Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés felsőházának 68. ülése munkája iránt azáltal, hogy lehetővé teszi a gazdasági főiskolákon, illetve a Műegyetem j mezőgazdasági fakultásán oklevelet szerzett mezőgazdasági szakemberek részére , legalább | a szakminisztériumokban a fogalmazói karba való felvételt. Ha ez megtörténnék, úgy Széchenyi István gróf t nyomdokain haladnánk, aki, midőn minisztériumát megszervezte, az ügyosztályok élére szakembereket állított, nem törődve azzal, hogy — mint naplójában írja — »a Chemnitzer és Püvax kávéházban a jurátusok lemosolyogják«. Széchenyi István gróf már száz évvel ezelőtt szakembereket állított az ügyosztályok élére és mi még most is ott tartunk, hogy — mint erre vitéz Baskay felsőházi tag úr őméltósága a költségvetési vita alkalmával rámutatott — egyik kiváló szakemberünket csak a legmagasabb kormányzói engedéllyel lehetett a földmívelésügyi minisztériumban az állattenyésztési osztály vezetésével megbízni. Igen t. Felsőház! Már az első világháború alatt és után is behatóan foglalkoztak szakembereink a minősítési törvény reformjának kérdésével. Aranytollú közgazdasági írónk, néhai Buday Barna 1914-ben, tehát már 28 évvel ezelőtt, az OMGE egyik szakosztályának ülésén, midőn annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy a magyarság gazdasági haladásának csak a szakismeretek fejlesztése és terjesztése adhatja meg azt a lendítő erőt, amelyre szükség van, a következőket mondotta (olvassa): »A közigazgatás reformjával kapcsolatban tehát, feltétlenül gondoskodnunk kell arról, hogy a minősítési törvény is módosítás alá kerüljön, mégpedig olyképpen, hogy a mezőgazdasági közigazgatás egyes ágazataihoz ajtót nyisson olyan férfiaknak, akik nem jogi egyetemet végeztek, hanem erre a célra szervezendő mezőgazdasági főiskolai képesítéssel fognak bírni.« (Helyeslés jobbfelölj Semmivel sem indokolható az 1883. évi minősítési törvényhez való merev ragaszkodás, különösen manapság, midőn már nem jogi síkon fog eldőlni az ország sorsa, mint alkotmányharcaink idején, hanem gazdasági téren és midőn a gazdasági főiskolák új négypves tanulmányi rendje már felöleli mindazokat a közigazgatási, jogi, agrár és szociálpolitikai ismereteket, amelyekre a fogalmazói karban szükség lehet. Rá kell itt mutatnom arra a sajátságos jelenségre is, amelyet egy kiváló jogász, felső-. házi tag, Szőke Gyula ő méltósága is meg-' említett a költségvetési vita alkalmával, t. i. arra, hogy a jogászok egy része- mint mezei jogász végzi el tanulmányait, sokszor már állásban elhelyezkedve mely körülmény ko- ; moly, rendszeres tanulmányok végzését rendkívüli módon megnehezíti. Ha még meggondoljuk azt, hogy a leg- ; könnyebben, legkevesebb fáradsággal és költséggel ^megszerezhető jogi képesítés hazánkban n:ég mindig a legtöbb pályára képesítakkor nem lehet csodálkozni azon, ha ifjúságunk a dolog könnyebb végét fogja meg, ha nehéz munkát követelő ".• szakiskoláink elnéptelenednek és agrárországunkban még mindig tízszerannyi fiatalember iratkozik be a jogi fakultásokra, mint a gazdasági főiskolákra és ennek kövekeztében fontos gazdasági problémák megoldásával nélkülöznünk kell a szakemberek munkáját az ország mérhetetlen nagy kárára. (Ügy van! Úgy van!) 1942. évi július hó 28-án, kedden, 97 Igen_ t. Felsőház! Midőn a produktív munka jegyében indul meg a világ új gazdasági rendjének kiépítése, akkor úgy vélem, ezzel a kérdéssel is foglalkoznunk kell és ezért tisztelettel kérem a kultuszminiszter úr ő nagyméltóságát, tegye megfontolás tárgyává, nem volna-e célszerű e téren is olyan reformokat életbeléptetni, amelyek már egyetemi tanulmányaik idején komoly és rendszeres munkára szoktatják a vezető szerepek betöltésére törekvő ifjúságot. Meg vagyok győződve arról, hogy ha már a főiskolai tanulmányai folyamán rászoktatjuk a magyar ifjúságot a komoly, kitartó, rendszeres, áldozatos Szellemű munkára, akkor kevesebb panasz fog a jövőben elhangzani a magyar közigazgatás ellen s kevesebb elkeseredést és elkedvétlenedést fog kiváltani a bürokrácia túltengése. T. Felsőház! Szakoktatási intézményeinknek a törvényjavaslatban előírt fejlesztésével, különösen ha a szaktudást egyidejűleg nagyobb megbecsülésben fogjuk részesíteni és szakembereink munkákészségét racionálisabban fogjuk kihasználni, rövid id&n belül biztosítani lehet a törvényjavaslat végrehajtásához szükséges szakmunkaerőket. Az első években azonban kétségtelenül nehézségek fognak mutatkozni e téren és ezért kívánatos egy átmeneti megoldásról is gondoskodni. Ezt a megoldást abban látom, hogy a lehetőség határain belül megakadályozzuk a vidéken működő gazdasági szakembereknek ma oly divatos menekülését a faluról és legalább átmenetileg az eddiginél fokozattabb mértékben állítjuk a magyar mezőgazdaság fejlesztésének szolgálatába a vidéken működő gazdasági szakembereket, egy nagyarányú szellemi mozgósítás révén. Midőn a nemzet egyre nagyobb arányokban kapcsolódik a világháborúba, akkor nemcsak a külső arcvonal megerősítésére, hanem az egyre nagyobb Jelentőséggel bíró gazdasági front megerősítésére is igénybe lehet venni szakembereinket, különösen akkor, ha ezáltal fő munkakörük nem lesz megzavarva, hanem mindössze munkaidejük jobb beosztásáról, illetőleg kihasználásáról van szó. A háborúval együttjáró jelenlegi nagy munkatorlódások és szakemberhiány idején azonban szükségesnek tartom megfontolás tárgyává tenni szakembereittik munkatelj esi tőképességének racionálisabb kihasználását már csak azért is, mert szerény véleményem szerint nem vezet jóra a szakemberek elcsalogatásának ma divatba jött módja, amely régi begyakorlott munkakörükből elvonja^ a szakembereket és olyan feladatok teljesítése elé ^állítja őket, amelycieknek csak hosszabb átképzés után tudnak teljes sikerrel megfelelni. Igen t. Felsőház! A tárgyalt javaslat 36. §-a szórói-szóra, a következőket^ állapítja meg (ol~ vassá): »A jelen törvény végrehajtásának előmozdítása érdekében nagyob községekben önállóan, kisebb községekben pedig körzetenként gazdasági elöljárót kell alkalmazni. Gazdasági elöljáróul aranykalászos gazdákat, vagy mezőgazdasági alsó- vagy középfokú tanintézetet végzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező más szakembereket kell alkalmazni. Ahol a mezőgazdasági termelés színvonala megkívánja, gazdasági elöljáróul gazdasági akadémiát végzett és megfelelő gyakorlattal rendelkező szakembereket kell alkalmazni.« Igen t. Felsőház! Azt hiszem, a tárgyalt törvényjavaslat az egész országban a mezőgazdasági termelés oly magas színvonalát ki-