Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-75
Az országgyűlés felsőházának .75. ülése Ötödször: máj eleve említettem a biztosítási ügynököket, akik egy részének ellenszenves viselkedése is egy hatótényezője annak, hogy a (nagyközönség bizalmatlan a biztosítási gondolattal szemben. Nagyon üdvösnek tartanám, ha a kormány ezen a fronton is rendet teremteme, hogy ne lehessen bárki ügynök. Meg kellene találni a módját annak, hogy az ügynöki állásokat megszilárdítsuk, de ezzel szemben tőlük bizonyos minősítést is megkívánjunk. Nagyon fontos volna, hogy a közönség az ügynökökben ne tolakodó figurákat, vígéceket Misson, hanem jóindulatú barátokat, akiknek a ténykedését kellő módon értékeli Igen t. Felsőház! Ezekben igyekeztem röviden vázolni a módokat, melyeket alkalmasaknak tartok arra, hogy velük a kormányzat a biztosítási gondolatot alátámassza. Különben úgy vagyok értesülve, hogy az igen t. pénzügyminister úr —az egész orság helyeslésével találkozva — nagy megértéssel viseltetik ezien gondolatkör iránt és áítérzi, hogy a takarékosság és a tőkegyűjtés ezen formája csak üdvös lehet az egyénre és az államra egyaránt. Szeretném megérni, hogy hazám a biztosítási statisztikában ne kullogjon a többi nemzet között, hanem ott is foglalja el méltó helyét. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Kíván-e még valaki a pénzügyminiszter jelentéséhez hozzászólni? (Nem!) Ha szólná senki sem kíván, ai vitát bezárom. A pénzügyminiszter úr őnagyméltósága kíván szólni. Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nagyméltóságú elnök úr, mélyen tisztelt Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egészen röviden reflektáljak az elhangzott^ felszólalásra. Mint bizonyára méltóztatnak látni, a kormány a takarékosságot hivatalos kormányprogrammá tette. Ezt az akciót be is vezettem a rádióbeszédemben, amelyben rámutattam azokra az előnyökre* amelyek egyelőre osalk elvi síkon, a takarékosságból keletkezhetnek, nemcsak az egyénre, de a közre nézve is. Ezt a takarékossági akciót termé" szetszerűleg nem egy napra kívánjuk korlátozni, mint régen volt, hanem egész esztendőn keresztül folytatni kívánjuk, rámutatva eigyes gyakorlati eredményekre is, felhasználva az ezirányú propagandának minden eszközét és minden módját. Ennek a takarékossági propagandának a folyamán természetesen nemcsak a pénztakarékosságról, hanem az anyagtakarékosságról is kívánunk szólani és kívánjuk azt is propar gálni, hogy az anyaggal hogyan takarékos» ' kódjának, aminek jelentőségére azt hiszem, felesleges a mélyen tisztelt Felsőház előtt rámutatni. De kívánjuk szolgálni természetesen a pénztakarékosság mindkét formáját is: egyik formája a takarékbetét, a, másik for* mája pedig az életbiztosítás, amelynek egyes módozatai nem sokban különböznek a takarékbetéttől. Azirányban minden intézkedést meg fogunk tenni, 'ami véleményünk szerint a biztosítástól való tartózkodásnak — mert körűt belül ilyesmiről beszélhetünk Magyarországon — nemcsak gátját veti, hanem ami elő is mozdítja a biztosítási, de különösen azt az életbiztosítási tevékenységet, amely legalkalmasabb azoknak a céloknak megvalósítására, amiket egy ország a 'biztosítási intézményeitől követel. FELSőHSZI NAPL.Ó III. 1942. évi december hó 10-én, csütörtökön. 211 Ha a propozíciók tekintetében nem is tudok 'mindemben ( egyétérteni, de azért lényegben egy csomó intézkedést kívánunk ebben aiz irányban fenni, amelyeknek következményeképpen — ez a reményem — az életbiztosítási üzlet fel fog lendülni, nemcsak az, egyénnek» hanem legelsősorban a köznek javára is; éppen ezért igen behatóan foglalkozzunk evvel a kérdéssel. (Altalános helyeslés.) Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. .... Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e à pénzügyminiszteri jelentést tudomásul venni, ; igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következők a pénzügyi bizottság jelentése alapján a biztosító magán* vállalatok díjtartalékának elhelyezése tárgyában kiadott 9.090/194L M. E. számú rendeletről szóló pénzügyminiszteri jelentés tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottsági jelentésít felolvasni szíveskedjék. '•':,'/'"' Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a> bí' zoítsági jelentést.) Elnök: Kíván valaki a pénzügyminiszteri jelentéshez hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát be* zárom. Kíván a miniszter úr őnagyméltósága szólni? (Reményi-Schneller Lajos pénzügy miniszter : Nem!) A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. •';.. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e a pénzügyminiszteri jelentést tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése alajpján az életbizitosítási szerződések körében a háborús haláleseti kockázat viselése tárgyában kiadott 2.890/1941. M. E. számú rendeletről szóló pénzügyminisz* téri jelentés tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a pénzügyi bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a bizottsági jelentést). Elnök: Kíván valaki su pénzügyminiszteri jelentésihez hozászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. > Kíván a t miniszter úr őnagyméltósága szólni? (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem!) A tanácskozást (befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést* méltóztatnak-e ai pénzügyminiszter jelentését tudomásul venni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, ilyen értelemben mondom ki a határozatot. Napirend szerint következik a pénzügyi bizottság jelentése alapján a magyar-német, valamint a magyar-szlovák biztosításügyi egyezmények végrehajtása tárgyában kiadott 4.520. és 4.740/1940. M. E. számú, továbbá a 8.830/1941. M. E. számú rendeletekről szóló pénzügyminiszteri jelentés tárgyailásia. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. 37