Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

Az országgyűlés felsőházának 68. ülése 1942. évi július hó 28-án, kedden. 9& kísérletügyi állásokra és a gazdasági tanári állásokra sem. Még a kisgazdák iskoláiban, a téli gazdasági iskolákban előadó tanároktól is megköveteli az 1934 :X. te. az egyetemi mezőgazdasági oklevél megszerzését, aminek feltétele volt az egyetemen egy év hallgatása és négy szigorlat letétele. A teljes érvényű mezőgazdasági oklevél megszerzése tehát eddig is négyéves tanulmányt igényelt. Az a körülmény, hogy azoknak a hallgatóknak, akik Budapesten végezték négy éves tanulmányaikat csak négy szigorlatot kellett letenniök, míg , azoknak, akik valamely gazdasági akadémián végeztek három éves tanulmányt és egy évig Budapesteia folytatták tanulmányaikat, össze sen hetet, tehát három szigorlattal többet kellett letenniök, nagymértékben hozzájárult ahhoz, hogy a gazdasági akadémiákon a hallgatók létszáma fokozatosan csökkent. A tárgyalt törvényjavaslat lehetővé teszi a legmagasabb mezőgazdasági képesítés megszerzését a gazdasági főiskolákon is, mégpedig szigorlat ismétlése nélkül, tehát lényegesen kevesebb költséggel és fáradsággal, mint az 1934 óta lehetséges. A valóságban tehát nem a tanulmányok megnehezítését, hanem azok lényeges megkönnyítését célozza és visszaadja a gazdasági főiskoláknak, a gazdasági szaktudást igénylő összes állásokra való képesítés jogát, amely jogot — részben több mint egy évszázadon át — egészen 1934. évig a nemzet javára gyakorolták. Ezért biztosra vehető, hogy az átszervezés után a vidéken működő gazdasági főiskolákon a hallgatók létszám lényegesen emelkedni fog anélkül, hogy ennek következtében a budapesti egyetemi mezőgazdasági fakultáson a hallgatólétszám csökkenne. Emelkedni fog már azért is, mert mindaddig, amíg gazdasági szakemberekben hiány mutatkozik, a négyéves kiképzés mellett megmarad a jelenlegi hároméves kiképzés is azok számára, akik nem törekednek hivatalnoki pályára, hanem saját birtokukon kívánnak gazdálkodni, vagy pedig mint gazdatisztek kívánnak az életben elhelyezkedni. T. Felsőház! A gazdasági akadémiák a múlt év folyamán emlékiratban tárták fel a felsőfokú gazdasági oktatás jelenlegi helyzetét és tettek javaslatot annak olyan módon való átszervezésére, amely lehetővé teszi azt, hogy a gazdasági főiskolák a jövőben éppen olyan méltó helyét töltsenek be a magyar mezőgazdasági kultúra fejlesztésének történetében, mint amilyen méltó helyet Cserháti Kossutány, Hencs és a többi kiváló professzor idejében a gazdasági akadémiák betöltöttek. Nem akarom ezt az emlékiratot, amelyet annakidején a felsőház minden tagjának megküldöttük, ismertetni, legyen szabad azonban mégis egészen röviden rámutatnom arra, hogy a gazdasági akadémiák négyéves főiskolákká való átszervezése csak akkor fogja a kívánt eredményt biztosítani- ha a gazdasági akadémiáknak nemcsak jellegét, címét és tanulmányi idejét változtatjuk meg, hanem azáltal is biztosítjuk azoknak az egyetemekkel való egyenrangúságát, hogy lehetővé tesszük részükre a legmesszebbmenő igényeket is kielégítő, a kisbirtok problémáira is kiterjedő pedagógiai és tudományos tevékenység kifejtését. Különösen fontosnak tartom a tanári státusnak olymódon való átszervezését, hogy annak vonzóereje legyen a legkiválóbb szakemberekre is, és hogy biztosítsa a tudományos segédszemélyzet utánpótlását, mert eredményes oktató és tudományos tevékenységet csak kiváló szakemberek és jól képzett, anyagi gondoktól mentesített tudományos segédszemélyzet tud kifejteni. A tudományos segédszemélyzet előmeneteli viszonyainak rendezésére, illetve annak szükséges voltára és jelentőségére már felhívta a t. Ház figyelmét volt tagtársunk, Doby Gréza egyetemi tanár és a költségvetési vita alkalmával Czettler Jenő felsőházi tag úr őnagyméltósága. Az e téren fennálló nem kívánatos állapotok ismertetésére ezért nem akarok ez alkalommal kitérni, kérem azonban a miniszter úr őexcellenciáját, használja fel a milliárdos program nyújtotta lehetőségeket annak biztosítására, hogy gazdasági főiskoláink olyan új gazdagenerációt tudjanak nevelni, amely ennek a törvénynek sikeres végrehajtását garantálni tudja és hogy olyan tudományos kutató tevékenységet tudjanak kifejteni a mezőgazdaság fejlesztése terén, amely mintaképül szolgálhat Európa népeinek éppen úgy, amint Tessedik Sámuel, Festetics György gróf és Albrecht Kázmér szász-tescheni herceg idejében az általuk alapított magyar szakoktatási intézmények példaképül szolgáltak egész 'Európának. Igen t. Felsőház! A tárgyalt törvényjavaslat a gazdasági akadémiák fokozatos fejleszté; sét tervezi. A »fokozatos« szó a képviselőházi tárgyalások folyamán illesztetett a szövegbe. Helyesnek tartom a fokozatos fejlődés hangsúlyozását, sőt szerény f véleményem szerint kívánatos volna a törvényjavaslat keretében fejlesztendő más intézményekkel kapcsolatban is hangsúlyozni ezt, mert teljes lehetetlenség a jelenlegi nagy szakember- és építőanyaghiány mellett nagyszabású terveket egyik napról a másikra végrehajtani. Kérem azonban a miniszter úr ő excellenciáját, terjessze ki a fokozatos kiépítést egész gazdasági frontunkra, melynek tiszteket nevelő , Ludovikaakadémiái a gazdasági akadémiák, vagyis mind a négy gazdasági akadémiára olymódon, hogy a tárgyalt törvényjavaslat sikeres végrehajtásánál nélkülözhetetlen vezetésre hivatott gazdagenerációnak, a kor követelményeinek megfelelő kiképzését, mind a négy mezőgazdasági főiskola haladéktalanul megkezdhesse és legalább két gazdasági főiskolán a negyedik tanulmányi év is már szeptembertől kezdve megkezdődhessék. Ez azért is fontos, mert nem kívánatos következményekkel járna, ha a bizottsági tárgyaláson elhangzott javaslat szerint egyelőre csak az egyik akadémia lenne kifejlesztve, egyesek szerint olymódon, hogy a legkiválóbb szakembereket a négy akadémiáról egy akadémiába koncentráljuk, kiemelve őket jelenlegi munkahelyükről, a speciális tanulmányoknak megfelelően berendezett laboratóriumokból. llymódon értelmezve a fokozatos kifejlesztést, meg lehetne gyorsítani ugyan egyik akadémiánk kifejlesztését, azonban csak a másik három akadémia háttérbe szorításával és azok rovására. A fokozatos fejlesztésnek ez a módja azzal a hátránnyal is járna, hogy a gazdasági pályára törekvő hallgatóságnak csak 20—25%-a részesülne jobb kiképzésben, éspedig az a része, amely a már kiépített főiskolára iratkozott, míg a hallgatók 75%-ának a kiképzése maradna a régi. Az ilymódon végrehajtott átszervezéssel együtt járó tekintély- és munkakedvcsökkenés következtében még rosszabbodhatna is ezek kiképzése, márpedig országos