dr. Simon György s. k. : naplóhitelesűő3 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. érdekeket nézni, nem lehet kicsinyeskedni, hanem egységesen, minden erőt összefogva — ha kell — kritizálni, de támogatni kell a kormányt, amely ma nemi a pártot» hanem a nemzetet jelenti. Ne feledjük el, hogy ezekben a rendkívüli időkben rendkívüli áldozatokat kell hoznunk. Nem számítanak fillérek, de nem számíthatnak milliók sem. Fel kell emelkednünk lelkileg, erkölcsileg; fel kell fokoznunk akaratunkat, hogy legyőzhessük a nehézségeket. Mondjunk le mindenről, ha kell és tegyünF mindent a haza oltárára, mert csak így tudjuk ezeket a nehéz időket átvészelni és a polgári rendet megmenteni. Igaz, hogy nemcsak tőlünk függ sorsunk intézése, niemosak tőlünk függ hazánk sorsa, de a jó fejlődés első feltétele ai belső egység és erő. Ha kötelességünket az egész vonalon maradéktailamul megtesszük,- nyugodt lelkiismerettel és bizalommal várhatjuk az eseményeket, de ha magunkat tesszük tönkre, anélkül, hogy külső dolgok arra kényszerítenének, örök és jóvátehetetlen bűnt követünk el úgy magunkkal, mint gyermekeinkkel szemben. Ha pedig áldozatról van szó, akkor jusson eszébe mindenkinek az a Don mellett álló magányos keresztfa» amely jelzi a legtisztább, a legigazabb, a legelső magyar családnak máris meghozott legnagyobb áldozatát. Jelzi egyben azt a megbocsáthatatlan bűnünket, hogy könnyelműen feláldoztunk egy férfit, aki hivatva volt ezt a nemzetet egykor nagygyá és boldoggá tenni. Ha pedig Isten így rendeltei és visszavette tőlünk nagy ajándékát, mégnyugszunk aka^ rátában, de legyen örök intés, örök példa az ő magasztos, önfeláldozó tette, legyen örök mintakép az a halhatatlan hős, aki( gondolkozás nélkül feláldozott és odadobott mindent a legnagyobb ideálért, az Örök magyar hazáért. A költségvetést elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számomn üdvözlik.) Elnök: Az idő előrehaladván, a vitát megszakítom. Legközelebbi ülésünkéit holnap, folyó hó 15-én, kedden délelőtt 10 órakor tartjuk és azon folytatni fogjuk a ma tárgyalt törvényjavaslat általános tárgyalását. Tájékozásul közlöm a felsőház igen t. tagjaival, hogy holnaptól kezdve délután is tartunk ülést, mégpedig tekintettel a korai elsőtétítésre, 4 órai) kezdettel. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és (hitelesítése. Kérem a jegyző urat, szíveskedjék a jegyzőkönyvet felolvasni. Péchy Manó jegyző (felolvassa az ülés jegyzőkönyvét). Elnök: Van valakinek észrevétel© a jegyzőkönyvvel szemben? (Nincs!) Észrevétel nem tétetvén, a jegyzőkönyvet hitelesítettnek jelentem ki és az ülést bezárom, (Az ülés délután 1 óra iS perckor végződött.) gróf Sennyey Ferenc s. Jc., bizottsági tagok.
