Felsőházi napló, 1939. III. kötet • 1942. március 10. - 1943. április 12.

Ülésnapok - 1939-68

02 Az országgyűlés felsőházának 68, ülése sok képzett gazda van mint Magyarországon, de ezzel szemben azonban sajnálatosan azt is meg kell állapítanom, hogy az általános mezőgazdasági ismeretek nívója elég alacsonyan áll nálunk. (Ügy van! Ügy van!) Minthogy elég alacsonyan áll, tehát fejlesztenünk kell, ez a fejlesztés pedig úgy kell, hogy történjék, hegy az elméleti tudás mellett az erkölcsi erők erősíttessenek és az illetők gyakorlatilag is szemléltető kitanításban részesüljenek. Mert amint már az imént is említettem és amint az előttem felszólalt felsőházi tag úr is mondotta, a gyakorlati életnek nem megfelelő előadások egyes helyeken nem előnyösen hatnak annak a vidéknek a mezőgazdasági, szellemi fejlődé sere, mert beválik az, amit én még annak ide jén Magyaróváron Cserháthytól is tanultam, hogy a mezőgazdasági ismeretek egy általános nagy műveltséget kell hogy adjanak szakismeretszerűleg, de ezeknek az ismereteknek az alkalmazása mindig az illető egyéntől függ, mert ugyanaz az elmélet alkalmazva, az egyik helyen kárt okozhat, ugyanakkor a másik helyen a legszebb eredményeket mutathatja fel. (Ügy van! Ügy van!) Kell tehát, hogy az előadók tisztában legyenek a helyi viszonyokkal, mert különben azok a, néprétegek, amelyek hivatva vannak ezeket az előadásokat hallgatni, nem fognak a hallottak alkalmazásába bizalommal belefogni. Igen t. Felsőház! Fejleszteni kell a mezőgazdaságot az állattenyésztés terén is. do az állattenyésztés terén is vigyázni kell, hogy ne menjünk túlzásba azzal, hogy egy központi irányítás legyen mindenkor méfvadó abban a tekintetben, hogy egyes vidékek vagy egyes gaz daságok miképpen rendezkednek he állattenyésztésre. (Úgy van! Ügy van!) Igaza vaui Somssich ő excellenciájának; az Alföldön kevesebb súlyt helyeznek az állattenyésztésre, mint Dunántúl és a Felvidéken. E)n mint alföldi gazda, merem azonban mondani, hogy annak klímája, talajviszonyai és adottságai elsősor ban szemtermelésre és kerti gazdálkodásra alkalmasak. Bocsánatot kérek, amikor azt látom, hogy a gyümölcstermelés virágzik Szegeden, virágzik Kecskeméten, az uborkatermelés virágzik Kőrösön, a paprikatermelés virágzik Kalocsán és Szegeden, a hagymatermelés virágzik Makón, a frissburgonyatermelés pedig Apátfalván, ezek nem elhanyagolt termelést mutatnak, sőt ellenkezőleg, specializálódnak az egyes vidékeken lévő viszonyokhoz képest és igenis, az ország általános közellátásához kedvezően és lényegesen hozzájárulnak. Vigyáznunk kell tehát az állattenyésztési kérdésekben is, hogy ne menjünk túlzásba. A múltban szerzett tanulságok alapján kell megállapítani azokat az irányokat, amelyek követendők és ne másoltassanak le más országok törvényei vagy törvényjavaslatai ée gondolatvilága, mert a specifikus magyar viszonyok nem tűrnek ojyant, amit esetleg Olaszországban vagy Németországban kedvezően végre lehet hajtani. . Igen t. Felsőház! Most rátérek a törvényjavaslat második részére, amely a kényszergazdálkodási rendszert vezeti be. A miniszter Úr Ő excellenciája a bizottsági ülésen, amikor megtisztelt válaszával, azt mondotta, hogy ez nem .kényszergazdálkodás, hanem irányított gazdálkodás. Leszek bátor rámutatni arra, hogy e két fogalom között milyen nagy különbség van és hogy ez a törvényjavaslat nem irányítani, hanem kényszeríteni akar. (Ügy van! Ügy van!) Igen t. Felsőház! Mielőtt ennek a törvény1942. évi július hó 28-án, kedden. / javaslatnak magyarázatára rátérnék, méltóztassanak megengedni, hogy errevonatkozólag felolvassam a mezőgazdasági érdekképviseleti szervezetek véleményét (olvassa): »Az egész javaslaton végigvonuló és annak megszerkesztésénél érvényesült vezérgondolatba kényszergazdálkodá/S elveinek és módszereinek túlhajtott mértékben való érvényesítését jelenti. Mintha csak abból a feltevésből indulna ki a javaslat, hogy a jelenlegi háborús viszonyok minden időre állandósulnak és mezőgazdaságunk fejlesztésének egész nagyszabású, mondhatnánk korszakos szervezetét csak az ilyen kivételes viszonyok között, persze nélkülözhetetlen, de állandó jellegűeknek mégsem tekinthető kényszerintézkedésekkel lehetne -éâ kellene felépíteni«. Az érdekképviseleteknek is tehát az a véleménye, hogy itt nem irányításról, hanem kényszergazdálkodási rendszabályról van szó. Ha szemügyre vesszük a törvényjavaslatnak ezt a részét, nem mulaszthatjuk el, hogy viszsza ne tekintsünk az 1941:X. tc.-re, amely 1. Vában azt mondja, hogy aki a rendelkezésre álló termelési tényezőkkel és eszközökkel nem olyan terményt, élőállatot, állati vagy növényi termeivényt, avagy terméket, nyersanyagot, félgyártmányt, készárut) vagy nem olyan terjedelemben termel, avagy nem olyan f eljárással állít elő, mint ahogyan azt törvény vagy minisztériumi rendelet rendeli, vétséget követ fii és egy évig terjedő fogházzal büntetendő. Mélyen tisztelt Felsőház! Ha ebből a, fejlesztési törvényjavaslatból a mai szövegében, amit a képviselőház elfogadott, törvény lesz, merem állítani, hogy talán hírmondónak sem marad Magyarországon olyan gazda, akit e törvény alapján vétségi alapon ne lehetne büntetni. (Ügy van! Ügy van!) Ez a két törvényes intézkedés felfüggeszti a magyar gazda szabadságát, (Ügy van! Ügy van!) felfüggeszti a saját birtokán való szabad gazdálkodási jogát, jogbizonytalanságot hoz be életébe és ezzel nem fejleszteni, hanem sorvasztani fogja a mezőgazdaságot. (Ügy van! Úgy van!) Igen t. Felsőház! Mi értelme van ennek? Hiszen a magyar gazda mint nemzetnevelő a miniszter úr ő exeellenciája szavai szerint is, évszázadokon keresztül helytállott hazafias érzésében, nemzetének javáért és boldogulásáért ma is helyt áll s ma is igyekszik, iparkodik mindent megtenni, ami erejéből ég anyagi helyzetéből telik, hogy előbbre vigye ennek, az országnak helyzetét, honvédségünket ellássa minden közellátási cikkel és biztosítsa a belbéké't. Miért kell kény szer zubbonyt tenni rá? (ÜgV van! Ügy van!) Hagyjanak, engedjenek minket dolgozni (Elénk helyeslés.) és ha valaki nem teljesíti hazafias kötelességét, a közélet más vonatkozásában is megvannak a lehetőségek arra. hogy az illetőt büntető szankcióval lehessen sújtani. (Ügy van! Ügy van!) Az erkölcsi szainkciók erősebbek velünk szemben, mint a javaslat túlságos megállapításai. (Ügy van! Ügy van!) Mi erkölcsi vonatkozásban helyt akarunk állni és helyt is fogunk állni a nemzet jövőjéért és boldogulásáért. (Ügy van! Ügy van!) Miért kell nekünk azt mondani, ami a javaslat paragrafusaiban áll. Méltóztassék megengedni, hogy néhány részletet felolvassak, mert azok bizonyítják elgondolásom helyességét. Azt mondja a javaslat 28. §-ában, hogy (olvassa): »A földmívelésügyi miniszter megállapíthatja egyes növény- és gyümölcsnemekré, valamint fajtákra a legjobban megfelelő természetes termelési, állatfajtákra pedig