Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-76
222 Az országgyűlés felsőházának 76. ülése zedékekre való áthárítása .legalább is proble-'' matifcus lehetőség. Ez azt jelenti, —.mint a pénzügyminiszter úr ő excelleneiája i*. ismételten kijelentette, hogy bizony-bizony a jelenlegi generációnak fog* kelleni eme súlyos terheik túlnyomó részét viselnie. (Ügy van!) Ha ez igaz és igaz az a további tény is, hogy költségvetésünk, bár nem lényegesen, deficites és ha igaz az, hogy még ennek a nagy világküzdelemnek nem vagyunk a végén, tehát erőfeszítésünknek tovább kell folytatódnia, s így nemcsak az erkölcsi, hainem anyagi erejét is igénybe kell venni ennek az országnak, akkor — úgy érzem — egy kis óvatosságot klell tanúsítanunk a költ-ségvetés további duzzasztása tekintetében és ki kell mondanunk a sokak előtt ódiózus szót,, -a takarékosság «Havát, kérve a magas t kormányt, hogy a jövőre vonatkozólag méltózffcaSf s ék nagyon komolyan mérlegelés tárgyává tenni, hogy ennek a költségvetésnek kiadási' vonalán mindaddig, amíg nem stabilizálódnak a viszonyok, amíg a mindnyájunk által komolyan áhított béke helyre nem áll, próbálja .a •-'talkla'rékosság nagy elvét jobban érvényesíteni. (Helyeslés.) Mélyen t. Felsőház! Itt van aziután az adópolitika. Rendes viszonyok mellett a parlamenti •viták nagyon jelentős részét ez a kérdés foglalja el. Ma erről nem lehet nagyon soklat beszélni. Fizetnünk kell, oda kell adnunk mindenünket, súnii fölösleg, mert hiszen ebben a kataklizmatSkus időben más elemi kötelessége kicsinynek 1 és nagynak nem lehet. Mégis annak, hogy ezt a kérdést előhozom, különleges oka van. Nem hiszem, hogy a világ akármelyik .államaiban úgy legyen, mint nálunk, hogy az állampolgárok adózási terhei nemcsak attól függnek, hogy milyen születési és vagyoni helyzetet tudtak maguknak biztosítani, hanem attól is, hogy milyen geográfiai helyen laknak .és hol adóznak. (Ügy van!) Célzok itt az autonom önkormányzatokra. Mégis csak lehetetlen aa. hogy az ország egyik részében az autonóm adók, a községi pótadók, a vármegyei és egyéb helyi adók horribilisak, .majdnem elbírhatatlan súlyosságúak. a másiki szerencsésebb összetételű autonómiában pedig, ahol különleges jövedelemforrások állnak a községek és várc,sok rendelkezésére', ezek a terhek lényegesen esökkeumek. Itt pepecseléssel alig lehet már valamit segíteni. Nem mondom, a belügyminiszter ur á községek segélyezése formájában a legfájóbb sebeikre írt csepegtet, de nézetem szerint, alio- lesz. elkerülhető —- éspedüg nagvon rövid időm belül —- egy országos kiegyenlítés programúiba vétele, mert ismétlem, nagyon igazságtalan dolog az, hogy egyes adóalanyok, tisztán azért, mert; az ország egyiki és nem másik részében születtek, lényegesen súlyosabb adót fizessenek, mint amennyit mások fizetnek az ország- más részében. A hitelprobléma szintén nem utolsó kérdésünk Hallottunk arról, mintha szükség lenne „kamatemelés útján a hitelszerzés megnehezítésére éppen a ; mindnyájunk által gyűlölt és megelőzni akart infláció e^len. Ebben a tekintetben, azt hiszem, a, nénzügyrniniszter úr. á:ll^spontia lieisz a helyes: a hitelkamatok nagyságánál fontosabb auinak szigorú ellenőrzése, hogy spekulációs célokra ne kapjanak hiteleket és ha a Nemzeti Bank igen sikerült körlevele alapján a hiteílSn+ézetek helvzetük magaslatán állanak és valóban pontosan ellenőrzik azt, hogy azok a hitelek, amelyeket adnak, illetve kérnek, a termelésnek és csakis n -terímieléshek céljaira vétetnek-e igényibe, ak1942. évi december hó 14-én, hétfőn. kor azt hiszem, a hit'elkérdésnek ez a [liberális kezelése továbbra- is fennmaradhat. (Helyeslés.) Egy bizonyos: a magyar mezőgazdaság, ha termelését fokozni fogja, nem nélkülözheti a hitel igénybevételét Nagyon -•'' szerencsésnek és dicséretesnek találom a kormánynak azt az álláspontját, hogy az Országos Földhifceilinté. zeten keresztül igen kedvező feltétellek mel• lett — hosszabb időtartamra és csekélyebb ka- _ mattal — beruházási hiteleket engedélyez a gazdák számára. Csak egyet nem szabad: olyan hiteleket tűrni és engedélyezni, amelyek spekulativ célokat szolgálnak, amely spekultatív működés —itt ós szinte csak zárójelben említeni az értéktőzsdén tapasztalható ^tünete- * - ket — éppen azt (eredményezheti, amitől mindnyájan félünk és amit mindnyájan meg akarunk akadályozni, az inflációt, amelynek elkerülése érdekében nekünk, annak a generációnak, amely végigkínlódta a húszas évek nagyon súlyos idejét, egy áldozatot sem lehet elég súlyosnak tartanunk. (Úgy van!) T. Felsőház! Engedtessék meg, hogy most egészen röviden rátérjek az egyes fonto&abb tárcákkal kapcsolatos szerény elmondandóimra 1 . A közigazgatás általános madártávlatból való szemlélése, sajnos, nem nyújt egészen megnyugtató képet. Különösen a háborús közigazgatás és annak egyik ága, a közellátási közigazgatás bizony-bizony még nagy nehézségekkel küzd és — valljuk be őszintén —« nem egyszer még termelést akadályozó működést is fejt ki. (Ügy van!) Végtelenül sajnálom, hiogy a most máir évtizedek óta várt közigazgatási racionalizálás — sajnos, jobb szó* nem tudok mondani — még mindig késik. A belügyminiszter úr őexcellenciája már- evek- * kel ezelőtt bejelentette ennek a proigrammniak a legközelebbi jövőben való valóraváltását, de most, sajnos, a rendkívüli viszonyokra f hivatkozva ismét nem hozhatta. Ezzel az érvevei nagyon nehéz vitatkozni. Azt hiszem azonban, * hogy a közigazgatás megjavításának, gyorsabbá, olcsóbbá, egészségesebbé tételének célját nemcsak egy nagy, egységes kódex szolgálhatja, hanem szolgálhatná számos ügyes, okos, kellő időben'hozott rendelet is, sőt tovább megyek, nem. is klell nagyszabású rendeleti anyagot közhírré tenni a hivatalos lapban, sok intern rendelkezéssel, amelyeknek nem is • kell napvilágot látniok, csak a< beíllső admi.nisztiratív front tudomására kel jutniok, nagyon-nagyon sok javítást lehetne elérni (Úgy van!) ..-,•'. ,, Őszintén sajnálom, hogy a belügyminisztériumban működő úgynevezett Racionalizálási Bizottság áthelyezések, kinevezések folytán bizony^bizony már egészen összezsugorodott s ezért félő, hogy meg fog állni az ottani munka. Állítom, hogy addig, amíg ezt a nagy kódlexet elkészíthetjük, ki tudja, hogy mikor és egy áltálán elkészíthetjük-e — sürgősen szükség volna olyan rendelkezésekre!, amelyek az egész közigazgatás tehermentesítését, különösen pedig a közigazgatás páriáinak, a legnehezebb helyzetben levő községi tisztviselőknek, m a jegyzőknek tehermentesítését egyszer viégrevalahára meghoznák, (fjmt van! fïgv van!) Mélyen tisztelt Felsőház! Csak egy gondolatot említek még, amely legutóbb megjelent egyik kitűnő közigazgatási szaklapunkban is. Ez az a líérdés hogy az alsófokú hatóságnak is legyen jogszabályban biztosított joga ahhoz, hogy a felettes hatóságot figyelmeztesse arra,
