Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

224 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése kezek különleges okok folytán egyre fogynak, hanem az is, hogy az egész világ rájött arra. hogy gép nélkül, bármennyire legyenek i%< annak ellenségei, többet termelni nem lehet. És hogyha elismerjük azt, hogy a gályarab keze helyett a gőzgép mégis csak mást produkál, akkor el. kell ismernünk .azt is, hogy h,a/ a mezőgazdaságnál kifejtendő fizikai erőt gépekkel fogjuk pótolni, óriási előnyökhöz jutunk, úgyhogy azért az nem fog semmiféle emberi szorgalmat és erőt háttérbe' szorítani. Hiszen látjuk, A gép ugyan kiszorít embereket, megfosiztjiai őket a kenyértől, de egyben* jólétet, kultúrát ad és az ennek nyomán fakadó szociális politika és nemzeti gazdagodás lehetővé teszi azután ,aiz így, kenyér nélkül maradit tömegek elhelyezkedését is. Egyébként köztudomású, hogy Magyarország agrárlakosságának jelentős része úgyis fokozottan, sőt, sajnos, talán kelleténél^ fokozottabban, elhelyezkedik az iparban. Ismétlem tehát: nem lesz a gépnek az a szociális hatása, amelytől sokan nagyon félnek. Mélyen t. Felsőház! Én a földmívelésügyi miniszter úrhoz még egy kérést intézek. Legyen óvatos a mezőgazdaság-fejlesztéssel kapcsolatosan a közvetlen jutalmazások terén. Mindig* odiozus dolog pénzeket adni a termelőknek az államkasszából. Nemcsak azért, mert bizonyos fokig kényelmessé, vagy legalább is elkényeztetetté teszi azt a termelőt, de erősen szkeptikus vagyok például aib'ban a kérdésben, hogy az a 10 pengős őszi szántási jutalom, amely az államháztartásnak mégis tekintélyes megterhelését ^ jelenti, eredményes-e (Ügy van!) annál a gazdánál, aki azt úgyis megtette, az a 10 pengő r legfeljebb arra lesz jó, hogy talán valami jótékony akcióra fordítsa, aki pedig konok gazda, az azzal a 10 pengővel jobbá nem lesz. (Farkasfalvi Farkas Géza: Három ujjnyi mély ő'szi szántást csinálnak!) Általában véve óvatosnak kell lenni a jutalmazásnál, annak a sarkalásnaik a termelőnél, ismétlem, olyannak kell lennie, hogy inkább újabb erőt, nagyobb ambíciót, többtermelést eredményezzen, nem pedig bizonyosfokú elkényelmesedést. Itt még* egyet vagyok bátor ő excellenciájának megemlíteni, mert tudom, hogy ezt a kérdést nagyon a szívén viseli. Ez a probléma a magyar föld életének, nemcsak kémiai, hanem biológiai igényeinek is megismerése. Tudom, hogy ő személyesen is intézkedett ezekben a kérdéseikben, amikor a kérdés döcögni kezdett, mert meggyőződése neki is, hogy a magyar föld megvizsgálása, a komoly talajkutatás, amely alfája és 'Omegája minden termelésnek, abban az ütemben menjen, mint ahogy kívánatos. Elvégre, ha tudunk pénzeket adni másodrangú agrárcélokra, akkor arra, hogy megismerjük mindennek szülőanyját, a mar gyár földet, mélyen t. Felsőház, minden pénzt meg" kell adnunk és nem «zabád egy-két vagy tízezer pengőt lenyesegetni hagynunk a vonatkozó tételből. Egy gárdát kell felnevel-, nünk olyanokból, akik nem is készültek kifejezetten agrokémikus pályára, — mert hiszen ilyenek, sajnos, kevesen vannak. De akikben megvan az erre való képesség — egy rövid tanfolyamon megtanulja a szükséges talajvizsgálati ismereteket. Ügy tudom, hogy egy ilyen tanfolyam már f sikerre is vezetett, ez a had már járja^ végisvéen f az országot. A talajkutató megvizsgálja földjeinket, és megmondja nekünk, mit hogyan termeljünk: megmondja, milyen trágyát adjunk annak a Wdpek. Hiába vannak itt kisgazda trágyatelepépítő és egyéb 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. akciók, ha az a kisgazda nem tudja, hogy mije hiányzik a földjének. De nemcsak kisgazdák, sok nagyon komoly közép- és nagygazda sem tudja ma még, hogy földjének összetétele folytán tulajdonképpen mit kell pótolnia, no'.rogént, foszfort, vagy kálit. (Ügy van!) T. Felsőház! Ezzel be is fejeztem volna a földmívelésügyi tárcára vonatkozó szerény észrevételeimet. Hálás dolog ma közellátási kérdésekkel foglalkozni, ennek a Háznak azonban sohasem volt életstílusa, hogy a kifelé való tetszés, vagy népszerűség nagyon kétes értékű babérjait keresse. Ez a nálunk új igazgatási ág -hallatlan nagy nehézségekkel küzd. Olyan problémákkal áll szemben, hogy 1 égala bib is szkeptikusnak kell lennünk, hogy azokat meg lehet-e jól oldani; azt hiszem,, itt csak kevésbbé rossz, vagy rossz megoldások -közt lehet választani. Mégis engedjék meg, hogy egy pár egészen " általános megállapítást tegyek ezzel a problémával kapcsolatban. Mint, aki az adminisztrációval és a jogszabályalkotással régebben sokat^ foglalkoztam, hadd intézzek egy kérést a-közellátásügyi miniszter árhoz. Hozzon kevesebb szabályt, de ami szabályt meghozott, azt hajtassa végre és ellenőriztesse. Nincs' borzasztóbb dolog, mint ha egy szabály megjelenik és azt ' a közvélemény már megjelenése pillanatában vagy végrehaj ihatatlannak, va.sy legalább is olyannaík ítéli, amelyről tudja, hogy a jó Istenen kívül senki nem ellenőrzi, hogy végrehajtatik-e. (Ügy van!) Ez bizonyos lelkiismeretlenséget szül a termelők »ma rétegénél, amely nem csinál becsületbeli kérdést abból, hogy termeivényei nemcsak az ő egyéni jólétét, hanem az egész országét is szolgálják. Hogy jogi szakkifejezéssel éljek, lex imperfecta-nak nevezethető az a szabály, amely mögött nincs ott az aa állami közeg, aki annak végrehajtását ellenőrizze. Ha szórványosan, ha esak kémpróbaszerűleg is, de méltóztassék az ellenőrzést megkezdeni ezeknél a termelőknél. Évek óta kérjük ezt, mert hiszen egymás után hozzuk a szigorú szabályokat, halljuk az .akasztófát emlegetni szónoklatokban és beszédekben, de nem látjuk azt a vidéki detektívet, csendőrt, vagy rendőrt, aki elmenne a piacokra, vagy a, házakba ellenőrizni a szabályok végrehajtását. Tudjuk, hogy ezt ^ az egész vonalon bevezetni nem lehet, de néhány elrettentő példát kellene statuálni, hogy végtére, ha ,a közép- és nagytermelők becsületből meghozzák azt aa áldozatot, amelyet meg is kell hozniok, akkor hozzánk meg azt az alacsonyobb kategóriák is, amelyek — egyszer már őszintén szembe kell néznünk ezzel a kérdéssel — bizony-bizony nem csinálnak lelkiismereti kérdést e szabályok betartásából. (Úgy van!) Mélyen t. Felsőház! Bármennyire látszik is alantasabb lelkitünetnek a félelem, mégis, amióta államok elmeik, mindíig nagyon fontos eszköze marad ez a félelemkeltés mindenféle kormányzásnak. Nem szeretnék illetlen hasonlaitot mondani, de fel kell hívnom a figyelmet arra, hogy még a pozitív egyházak érdlekében fem tudinak a vallások az Isten félelme nélkül igazán jó propagandát kifejteni. Megértem, hoi?y nehéz időikben a kormány lehetőleg

1 kíméli a széles termelőré+egeket de ha egyszer nem keltjük fel a félelem érzését azokban, akiknek a le^iimierete m&g nem elég erős arra. hogy betartsa a mindnyájunk szempontjából annyira fontos, egyenesen OTS«ágfenntartó szabályokat, soha eredményt nem érünk