Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.
Ülésnapok - 1939-69
110 Az országgyűlés felsőházának 69. ülése déseivel azt kívánja elérni, hogy amikor majd Európában elül a harcizaj és újból megindul a békés * termelő munka, akkor a megerősödött magyar mezőgazdaság a kialakuló világversenyben ingadozás nélkül tudj a megállni a helyét. Az imént utaltam arra, hogy a magyarországi átlagtermések az utóbbi évtizedekben úgyszólván semmit sem fejlődtek. Ez a megállapítás természetesen csakis az országos átlagokra vonatkozik, amivel viszont szemben áll az a tény, hogy az egyes birtokok termésátlagai sokszor százszázalékos, sőt még ennél magasabb emelkedést is mutatnak, és sok olyan, elsősorban nagy- és középbirtok van Magyarországon, amelynek terméseredményei világviszonylatban is kiállják a versenyt. Ez a körülmény mindenesetre megnyugvásul szolgálhat abban a vonatkozásban, hogy a magyar mezőgazdaság fejlesztésére adva van a lehetőség és ha ez a törvény jól lesz megszerkesztve s^ —• ami mindennél fontqsabb — ha ügyiesen és okosan fogják végrehajtani, akkor üdvös eredményei nem is fognak elmaradni. Azt mondtam, hogy sok olyan, főként nagy- és középbirtok van Magyarországon, amelynek terméseredményei az utóbbi évtizedekben megkétszereződtek. Ezek az eredmények minden esetben a legszorosabb összefüggésben vainnak a föld kezelésére fordított szellemi, illetőleg a földbe fektetett anyagi tőkével. És mert az utóbbi évtizedekben a ,földbirtokeldarabolások folytán igen jelentékeny területek olyan birtokosok tulajdonába kerül;tek, akiknek min'd a szellemi, mind az anyagi tőke csak igen szűkösen áll rendelkezésükre intenzív mezőgazdasági kultúra keresztülvitelére, ezért van az, hogy jóllehet egyes nagyobb birtoktestek terméseredményei javultak, az országos átlagok mégsem emelkedtek. Ez a körülmény érthető is, mert annak a birtokososztálynak a szakképzésével, amelynek jelenleg a magyar szántóterületnek már több mint háromnegyedrésze van a kezében, csak a legutóbbi években kezdtünk komolyabban foglalkozni. Ez a körülmény kellett, hogy irányt szabjon a mezőgazdaságfejlesztő törvény tervezőjének is és az előttünk fekvő javaslatból örömmel állapíthatjuk meg, hogy a termelés fejlesztésének legfőbb eszköze gyanánt a földművelésügyi miniszter úr a szaktudás általánosítását kívánja alka 1 mázni. Azt hiszem, mindenki a legnagyobb megnyugvással vette tudomásul a javaslat bizottsági tárgyalása alkalmával a földmívelésügyi miniszter úr ő excellenciája ajkáról elhangzott ama kijelentést, hogy ő e törvény gerincének éppen a szaktudás általánosítását tartja. Éppen ezért a javaslatnak az alsófokú szakoktatásra vonatkozó intézkedései nagyon helyesek, mert hiszen a komoly fejlődés egyedül megbízható alapja csakis a tudás lehet. Ugyanezen oknál fogva helyesnek és okosnak tartom a törvényjavaslatnak , a felsőfokú mezőgazdasági szakoktatásra vonatkozó azon tervét is, mellyel a gazdasági akadémiákat, valamint a kertészeti akadémiát is négyévfolyamú gazdasági főiskolákká kívánja fejleszteni. Ezzel a témával a tegnapi ülés folyamán Groffits felsőházi tagtársam igen behatóan és részletesen foglalkozott. Nehogy az ismétlés hibájába essem, mindenben csatlakozom az ő általa ebben a vonatkozásban kifejtett állásponthoz. 1942. évi július hó 29-én, szerÚán. A javaslatnak a szakoktatásra vonatkozó intézkedéseiből azt látjuk, hogy a többtermeléshez feltétlenül szükséges szellemi tőke előállításáról, hogy ne mondjam» kitermeléséről a javaslat igazán nagyvonalúan és alaposan kíván gondoskodni. A mezőgazdaság fejlődését biztosító többtermelés másik, az előbbivel teljesen egyenlő értékű faktora az anyagi tőke. Lássuk most már, hogyan is állunk ezzel az anyagi tőkével. A törvényjavaslat tíz év alatt összesen egymilliárd pengőt kíván a földmívelésügyi miniszter úrnak, mint a törvény végrehajtójának a mezőgazdaság fejlesztése céljából rendelkezésre bocsátani. Ez az összeg tagadhatatlanul nagy. Ha azonban az ország egész mezőgazdasági területét vesszük figyelembe, évi százmillió pengő, amelynek jelentékeny részét a szellemi tőke kitermelése már különben is leköti, egészen jelentéktelennek fog bizonyulni atekintetben, — hangsúlyozni kívánom, hogy csak atekintetben — hogy mint anyagi tőke az ország egész mezőgazdasági termelésére termékenyítő befolyást gyakoroljon. Ez a körülmény kell, hogy igen nagy óvatosságra intése a törvény végrehajtóját a rendelkezésére bocsátandó összeg felhasználása tekintetében. Véleményem szerint végzetes hiba lenne a szakoktatás és a kísérletügy fejlesztésén felül fennmaradó összeget úgy felhasználni, hogy az az egyes, hogy úgy mondjam, kedvezményezett gazdák termelésének támogatására akár műtrágya, akár gép, akár haszonállat alakjában osztassék szét. Ennek az osztogatásnak szerintem »mintagazdaság« címe alatt sem szabad megtörténnie, mert az ilyen tevékenység a mellett, hogy a protekcionizmusra bőséges alkalmat ad, az általános többtermelésra komoly befolyást egyáltalán nem gyakorolhat. Hiába ugyanis valamely például műtrágyázott terület jobb' terméseredménye, ka szomszédos kisgazdák a jobb termést biztosító műtrágyát nem kapják meg, illetve azt nem birják hasonlókép megszerezni. A mintagazdaságokat tehát tisztán mint oktatási eszközöket kizárólag a gazdasági iskolák és egyéb szakintézmények keretében tartom helyénvalónak- A magángazdaság forgótőkeszükséglete egyrészről az olcsó mezőgazdasági hitel intézményes rendezése, másrészről pedig az egyes gazdaságok belső tőkeképződésének bölcsen átgondolt tervszerű elősegítése útján biztosítandó. Véleményem szerint a magyar mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvény végrehajtójának azt az összeget, amely a szakoktatás és a kísérletügy korszerű fejlesztésén felül rendelkezésére fog állni, elsősorban ennek a belső tőkeképződésnek kell szolgálatába .állítania, mert az összesség, a köz szempontjából csakis így végezhet eredményes munkát. T. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, hogy ezt a tételt gyakorlati példával egy kissé közelebbről is megvilágíthassam. Bárki legyen is az, aki a magyar mezőgazdaság termelőerejét fokozni akarja, annak az első lépést feltétlenül az állattenyésztés növelése érdekében kell megtennie. Ennél a fontos lépésnél az irányítónak nem csupán az a feladata, hogy a magyar állattenyésztésnek az utóbbi évtizedben világviszonylatban is híressé vált minőségét átmentse a háború utáni időre, hanem elsősorban az, hogy az ország állatállományát mennyiségileg is erősen fokozza. Az ország állatállományának mennyiségi fokozá-
