Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

220 Az országgyűlés felsőházának 76. ülés-. sen ajánlom. Ezen, azt hiszem, senki sonn fogja azt érteni, hogy Tihanyból kitegyék, az ojtani birtokosokat és ott valami nasry park létesüljön. Nem. Én csak a természeti kincsek megőrzését értem ez alatt, ami mellett az ide­genforgalom bizonyosan fejlődni fog és ez szintén jövedelmi forrása jLasz az országnak. Ma­gam is a legmelegebben ajánlom ennek a tervnek megvalósítását. A vallás- és közokta­tásügyi miniszter úrnak figyelmébe és jóaka­ratiáiba ajánlom a tihanyi biológiai imtézetet, mert az tudomiáinyos céljain kívüli igen erős propaganda eszköz volt a háború kezdetéig. Á háború előtt sok idegen tudós jött oda, tanul­mányokat folytatott és mikor 1 egy bizonyos idő múlva onnan távozott, jóbarátként ment el Magyarországból; elvitte lelkében a magya,r tenger minden szépségét. Hogy ez emit jelent, azt nem kell magyaráznom. Biztosra veszem azt is, hogy a háború után az intézet, ha mai szintjén fenntartjuk, ezt a hivatását még fo­kozottabban fogja kifejteni. Melegen ajánlom ezt a miniszter úr szíves jóindulatába. Figyelmébe ajánlom a miniszter úrnak a kegyúri terheket is. A mind] kisebbedő nagy­birtokok belátható időn belül odajuthatnak, hogy nem bírják majd él ezt a tetemes tlerhet. A kérdés megoldásának szükségessége mind­jobban előtérbe lép. Szerintem három megol­dás lenne lehetséges. Talán van ezeknél jobb is, de az az érzésem, hogy ezt így meg lehetne csinálni. Az első megoldás az volna, ha a kegyúri nagybirtokokból, illetőleg a kegyura­ságot biró nagybirtokokból kihasított és más kézbe jutó birtokrészeket területük nagysága szerint köteleznék a kegyúri terhek _ arányos viselésére. Ez visszatetszést fog szülni, ha be­következik, bár szerintem igazságos lenne. A második megoldás szerintem az, hogy a nagy­birtokokból! megfelelő részt kell kihasítani és ennek, jövedelmét kellene a kegyúri terhek vi­selésére felhasználni. Ez esetleg végleges meg­oldás lehetne. A harmadik megoldás: a vallás­alap venné át az erre a célra kihasított birtok­részeklet, a kegyúri jogokkal és terhekkel együtt. Belátom, érzem, hogy ez eleinte bizo­nyos bonyodalmakkal és nehézségekkel járna* míg az átvétel megtörténik és a különböző ré­szek összekapcsolódnak. Ügy érzem azonban, hogy három megoldásom közül talán ez a leg­megfelelőbb. Az erdőbirtokokról egyáltalán nincs szó, ott maradhat minden a régiben. Azt hiszem, jó lenne ezt a kérdést tanulmányozni s megoldást előkészíteni. . Végül még egy szót a demagógiáról és a cenzúráról. (Halljuk! Halljuk!) A demagógia, sajnos, régi rákfenénk, bár úgy látom, mintha pillanatnyilag alábbhagyott volna. Ezt végre ki kell küszöbölni, mert nem egyeztethető össze a magyar hazafisággal. (Felkiáltások: Igaz! Úgy van!) Szerintem 'becstelenség egyéni érdekekből derék népünket mindenfélével hite­getni, amiről az illető érzi és talán tudlja is, hogy- nem, valósítható meg, vagy talián csak tetszetősen hangzik, de az ország és a nemzet ezer baja között csak pártokraszakadást ered­ményezhet és így megint csak az országnak okoz kárt. megbontva az oly elengedhetetlenül és elkerülhetetlenül szükséges magyar egyse- ! get. Lássa be végre mindenki, hogy e szörnyű \ világpusztulásból csak akkor kerülhetünk ki j életképesen és erőben, ha — még; ha fáj is, még ! ha nehezünkre esik is — mindien egyéni érdé- i ket félredobva egész énünket egy emberként állítjuk a magyar eszme és egyséig szolgála- ' 3 1942. évi december hó 14-én, hétfőn. tába minden hátsó gondolat nélkül. (Helyeslés és taps.) A cenzúra háborús időkben, sajnos; feltétle­nül és nagyon szüksége^ de még akikor sem volna szabad odáig meanie, hogy egyet-mást valótlansággá, illetőleg értelemnélkülivé változ­tat át azáltal hogy törléseit anélkül hajtja végre, hogy az értelemre ügyelne. Tessék a nem kívánatosat, illetőleg aggodalmasat egyszerűen törölni — ez szükséges, ezt minden|kinek be kell látnia, — de nem más értelművé változtatni aszerint, ahogy a cenzorok jobbnak vélik (Ügy van! Ügy van!), ami az utóbbi években, sajnos, elég gyakran előfordult és ami a szerzőt vagy a szónokot a tényeknek meg nem felelő világí­tásba helyezi, mert akkor kár volt írnia vagy kár volt beszélnie. (Taps.) Maradjunk mindig az igaz szó egyenes, szent útján, mely csak a v'alót követeli. HJa ez nem előnyös, vagy úgy­látszik, nem kívánatos, akkor a hallgatás az egyetlen út, de más utat — legalább én — nem ismerek. (Helyeslés.) T. Felsőházi A legnyíltabb an elmondottam mindazt, ami szívemen, lelkemen fekszik s ami­vel, úgy sejtem, édes hazámnak valami szolgá­latot tehetek. Látva, hogy a költségvetés nagy haladást jelent, bármilyen terhet ró ránk, öröm­mel és szívesen elfogadom. (Élénk Helyeslés, él­jenzés és taps. A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Örífy Imre őméltósága. Őrffy Imre: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mé­lyen t. Felsőház! Mielőtt igénytelen beszédemet elmondanám, engedtessék meg nekem^ hogy in­nen, a padsorból meleg szeretettel üdvözöljem az elnök úr őnagyméltóságát. (Hosszantartó lelkes éljenzés és taps.), aki betegségéből fel­épült, kérve az Úristentől, hogy ebben a magas tisztségben még nagyon sokáig vezessen ben­nünket. Mélyen t. Felsőház! Lelkiismeretvizsgálatot kell tartanunk valóban mindnyájunknak, mi­előtt a> nagy nyilvánosság igénybevétele mellett elmondjuk mindazt, amit a költségvetési és az appropriációs vitában közéleti férfiaknak nor­mális viszonyok mellett elmondani kötelessé­gük. Valahogyan fel kell vetünk azt a kér­dést, hogy vájjon a mai rendkívüli viszonyok mellett nem volna-e jobb hallgatnunk és fel ktll vetnünk azt a kérdést is*, hogy ha bátorsá­got veszünk is magunknak a felszólajásra^ az milyen keretek között mozoghat. Mélyen t. Felsőház! Ennek a Háznak, a Felsőháznak nagyszerű iskolája van ebben a tekintetben. Mi, akik nem új politikusként jöt­tünk be ide, bevalljuk és nem szegy éljük, hogy sokat tanultunk itt a vita emelkedett szelleme és az Önmérséklet tekintetében. De tanultunk mást is, t. Felsőház. Tanultunk bizonyos bá­torságot is, hogy elmondjuk minden gáncsos­kodó szándék nélkül a kritikánkat, azokat a megállapításainkat, amelyeket az állami ügyvi­telről jónak látunk elmondani.^ Ismétlem, nem 'akadékoskodó, hanem építő szándékikal, mert hiszen az a meggyőződésem, hogy ha a ko­moly építőmester jószándékú figyelmeztetést kap az épület egyik-másik szerkezeti i hibáját illetően, ha észrevételt kap egyik-másik tégla helyreigazítása tekintetében, azt csak köszönet­tel veszi éis én meig vagyok róla győződve, hogy így fogja fel ezt a jelenlegi koirmány is. (Ügy van! Úgy Pan!) De az őszinte hangra valahogyan felbáto­rítanak bennünket a miniszterelnök úr parla­menti felszólalásai is, mert ő valóban bátran

Next

/
Oldalképek
Tartalom