Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

226 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése birtokosok legalább a cselédeik részére szükséges bakancsot közvetlenül megkapják. Állítom. *h. és ezt bizonyítani alig kell — hogy a bakamc^ nagyon : sok helyen még mindig mean érkezett el a nyomorult béresekhez, akik elé félve me gyünk ki m saját gazdaságunkba. Attól a JÓÍD dulatú, Jó akaratú bérestől elvették 30 pengőéri a búzáját s ezért neki a kormány, megfelelő el lenértéket ígért a ruházkodási terén! Mi pedig nem tudjuk előtte megindokolni, miért nem jutott ki még mindig a ••falura, a pusztára az a bakancs, amely annyira szükséges, mint egy falat! ke.nyélr. Ismétlem, ez a termelésnek abszolút akadályává válhatik. (Úgy van!) A szociális politikát hirdetnünk kell, ébren kell tartanunk, de ezen a téren igazában majd csak a, háború végén fogunk tudni nagy léptek kel haladni. Sajnos, a háború után valószínűleg lesz egy gazdasági krízis, de mi magyarok bízzunk abban, hogy boldog, kiegyensúlyozotl — talán szabad azt a szót is használnom, hogy gazdag — országgá válunk, amely komolyan rátérhet a legintenzívebb termelés és ami ebből következik, a legeredményesebb szociálpolitika folytatására. Mélyen t. Felsőház! Beszédem végére jutottam. Azt hiszem, nem illúzió, amikor azt a majdnem banálissá vált kifejezést hangoztatjuk, hogy az Apokalipszis lovasainak zaját halíjuk magunk felett dübörögni. Érezzük, hogy egy hallatlanul nagy, az, emberiség évezredes történelmében talán alig ismert átalakulás előtt, állunk. Nem tudjuk, hogy ez az, átalakulás milyen lesz, hova vezet, de hogy jöin, azt egészen bizonyosan érezzük. (Ügy van! Úgy van!) Amikor ezt megállapítjuk, akkor nekünk

1a világ nagy nemzeteihez, viszonyítva mégis kis népnek, a magyarságnak arra kell vigyáz^ nunk, hogy lehetőleg úgy menjünk ezen az úton, amelynek még nem látjuk a végét és amely tövises és nehéz, hogy, az ne legyen túlsók vérrel, könnyel és szomorúsággal tele. (Úgy van!) Ez a nemzet végigkínlódott forradalmakat és olyan leckét kapott, amely egyszersmindenkorra értékes figyelmeztetés. (Úgy van!) Mi ezért nem vagyunk még a legszebb jelzővel ellátott forradalomnak sem hívei, mert tudjuk, hogy a forradalomnak fogalmi kelléke az, hogy többet pusztít, mint amennyit alkot. (Úgy van!) Mi a revolúció helyett hívei vagyunk egy evolúciós politikának, de csak akkor, ha a (társaidalom, boldogabb, hatalmasabb, gazdagabb, tehetősebb rétegei megérzik azokat a súlyos kötelezettségeket, amelyek a társadalom elesettjeivel szemben fennállanak, és amelyeket nem győzünk eléggé hangsúlyozni. A magyar ember nem antiszociális, hanem békés fajta,, ha nem bántják őt, akkor nem bántja sem testvérét, sem szomszédját, de még a szomszéd nem- • zeteketl sem. Azt hiszem, nyugodtan építhetünk a magyarnak eirre a tulajdonságára és talán még Valamire, ami, egy nagy történelempszichológiai tanulság! és amit nehéz vitatni, az. ellentétekben való fejlődés örök törvényére, ami ha talán pillanatnyilag, a szociális igazság érvényesülésének útját is állja» egészen bizonyos, hogy az inga át fog lengeni a másik oldalra, a még erősebb szociálpolitikára! Csak arra, az egyre vigyázzunk, hogy az az ingalengés _ ne legyen túlzott, ne ménjein messze, ne romboljon, ne pusztítson, hanem amikor kitért pályájának legszélsőbb pontjára» szépen nyugodtan menjen vissza a termelés irányába, annak a nemzeti termelésnek irányába, amelynek mindnyájan hívei vagyunk s amely termelést most 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. megszakítani nem akarjuk s amelyet minden erőnkkel, folytatni, fokozni fogunk, különösen, ha a normális visszonyok visszatérnek. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Mélyen t. Felsőház! Talán komor is volt szerény felszólalásomnak egy része, talán aggodalom csendült is ki belőle sok dologgal kapcsolatban. Szerény megállapításom azonban az, hogy akiben ma nem él az aggodalom, az vagy, letagadja azt maga előtt, vagy könnyelmű. (Ügy van!) Bajókat gyógyítani, bajok Magadásával sohasem lehet. Terápiát diagnózis nélkül a legkitűnőbb orvos sem tudott soha csinálni. Tudjuk, látjuk a magyar nehézséget, de érezzük és hisszük elhivatottságunkat, mert ezeréves küzdelmünk során megmutattuk életképeségünket, akaratunkat^ keménységünket minden csapással! szemben. (Úgy van!) Abban a hitben, hogy a jelen és a jövő nemzedék meg fog tudni felelni a kívánalmaknak és kérve az egek Urát hogy ebben az óhajunkban és vágyunkban erősítsen bennünket, a kor-' many iránt érzett bizalmamnál fogva is a költségvetést és az appropriáoiót elfogadom. (Élénk éljenzés és ttíps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra követíkezik Sziuha Aladár ő méltósága. Szluha Aladár: Nagyméltóságú Elnök úr! Mélyen tisztelt Felsőház! Legyen szabad a vármegyéi, városi,, illetve községi tisztviselők helyzetének átmeneti rendezéséről szóló törvénnyel kapcsolatban, különösképpen az áthelyezéseket illetően a belügyminiszter úr ő excellenciájánaík figyelmét felhívnom arra, hogy é tekintetben súlyos hibának tartanám, ha a helyi viszonyok ismeretének figyelemibtvétele nélkül történnének áthelyezések, mert nagyon jól tudjuk, mit jelent ez különösen a mai nehéz viszonyok között. Főleg a községi jegyző, de egyéb tisztviselők is, akik a legszorosabb nexusban kell, hogy legyenek a társadalom összes rétegeivel, a mai súlyos viszonyok között a helyi viszonyok ismerete nélkül teljesen lehetetlen helyzetbe jutnak, annál is inkább, mert ma megfelelő segéderők semmiképpen sem állanak rendelkezésre. Nem vehetjük ugyanis komoly munkaerőnek a 16—17 éves polgári iskolát végzett ifjakat vagy hasonló korú leányokat, akiket még a jegyzőnek kell tanítania, a helyett, hogy azok segítségére lennének, így csak terhet jelentenek számára, különösen alkkor, ha megyam a lehetőség arra, hogy az illető ország egyik végéből áthelyezhessék az ország másik végébe, ahol legalább is egy-kétévi tapasztalatra van szüksége, hogy a helyi viszonyokkar tisztába jöjjön, nem is beszélve arról, hogy a. mai viszonyoknak meg nem: felelő csekély fizetésemelést nem tartom alkalmasnak arra, hogy a változott viszonyok között tisztességes megélhetést biztosítson. Különösen nehéz az illető helyzete, ha eddigi munkakörében dolgozva, kisebb föld- vagy házbirtoka révén, vagy pedig családi viszonyaiból kifolyólag bizonyos segítségben részesülhet, amelytől nagy távolságra elhelyezése esetén szükségszerűen elesik. Mindezek folytán, kérem a belügyminiszter urat, hogy minél ritkábban és csak a végszükség és az elkerülhetetlen közérdek esetén éljen törvényadtiai áthelyezési jogával és akkor is csak az esetiben, ha az illető tisztviselő ^megélhetése az áthelyezés által nincs veszélyez-