Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

102 Az országgyűlés felsőházának 68. ülése tató és pedagógiai tevékenység révén annak biztosítása, hogy a magyar mezőgazdaság a leggazdaságosabb idő- és munkaerő-kihasználás mellett a legnagyobb terméseredményeket érhesse el. T. Felsőház! Beszédem elején megemlékeztem a gazdasági akadémiák négyéves főiskolákká való fejlesztésének jelentőségéről. A giazdaságí akadémiák négyéves új tanulmányi rendjüket már kidolgozták. A negyedik évre felvettek egy új tárgyat: »Mezőgazdaságunk fejlesztésének időszerű kérdései« címen, amely tárgykör keretében az ország legkiválóbb elméleti és gyakorlati szakembereinek alkalmat kívánnak nyújtani néhányórás speciális •. előadások tartására és a főiskolai hallgatóság

: nak szélesebb látókört biztosító, hasznos, új ismeretek szerzésére. Ha minden gazdasági főiskolán létesülne egyúttal mezőgazdaságunk fejlesztésének módjait és eszközeit kutató intézet is, úgy szerény nézetem szerint minden számottevő költség nélkül meg lehetne valósítani a tárgyalt törvényjavaslat végrehajtásánál közreműködő intézmények és szakemberek harmonikus együttműködését és biztosítani lehetne szellemi energiánknak legtökéletesebb felhasználását a tárgyalt törvényjavaslat végrehajtásánál. A törvényjavaslat 2. §-ának részletes indokolása szerint a törvényjavaslat végrehajtásánál nemcsak a törvénnyel létesített érdekképviseletek, hanem a szabad társuláson^ alapuló egyesületek közreműködését is igénybe kívánja venni a földmívelési kormány. Arra kérem a miniszter úr ő excellenciáját, vegye igénybe a gazdasági főiskoláinkon működő kiváló szakemberek közreműködését is. Főiskoláink tudományos személyzetének — mint tanácsadó csúcsszerv-intézménynek — bekapcsolása a tárgyalt törvényjavaslat végrehajtásába azzal a felbecsülhetetlen előnnyel is járna* hogy az élettel való szoros kapcsolat révén a főiskolai tanárok nagyon értékes tapasztalatok birtokába jutnának, amelyek jól értékesülnének az új gazdageneráció nevelésénél és irányítólag hatnának a főiskolai tanárok kutató tevékenységére is. Midőn nagy nemzeti erőfeszítéseink idején kérem főiskoláink szellemi energiáinak közvetlen bekapcsolását a nagy nemzetépítő munkába, ugyanakkor rá kell mutatnom arra is, hogy mindaddig, amíg a főiskolák tanári státusa megfelelően kiépítve nincs, kívánatos volna a főiskolai r tanároknak a minisztériumokba és más intézményekbe való beosztását mellőzni, mert a máris kicsiny tanári státus további redukálása veszélyezteti a törvényjavaslat indokolásában is többízben kihangsúlyozott alapos szakképzettség biztosítását. T. Felsőház! Ha. sikerül a vázolt módon összes szellemi és fizikai erőforrásainkat a tárgyalt törvényjavaslat végrehajtására időveszteség és erőpocsékolás nélkül összpontosítani és pártatlan, a közérdeket mindig szemelőtt tartó kiváló szakemberek ellenőrzése alá helyezni, úgy a mezőgazdaság fejlesztésére fordítandó hatalmas összeg meggyőződésem sze- i rint éppen olyan sikerrel fogja szolgálni gazdasági megerősödésünket, mint ahogy az első milliárdos Programm dicső hadseregünk meg- j erősödését szolgálta. E tekintetben aggályaim i osak akkor merülnének fel, ha a tárgyalt tör- I vényjavaslat végrehajtása a mezőgazdasági I viszonyokat nem ismerő, vagy csak felületes I felkészültséggel bíró egyénekre és olyan appa1942. évi július hó 28-án, kedden. rátusra bízatnék, amely a bürokrácia és a túlságba vitt centralizáció béklyói által akadályozva, nem végezhet jó munkát vagy nem végezheti el idejében a teendőket, márpedig minden gazda tapasztalatból tudja, hogy milyen végzetes következményekkel járhatnak hibás vagy megkésve kiadott rendelkezések éppen a mezőgazdasági termelés terén. Igen t. Felsőház! Aki hallotta a földmívelésügyi miniszter úr ő «xcellenciájának karácsonyi rádióbeszédét és a tárgyalt, törvényjavaslattal kapcsolatban tett egyéb megnyilatkozásait, annak nem lehet kétsége a felől, hogy ezt a törvényjavaslatot abban az áldozatos szellemben kívánja végrehajtani, amelyet ő excellenciája Erdélyből hozott magával (Éljenzés balfelöl.) és amely minden modern erőkoncentrálási törekvést megelőzve, a kalákát szülte, mint az erdélyi^ együttérzés és áldozatos szellem mintaszerű megnyilvánulását. (Éljenzés balfelöl.) Abban a tudatban, hogy a kormánynak eltökélt szándéka gondoskodni arról, hogy ezt a rendkívüli horderejű törvényjavaslatot az ország érdekeit szigorúan szem előtt tartó, a magyar föld szeretetétől irányított, jól képzett szakemberek áldozatos szellemben hajtsák végre, a tárgyalt törvényjavaslatot mind általánosságban, mind részleteiben elfogadom. (Éljenzés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök; Szólásra következik vitéz Bittera Miklós ő méltósága. vitéz Bittera Miklós: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A múlt esztendő költségvetési vitája során egyik illusztris szónok azzal kezdte a beszédét, hogy Ő liberális gazdasági gondolkozású és ezt be is meri vallani. Azt hiszem, egyhamar nem lehet olyan nyilvánosságot találni, ahol ezt olyan nyugodtan megmondhatja az ember, mint éppen itt a felsőházban. Mi már csak korunknál fogva is kevés kivétellel még a liberális iskola tanítványai vagyunk és pályánk eleje még arra : az időre esett, amikor természetes volt a liberális gazdasági felfogás. Különben sem volna igazságos a liberalizmust a mai kor szemüvegén át nézve elítélve bírákii. Megvoltak annak a nagy érdemei és az előző korokhoz képest haladást jelentett. Az idők azonban megváltoztak és ebben a most induló áj világrendben a nemzeti és szociális világnézet váltja fel a gazdasági liberalizmust, az egyéni érdek háttérbe szorul, a közérdek, a nemzet egyetemes érdeke lép előtérbe és ez a felfogás érvényesül a gazdasági élet mindem terén. Minthogy a mezőgazdaság fejlesztéséről szóló előttünk fekvő törvényjavaslat ennek az új felfogásnak a szellemét tükrözi vissza és mert a már régebben életbelépett iparfejlesztési törvény után egy hatalmas lépéssel kívánja a magyar mezőgazdaság ügyét szolgálni, ezt a törvényjavaslatot örömmel üdvözlöm. Mélyen t. Felsőház! Ennek a törvényjavaslatnak a részleteit a nagyközönség még vázlatosan is alig ismeri, mégis máris az a hír van róla elterjedve, hogy erős kézzel belenyúl a gazdálkodás vitelébe, hogy megzavarja a természet nyújtotta adottságokon alapuló termelési rendet. Beszélnek tervgazdálkodásról, irányított termelésről, kényszertermelésről és aggódva aézik, hogy^ korlátokat szab a mezőgazdasági üzem vezetése elé. , Állami beavatkozástól féltik a • termelés biztonságát. A földmíve^sügyi miniszter úr ő excellenciája már igen sokszor kifejtette a nyilvános-