Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-72

l8Ô Àz országgyűlés felsőházának 72. üli Ha igém, a kétharmad^többséget is megállapítva, kimondom, bogy a felsőház a sürgősségi javaslatot a házszabályoik rendelkezései^ aek megfelelően elfogadta. Az imént hozott határozat értelmében napirend szerint következik a közjogi és pénzügyi bizottságok együttes jelentése alapján «a hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes úr emlékének és a nemzet hálájának megörökítéséről« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Ezzel kapcsolatban lejelentem, hogy az együttes bizottság a törvényjavaslatnak a felsőházban való előadásával gróf Bethlen Pál felsőházi tagot bízta meg. Gróf Bethlen Pál ő méltóságát illeti a szó. Gróf Bethlen Pál: Nagyméltóságú Elnök Űr! T. Felsőház! (Halljuk! Halljuk!) A pillanat ünnepélyességének hatása alatt kérek szót. Egy^ törvényjavaslat fekszik előttünk, egy törvényjavaslat, amely arra van hivatva, hogy megadja az országgyűlés illő tiszteletét a hősi halán halt vitéz nagybányai Horthy István kormányzóihelyettes úr elmlékezetének; egyi törvényjavaslat, amely arra is van hivatva, hogy illő módon gondoskodjék a hősi halált halt Kormányzóhelyettes "Úrnak korai özvegységre jutott özvegyéről és zsenge gyermek korát élő kis fiacskájáról. T. Felsőház! Alig néhány hónapja annak, hogy az országgyűlés a FŐméltóságú Kormányzó Ür kívánságára kormányzóhelyettest választott. Mintha csak tegnap lett volna, hogy tanúi voltunk egy történelmi jelentőségű, külsőségekben is festői jelenetnek, amikor az or; szágház kupolacsarnokában vitéz nagybányai Horthy István urat egy akarattal kormányzóhelyettesnek választottuk. Mintha csak tegnap lett volna, hogy ott állottunk a megválasztott kormányzóhelyettes körül és hazafias örömmel gyönyörködtünk daliásan pompás egyéniségében. A választás széles e hazában megnyugvást, jövőnk iránt pedig sok reménységet váltott ki magából. Az az osztatlan részvét^ az a hazafias fájdalom, amelyben ennek a nemzetnek; minden jóérzésű és minden jószándékú fia az ő elvesztése felett találkozott, élő bizonysága anak, hogy az a választás bölcs és okos végzés volt. T .Felsőház! A sors máskép akarta. Azidő lejárt és ma ismét együtt vagyunk abból a (iélból, hogy ha már ennek így kellett történ; nie, legalább az emlékezetét, legalább a hősi példáját iktassuk törvénybe a késő unokák számára. T. Felsőház! Történelmünk lapjain nem ritka eset, hogy főpapokat, főurakat, zászlósurakat, az ország első közjogi méltóságainak viselőit ott látjuk a háborúban lóháton a magyar seregek élén, nem egyszer életüket áldos va, ahol a veszély a legnagyobb volt. Hyen előzmények után ma, történelmünknek legsúlyosabb harcában tragikus veszteségünket a nemzet osztatlan és kegyeletes megemlékezésének minden ellentétet kiegyenlítő, minden ellentétet megbékítő és kiengesztelő leple borítja. Ennél a lepelnél, ennél a katafalknál meddő és cétalan volna bárki részéről is annak utólagos felhánytorgatása, hogy a veszteségért vájjon ki a felelős és hogy vájjon ennek így kellett-e megtörténnie, ahogy megtörtént. Inkább annak megállapítása látszik helyénvalónak, hogy helyesen, bölcsen és a nemzethez méltóan jár>e el a m. kir. kormány és a miniszterelnök úr. e Î942. évi október hó 21-én, szerdán. amikor a történtek után, ezt a törvényjavaslatot benyújtotta. T. Felsőház! A törvényjavaslat célja a hősi halált halt Kormányzóhelyettes Űr emlékének méltó és maradandó megörökítése. A törvény^ javaslat — amint mondani szoktuk parlamenti nyelven — kinyomatott, szétosztatott. És én vétenék ennek az ünepélyes pillanatnak emelkedett hagulata ellen, ha részletekbe merülve fájdalmas és még friss sebeket érintenék, ha hosszadalmas ismertetésébe kezdenék annak a törvényjavaslatnak, amely egy gyászoló hálás nemzet osztatlan helyeslésével találkozik. Ennek a törvényjavaslatnak betűi és azok az intézmények, azok a kőbe vésett, azok az ércbe öntött alkotások, amelyek a hősi halált" halt Kormányzóhelyettes Ür emlékezetét, életének példáját vannak hivatva megörökíteni, minden beszédnél fényesebben hirdetik mindazt, ami az ő emlékezetévél, hősi példájával összefügg. T. Felsőház! Befejezem és arra kérem a mélyen t. Felsőházat, emlékezzünk hősi halált halt Kormányzóheyettes Urunkról és vele együtt mindazokról a magyar hős honvédekről, akik ebben a háborúban drága életüket a hazáért áldozták. (A felsőház tagjai felállanak.) Emlékezzünk a hősi halált halt^ Kormányzóhelyettes Űrnak korai özvegységre jutott fiatal hitveséről, emlékezzünk korai árvaságra jutott kis fiacskájáról. Szálljon a mi gondolatunk és hálás ragaszkodásunk ebben az ünnepélyes órában a gyászbaborult főmé'ltóságú. kormányzói párhoz. Adjon a jó Isten nekik vigasztalást ,országgyarapító FŐméltóságú Kormányzó Urunknak pedig erőt és egészséget a további bölcs és szerencsés országláshoz. A törvényjavaslatot pedig

v a m. kir. miniszterelnök úr törvényjavaslatát, amely a hősi hősi halált halt Kormányzóhelyettes Ür emlékének szól, fogadjuk el jó magyar egyetértéssel. (Éljenzés.) Elnök: Kíván-e valaki a

/ törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A miniszterelnök úr ő nagyméltósága kíván szólni. Kállay Miklós miniszterelnök: Nagyméltóságú Elnök Űr! Méltóságos Felsőház! Ez a Törvényjavaslat, — ahogy azt az előadó úr kitűnő ismertetéséből is látni méltóztatnak, — nem a nemzet mindennapi életét szabályozó kérdésekkel foglalkozik, hanem célja az, hogy hűen és méltóan tükrözze vissza azokat az érzéseket és gondolatokat, amelyeket a Kormányzóhelyettes Űr hősi halála a nemzetből kiváltott, A törvényjavaslat három alkotó elemet foglal magában. Ezek: a hősi halált halt vitéz nagybányai Horthy István kormányzóhelyettes úr iránti hálás kegyeletnek törvénybeiktatása, — <a Kormányzó Űr, a mélyen sújtott apa és hitvese iránti részvét kifejezése; az özvegyről és kiskorú árváról .való^ gondoskodás, összekapcsolva velük a niai háború minden árvájáról és özvegyéről való gondoskodást; i , r a nemzet történetében, utódaink emlékezetében megörökítése a hősnek és mindazoknak, akik a legtöbbet adták a nemzetnek és példájukkal értéket teremtettek, hogy azt elfelejteni ne lehessen. Nemzetünk ma sorsdöntő időket él, sorsát eldönthetik világesemények, eldöntheti a magyar hadiszerencse^ — de hogy a ránk váró események között hogy álljuk meg helyünket,