Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-74
204 Az országgyűlés felsőházának 74. ülét ságról és gondnokságról szóló 1877 :XX. te. értelmében pedig a tisztifőügyész állal az árvaszék mindem határozata megfellebbezhető. íme, csak egynéhány adat abból a hatalmas és nagyfontosságú hatáskörből, amelyet az ügyész képvisel: mindegyik teljes fugged lenséget kíván. Az ügyész csak abban az esetben képes ezeknek eleget tenni, ha függetlensége minden vonatkozásban teljesen biztosítva van. A belügyminiszter úr a bizottsági tárgyalás során már megemlékezett az ügyészi hatáskörről, mondván, hogy a végleges rendezés során célja és terve az, hogy az ügyészeknek megfelelői komoly, nagy hatáskört biztosít. A közigazgatási bizottság: ülésén felszólalt bizottsági tag urak legtöbbje megnyugvással vette tudomásul a belügymiiniszter úr válaszát, hangoztatván, hogy a belügyminiszter úr személye garancia arra, hogy a törvényes rendelkezésekkel szemben nem történhetnek visszaélések. A legmélyebb tisztelettel vagyok a belügyminiszter úr nagyrabeesült személye iránt, azonban megítélésem szerint törvényeket nem lehet személyek által nyújtandó esetleges garanciához! kötni. A személyek ilyen esetekben megítélésem szerint kikaposolandólk. Az ügyész csak akkor tud nyíltan és őszintén minden befolyásolástól mentesen síkraszállni bármilyen érdekkel szemben, ha teljes függetlensége, egyéni és anyagi károsodása nélkül felettesei esetleges megtorlásától is mentesítve, biztosítva van. Ezeknek előrebocsátása után. miután a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom, bátor leszek a részletes tárgyalás során módosító indítványt tenni az ügyész személyét illetőleg. (Helyeslés.) Elnök: Kíván még valaki szólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. A belügyminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc belügyminiszter: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! (Halljuk! Halljuk}) Köszönettel konstatálom!, hogy a vita során felszólalt felsőházi tag urak valamennyien elfogadták a törvényjavaslatot. Ez felment engem az alól, hogy itt hosszadalmasan, és részletesen indokoljam ennek a törvényjavaslatnak célját, egyes rendelkezéseit. Legyen szabad tehát csak egészen röviden kitérnem — nem akarom r hosszan igényibevenni a mélyen t. Ház türelmét (Halljuk! Halljuk!) — néhány észrevételre), amely a felszólaló felsőházi tag urak részéről elhangzott. Elsősorban Szilágyi Lajos felsőházi tag úrnak egynémely megállapítására kell reflektálnom, amelyeket részben nem értek, részben pedig nem tludoik velük egyetérteni. A felsőházi tag úr azt a kijelentést tette, hogy ő jobban szerette volna, ha a kinevezés vagy; a választás rendszerének kérdésében most végleges döntés történik, tehát nem helyesli azt, hogy most egy ötéves ideiglenes, periódusra vezettetik be a kinevezési rendszer. T. Felsőház! Én az országgyűlés másik Házában is, de a felsőház bizottságában is részié^ teseini indokoltam, hogy miért jöttem ezzel ta javaslattal és miért jöttem ideiglenes javas lattal. Nem akarok ma döntést provokálni abban a kérdésben, hogy melyik a helyes, a kine vezés-e, avagy a választás, mert nem tudom, hogy mit hoz a jövő s nem tudom, hogy az ország helyzete akkor, amikor kikerültünk ebből a kataklizmából, amelyben vagyunk, mit tesz indokolttá, a fkineveizési rendszer hie vezetését e 1942. évi november hó 12-én, csütörtökön. vagy a választási rendszer fenntartását-e 1 ! Részletesebben nem indokolom ezt az álláspontomat, azt hiszem, mindenki megértette ebből, hogy milyen eshetőségekre és lehetőségekre gondolok. (Ügy van!) Ez tehát az oka annak, hogy ideiglenes javaslatot teszek. Hogy miért a kinevezési rendszer mellett foglaltam ideiglenesen állást, azt Szintén megindokolja maga a javaslat, an< nak indokolása, de bőven megindokoltam már a bizottságban magam is. Nem tudom megérteni Szilágyi felsőházi tag úr logikáját, aki azt mondja, hogy én főleg a jelenlegi bizonytalanság megszüntetése végett tartottam szükségesnek ezt a törvényhozási rendelkezést. Véleménye szerint ez az Ötévi ideiglenes rendezés nem oldd a és nem szünteti meg a bizonytalanságot. Ezt nem értem. A tisztviselőket most élethossziglan kinevezik és a javaslat értelmében ugyanolyan helyzetbe kerülnek, mintha megválasztották volna őket, tehát az a bizonytalanság, amely a tisztviselők jelenlegi helyzetében ideiglenes kinevezettségük folytán fennáll, feltétlenül megszűnik, öt esztendő múlva pedig, ha — tegyük fel — viszszaáll a választás rendszere, az lesz a helyzet, hogy minden megyében, minden törvényhatóságban és minden önikormányzati testületben lesznek véglegesen kinevezett tisztviselők, akiknek jövő sorsa tekintetében már választások fognak dönteni. Ebbeni a helyzetben tehát én semmiféle bizonytalanságot n^m tudok konstatálni. A felsőházi tag úr, bár ő maga is elfogadja a kinevezés rendszerét, felsorolt sok mindenféle olyan aggályt, ami a kinevezés rendszere ellen felhozható. Teljesen tisztában vagyok azzal, hagy a kinevezés rendszere sem tökéletes, mint ahogyan semmi sem tökéletes a világon, hogy a kinevezési rendszer mellett éppúgy történhetnek és történnek hibák, történhetnek és történnek visszásságok, mint a választási rendszeír mellett. Ebben a tekintetben a két rendszer között igazán nincs semmi különbség. Természetes dolog, hogy a kinevezési rendszer gyakorlása annak felelősségére történik, aki azt gyokorolja. Ha tehát valaki nem gyakorolja helyesen a kinevezést, azt felelősségre kell vonni és annak konzekvenciáit le kell vonni. Éppen az az előnye bizonyos mértékig a kinevezési rendszernek, hogy helytelen kinevezés, vagy a kinevezési jog helytelen gyakorlása esetén van kit felelősségre vonnunk, a^ választási rendszer esetében ezzel szemben nincs kit felelősségre vonnunk azokért a hibákért, amelyek nyilván és mindig előíf or dúlnak. Ezzel nem akarom eldönteni a két rendr.zer között az egyiknek vagy a másiknak javára a dolgot, csak kiemelem, hogy ez a körülmény bizonyos mértékig a kinevezési rendszer előnyére szolgál. Teljesen tisztában vagyok azoknak az aggályoknak bizonyos mértékű jogosságával is, amelyeket a felsőházi tag úr felhozott. A magam személyét illetően csak annyit mondhatok, hogy a kin evezést legfőbb országos közérdek szerint kell gyakorolni. Semmiféle mellékszempontnak itt érvényesülnie nem szabad. (Élénk helyeslés.) Ebben a tekintetben legyen szabad megint rátérnem a felsőházi tag úrnak egy észrevételére, amelyet szintén nem értek. Ő tudniillik hosszasan plaidirózott amellett, hogy a kormányhoz nem lehet hozzáférni, a kormányhoz csak a kormánypárt tud hozzáférni, ennélfogva az a veszély forog fenn — legaMJbbis
