Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

234 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése oka volt annak, amiért nemzetiségi emberek is vágyódtak vissza hozzánk, mert vágytak a tiszta, becsületes magyar élet után. Nagy mulasztások történtek már e téren, tisztviselőtársadalmunk jórésze megunva az örökös nélkülözéseket tömegesen helyezkedett el ja gazdasági életben. Ami még megmaradt, azt óvjuk, mentsük meg a köz számára, ne hagyjuk elveszni. A katonai és tisztviselői pálya soha és sehol sem volt vagyonszerző foglalkozás. A katonának a tisztviselőnek kijáró megkülönböztetett tisztelet és megbecsülés volt az «ellentétele a gazdasági élet nagyobb jövedelmeinek. Mindenki természetesnek tartotta ezt, már csak azért is, mert a hivatalnoki pálya szerényebb, de biztos megélhetést, a szabadpálya többi munkát, esetleg több jövedelmet, de nagy kockázatot jelent. Ma azonban, mélyen t. Felsőház, más a Helyzet. Az irányított és korlátolt gazdasági rendszer korában, amikor a kormány diktatórikus hatalommal osztogatj rendeléseket «• különböző ngykereskedői és egyéb állásokat, azt lehet mondani, hogy a gazdasági vállalkozás ma már nem jár sem nagyobb munkával, sem nagyobb kockázattal, mint a -hivatalnoki pálya, csak lényegesen nagyobb jövedelemmel, mindez pedig rendkívül káros hatással van a közszellemre, kivált amikor látják, hogy nem mindig a munka, a rátermettség, hanem néha bizony az Összeköttetés arányában van a jövedelem. Mindig híve voltaim az emberi szorgalom és tehetség korlátlan érvényesülésének, de károsnak tartom az állam által juttatott monopolisztikus mamutjövédelmeket. Helyes volt és legfőbb ideje volt a magyar társadalmat bevezetni a gazadsági életbe, tisztelet és elismerés a komoly munkásembereknek, de nem lehet egészséges az, hogy 200—300 pengő havi jövedelemhez szokott egyedek 10.000 pengőket keressenek a kormány jóvoltából, kiváltságos helyzetükben, amikor másoknak betevő falatjuk sincs. (Ügy v^n! Ügy van!) Tessék ezeket az adományokat több kisebb részre felosztani, maximálni és ezekben egyes rászorulókat épúgy részeltetni, mint ahogyan a mozinál^ a sorsjegynél vagy trafikoknál van. A zsidóknak az volt a bűnük, hogy keresetéhségük szertelen és határtalan. Ne essék bele ebbe a hibába most a magyar és a keresztény kereskedelem. /Ügy van! Ügy van!) Ez a szertelenség is egyik főoka az indokolatlan drágulásnak. Ez a magyarázata például annak, hogy az a munkásing, amely 4—5 pengős áron kerül ki a gyárból, 15— 20 pengőért, a 20 pengős szövetek pedier 60—70 pengős áron jutnak a fogyasztókhoz. : Ezeknek ellenőrzésére és ellensúlyozására igazán fontos volna — ha másképpen nem megy — a gyáraiknak eladási lerakatokat engedélyezni. A miniszter úr kijelentette egyik beszédében, hogy a mai háborúnak nincsenek vámszedői. Téved a miniszter úr, mert igenis vannak. Ennek a háborúnak is megvannak a maga mindinkább szaporodó új földesurai és új milliomosai. En vagyok a legboldogabb, ha a magyar társadalmat erősödni, gazdagodni látom. Az elsők között voltam már 22 évvel ezelőtt. akik Gömbös Gyulával együtt fajtánk erősödését tűztük ki célunkul, örülök, ha a kemény és kitartó munkáséletet a vagyonszerzés koronázza meg, de ez a gazdagság ne keletkezzék máról-holnapira, különösen pedig ne keletkezzék anások nyomorából. (Helyeslés.) A háborúból meggazdagodni könnyű, de illetlen dolog, és nagyon indokoltnak találnám az etikai érzék 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. esetleges hiányát egy komoly és alapos hadinyereségadóval pótolni. Ezzel kapcsolatban bátor vagyok a frontkatonák nevében tiltakozni a hadmentességi váltság ellen. Mi, akik éveket töltöttünk az első arcvonalban, miért fizessünk hadmentességi váltságot, amikor egész fiatalságunkat, legszebb éveinket a lövészárokban éltük le, szemben olyanokkal, akik talán egypár hónapot töltöttek kint a mai háborúban és talán nem is az első vonalban. Mi igazán megtettük a kötelességünket három generáció helyett is. Nem lehet bennünket azért büntetni, mert az az egyedüli hibánk, hogy elment az idő felettünk. Ha kell, tessék ezt a váltságot más címen kivetni, de a hadmentesség címén való kivetés sértő és méltóztassék elhinni, hálátlan. Evek óta igéri minden kormány a képviselői összeférhetetlenség kérdésnek rendezését, de sajnos, még máig sem történt semmi komoly intézkedés e téren. Távol álljon tőlem, hogy én bárkinek a magánügyébe bele kívánjak szólni, de nagyon szormorúan látom, hogy a képviselőház tagjainak nagy része még ma sem érti meg az idők szavát. Tekintélyválsággal küzdünk az egész világon. A nép mindenütt bizalmatlan a vezetőkkel szemben. Ma, amikor a születési és vagyoni tekintélyek megszűntek, csak az egyén által áldozattal és munkával szerzett tekintély tarthat elismerésre számot. Vezetni, irányítani csak az hivatott és az tud, aki maga is áldozatos és- példaadó életet él. Nem helyes azért, különösen ha a képviselőház tagjai nem veszik figyelembe ezeket a szabályokat és túlságos szerepet vállalnak a gazdasági életben. Elvégre mindenkinek volt valami foglalkozása és megélhetése, mielőtt a törvényhozásba került. Éljen meg mint képviselő abból. Ne használja fel a nép megtisztelő bizalmát vagyonának gyarapítására. Törvényhozói tisztet vállatlni nem kényszer, de aki vállalja, az vessen számot önmagával, lelkiismeretével, áldozatkészségével és legyen áthatva attól a tudattól, hogy ő, aki a nemzet nagy színpadán a nagy rivaldafény előtt teljes kivilágításban áll, példaadóan kell, hogy éljen, mert különben elveszti nemcsak saját tekintélyét és a nép hitét, de magán keresztül elveszítteti a nemzet más vezetőiben való hitet és bizalmat is. Innen kérem őket, hozzanak áldozatot a nemzet ezen nehéz óráiban és szüntessenek meg minden olyan Összeköttetést, amely gátolja őket törvényhozói tisztük magasztos, páratlan és emelkedett szellemű gyakorlásában. Akinek nincs ereje ezt megtenni, az adja át a helyét olyannak, aki méltóképpen fogja képviselni megbízóit és elfogulatlanul tud dönteni és ítélni nagy kérdésekben. Sok felszólalás történt a felsőházban ezzel kapcsolatban. A miniszterelnök úr is foglalkozott ezzel a kérdéssel és igen fontosnak tartja, die azt vallja, hogy egy f Összeféirhetlenségi törvényt meghozni már késő, mert ez. csak a következő ciklusban volna hatályos. Lehet, hogy a kérdés törvényi rendelkezése ma nehézségeikkel jár. de nem is kell ennek egyelőre írott formában történnie; ^ elég, ha a nehéz időkre és az etikai törvényekre hivatkozva felhívást intéz a képviselőkhöz. Meg vagyok győződve róla, hogy annak meglesz a kellő eredménye és jó hatása rövidesen érezheitő lesz országszerte. Méltóztassanak elhinni, ezek azok a kérdések, amelyek nyugtalanságot keltenek minden-