Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-70

172 Az országgyűlés felsőházának 70. üléi nincs vigasza, de talán meg lesz a mi hálás szeretetünknek a csodálatos gyógyító „ erejeés minden becsületes magyar együttérzése erőt fog adni a nagy fájdalom elviselésére. Mi még hűségesebb ragaszkodással kellhogy odaálljunk a mellé a férfiú mellé, akí nek olyan sokat köszönhetünk» aki nekünk mindent adott, mindent áldozott, csak érettünk fáradt és dolgozott és mi azt kívánjuk, azért imádkozunk, hogy legyen munkájának gazdag gyümölcse, ami súlyos fájdalmára enyhet is tud adni, teremtse és érje meg a szebb és boldogabb magyar jövőt! Serédi Jusztinián hercegprímás úr ő eminenciája jelentkezett szólásra. Serédi Jusztinián hercegprímás: Nagyméltóságú Elnöík Ur! Igen t Felsőház! Az a megrendítő csapás, amely ,a Kormányzóhelyettes Űr Ö Főméltóságának tragikus halálával nemcsak országunk legendás vezérét és legmagasabb családját, hanem az egész magyar nemzetet is lesújtotta, mélyen beleszántott a felsőház tagjainak lelkébe is, akik ragaszkodó együttérzéssel veszik körül a gyiászbaborult államfőt és nemes családját. Azért a mai gyászülésen itt az ország színe előtt mindnyájan alattvalói hódolattal óhajtjuk kifejezni, illetőleg megújítani azt a Ihlő kívánságunkat és imaszerű könyörgésünket, hogy ezt a súlyos megpróbáltatást Isten akaratán való megnyugvással és a Gondviselésélben való bizakodással tudják elviselni mindazok, akik a nemzet halottját — kivált kötelességtudása és hősies bátorsága miatt — megcsodálták és szerették. T. Felsőház! Én erősen bízom abban, hogy az Üristen, ha időnként súlyos megpróbáltatásokat küld is a magyar nemzetre, még sem hagy el, hanem csak próbára tesz bennünket. Biztos reményemet arra alapítom, hogy magyar nemzetünk a hibái mellett olyan nagyszerű jó tulajdonságokkal rendelkezik és hogy nagy többségében alapjában most is vallásos lelkülete hogy ezért m mégis csak felénk nyújtja majd védő karját az Isten. Bízvást remélhetjük tehát, hogy Isten segítségével ós a maga közreműködésével épségben vagy talán meg is erősödve kerül ki ebből a második világégésből, kivált ha itthon önzetlenül, a harctereken pedig a Kormányzóhelyettes Űr példájára hősiesen szolgáljuk a hazát. Valóban Ő Főméltósága tragikus halála előtt legutolsó üzenetében is a kötelességtudást hangoztatta, mikor Szent Isván királyunk országos ünnepségéről való távolmaradását azzal mentette ki, hogy hazafias kötelessége a harctéren tartja őt. Azért most, mikor a t megrendítő csapás nyomán a Kormányzó Űr ö Főméi tósága vai együtt az egész nemzetet súlyos aggodalmak szorongatják, én azt gondolom és azt hirdetem, hogy sem az országgyűlésnek- sem pedig a nemzetnek nem szabad elveszítenie keresztény r nyugodtságot, amely a jövő helyes megítélésére és a nemzet további életének irányítására okvetlenül szükséges. Amint tehát első apostoli szent királyunk trónja várományosának adott örök szép intelmein keresztül magát a nemzetet is figyelmezteti, mi is vigyázaulnk, hogy a balszerencse le ne sújtson bennünket és hogy a nagy csapások idején is megőrizzük higgadt megfontoltságunkat és hogy ősi hagyományainkhoz ' 1942. évi augusztus hó 26-án, szerdán. ragaszkodva a kereszténységnek megfelelő esalekedetek'kel és Istenibe vetett bizalommal munkáljuk a nemzet jobb jövőjét. Ehhez képest, t- Felsőház, mélységes gyászunk idején, amikor a kormányzóhelyettes úr önfeláldozó példáját látjuk és amikor a keleti frontokon hős katonáink valóságos élet-halálhareot vívnak, gondosan, kerülnünk kell olyan kérdések felvetését, amelyeknek megoldására a mostani háborús idők nem alkalmasak és amelyeknek felvetése a szükséges összefogás helyett megosztaná a nemzetet. De amikor én, t- Felsőház, á nemzet nagy gyásza közepette a keresztény nyugodtságot hangoztatom, akkor nem azt mondom, hogy a nemzet hősi halottját ne gyászoljuk úgy, ahogyan szívünk diktálja ó« nemzetünkhöz illik, hiszen Szent Ágoston szerint sokkal emberibb dolog megsiratnunk azokat az elhunytakat, akiket szerettünk, mini a gyász mellőzésével megtagadni emberi f természetünket, hanem azt szeretném aláhúzni, hogy keresztény módon Istenben bizakodva gyászoljunk ne pedig úgy, mint a pogányok, akiknek nincs reményükMeg vagyok róla győződve, hogy ez lesz a legkedvesebb, mert egyedül helyes vigasztalás mindazok számára, akiket ez a megrendítő szerencsétlenség gyászbaborított. Ilyen értelemben teszem le a felsőim* mélységes kegyeletének koszorúját a nemzet hősi halottjának ravatalára és nyújtom együttérző, ragaszkodó részvétét a Kormányzó ÜT Ö Főméltóságának, legmagasabb családjának ós az egész magyar nemzetnek. Elnök: T. Felsőház! Az a mélységes fájda

: lom, amelyet mindannyian vitéz nagybányai Horthy István Kormányzóhelyettes Űr O Faméltóságának hősi halála felett érzünk, t arra késztet, hogy dicső emlékének mai ülésünk jegyzőkönyvében való megörökítését tisztelettel javasoljam. (Helyeslés a Ház minden oldalán-) v Ha javaslatomat el méltóztatnak fogadni{Igenl) úgy kimondom a határozatot, hogy a felsőház vitéz nagybányai Horthy IstvánnakMagyarország kormányzóhelyettesének dicső emlékét hálás elismerése és bensőséges kegyelete jeléül mai ülésének jegyzőkönyvében megörökíti. Egyúttal a felsőház szíves tudomására ho zom, hogy a megrendítő sorscsapás felett érzett mélységes részvétünket és fájdalmas együttérzésünket a Főméltóságú Kormányzói Pár, valamint a Kormányzóhelyettes Űr Főméltóságú özvegye előtt elnökünk kifejezésre juttatta. Közlöm ugyancsak t Tagtársaimmal, hogy a Kormányzóhelyettes Űr ravatalára a felsőház koszorúját most, ülésünk után fogom elhelyezni, miért is t. Tagtársaimat arra kérem, hogy a társalgóban gyülekezni és velem együtt a kupolacsarnokban megjelenni méltóztassanak. Jelentem továbbá, hogy az országház kupolacsarnokában holnapi csütörtökön délelőtt 10 órakor kezdődő temetési szertartáson a Felsőház testületileg, a kenderesi végtisztességen pedig küldöttségileg vesz részt. Tudomásul szolgál. Hátra van még a mai ülés jegyzőkönyvének felolvasása és hitelesítése-