Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-76

2l4 Az országgyűlés felsőházának 76. ütése 1942. évi december hó l4-en, hétfőn. pénzügyminiszter úr azonban a harmadik szakaszban már előre látja, az eredmény mérlegének kialakulását, amikor a költségvetési hiányt 200,464.000 pengőben állapítja meg és felhatalmazást kér arra,, hogy a hiányt hitelműveletek útján fedezhesse. Mélyen, t. Felsőház! Tudjuk és mélyen sajnáljuk, hogy a felsőháznak nincs ugyanolyan jogköre a költségvetés megállapításánál, mint a főrendiháznak volt. Mi az első, második és harmadik szakasz megállapításait kénytelenek vagyunk a képviselőház határozata szerint elfogadni s tulajdonképpen csak az appropriációnál, az általános felhatalmazásnál dönthetünk igen-nel vagy nem-mel a fölött, hogy a kormány iránt bizalommal vagyunk-e vagy nom, megadjuk-e neki, vagy az országnak ;a költségvetésben foglaltak alapján ,a cselekvési jogot. Az appropriációról is meglehetősen eltérőek a nézetek. Sokan a, kormány iránti bizalomnyilvánítást látnak benne, viszont Deák Ferenc, Apponyi Albert és sokian mások, olyan időben, amikor a közjogi kérdések iránt sokkal nagyobb volt az érdeklődés, mint ma, megállapították, hogy az appropriáció nem a kormány, hanem a nemzet számára szól, mert ha egyszer a törvényhozás nem Adná meg a felhatalmazást, megállna minden gazdasági cselekvés, nem lehetne vinni az ország ügyeit. Akárhogyan nézzük is ezt a kérdést, kénytelenek vagyunk igen-nel vagy nem-mel határozni és senki sem veheti magára a felelősséget, különösen ez a magas Ház nem, hogy a mai rendkívüli időkben csak egy pillanatra is megállítsuk a nemzet munkáját. Régebben, pár évvel ezelőtt, az volt a szokás, hogy a felsőház pénzügyi bizottságának jelentését kinyomatták, szétosztották és felette indult meg a vita a nélkül, hogy ß, pénzügyi bizottság valiamely tagját megbízta volna a költségvetés háta mögött irányadó okoknak ,a pénzügyi bizottság tárgyalásai, sőt talán ezieu túlmenően, a képviselőház tárgyalásíaii alapján való mgvilágítására. Másodízben ért az a megtiszteltetés, hogy eziekről a kérdésekről itt élőszóval beszámolhatok. Nem célom ma sem »a kinyomatott jelentés számadatait ismertetni, e helyett inkább azokra a szempontokra utalok, amelyek a számadatok mögött irányították ai kormányt a költségvetés összeállításánál. Sokan háborús költségvetésnek nevezik a felduzzadt 1943. évi költíségvetést. Ezzel szemben utaltok arra, amit a pénzügyminiszter úr, de az e kérdésben hasonlóan illetékes honvédelmi miniszter úr a képviselőházban kijelenteti hogy tudniillik a háború költségei nem foglaltatnak benn ebben a költs ég vetésben. Sokafkszámára talán meglepő ©z a kijelentés, de disztingválnunk kell háború és hadsereg köziötlt. A háború a nemzeti erőfeszítés teljessége, de mégis rendkívüli és — hála Istennek —nem állandó folyamat, hadseregre azonban a nemzietnek békében éppúgy szüksége van, mint háborúban, sőt talán a békében mégnagyob szüksége van rá. De nem látszathadserçgre, amely csupán a besorozottak lélekszámia szerint hadsereg, hanem egy jól felszerelt-ütőképes, jól fegyeilimiezett és jól vezetett hadseregre. Ahol esak az újoncok száma és a békelétszám, vagy a hálborús létszám szerepel, de nincs megfelelő felszerelés, az nern^ hadsereg, hanem ágyútöltelék, amely martaléka lesz egy gól felfegyverzett ellenség támadásainak. Hogy milyen szükség van fegyelmezett hadseregre, azt az 1918-as év eseményeiből és az azóta eltelt húsz 'esztendő távlatából nagyon jól tudjuk. Mi, akik végigszenvedtük egy felbomló, fegyelmetlen hadseregnek és a nyomában járó forradalmaknak minden kínos keservét, megállapíthatjuk, hogy soha a trianoni gyász ránk nem következiett voHnai ha akkor csak három jól felfegyverzett és fegyelmezett hadosztály állt volna rendelkezésünkre. (tJffy van! Ügy van!) A rendfenntartás a különböző forradalmi áramlatokkal szemben, valamint Magyrország izoláló szerepe bizonyára figyelmeztette volna az akikor győztes antant hatalmakat is arra az ezeresztendős munkárai, amelyet a magyarság és annak hadserege mindenféle veszedelemmel szemben^ mint Európa védőbástyája és az európai egyensúly biztosítéka, folytatott és talán nemcsak a mi érdekünkben, hanem az ő érdekükben ás nem a nemzetiségi elv labilis alapján,, hanem & történelmi tradíciók állapján rendezték volna Európa térképét és nem ültek volna fel olyan biztonsági délibáboknak, amely az országhatárok megállapításánál és megszámolatlan kölcsönök formájában teremtettek számukra látszatbiztonságot, amely az első komoly viharban, szinte puskalövés nélkül omlljotlt össze. Ezek a békék új világégés csóváját gyújtották meg, de meg kell mondanunk, hogy egy jól felszerelt, fegyelmezett hadsereg hiányában bizonyos mértékig mi is okai voltunk mindannak, ami az eltelt húsz év alatt ránk és Európára is rászakadt. De ha teljességben megértjük is mindiazokjaitl a költségeket, amelyek mezőgazdasági, ipari és hadfelszerelési téren ebben a költségvetésben helyet foglalnak, más oldalról, pénzügyi szempontból, utalnunk kell arra, hogy a háborús költségek, bizonytalansági tényezőt visznek be a költségvetésbe és nehezebbé teszik annak elbirálását. Pedig bizonytalansági tényezői van itt elég. Itt van a számszerű összehasonlítás lehetetlensége, amire, utalt a pénzügyminiszter úr is, hiszen a visszatért délvidéki területek költségvetése először van beállítva a költségvetésbe, tavaly még nem szerepelt. Itt van a tisztviselők felemelt illetménye, amit a 42-es bizottság határozata alapján októberben folyósítottak, amikor mari ez a költségvetés készen volt. Itt van az, alap szerű kezelés, a lefölözési eljárások, amelyekről a pénzügyi bizottságban szó volt. A miniszter úr nagyon helyesen igyekszik itt, amennyire csak lehetséges, reformokkal szűkre szorítani ezeket a kezeléseket, de mái ól-holnapra a költségvetés felborulása nélkül új rendszerre áttérni nem lehet. Itt van egy bizonytalansági tényező: az állami hitelek a költségvetés kiadási oldalán. A nagyközönség főleg a személyzeti kiadásokkal szemben helyezkedik kritikus álláspontra. Sokan idegenül veszik tudomásul, hogy 25.009 fővel emelkedik, a következő évben, az állami alkalmazottak száma a közigazgatásnál és az üzemeknél. A nyugdíjak, a tisztviselői illetmények emelkedése szintén kritikai hangulatot teremt. Vegyük tehát megint tekintetbe azt, hogy az újonnan visszatért területek közigazgatását meg kell szervezni, ezeken a területeken ,a vasútnak, a postának, a közoktatásnak, mindennek fungálnia kell, hiszen a magyar államot ezeken " a tisztviselőikön keresztül ismerik és becsülik meg a visszatért területeken. Vegyük figyelembe, hogy a legnagyobb szimpátiával fogadott mezőgazdaságfej-