Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-57

Az országgyűlés felsőházának 57. ülése leg a frontra is 'kedvezőtlen következménnyel járhat. Ezért kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy állapítsa meg már most äz árakat ós meg vagyok győződve arról, hogy ennek nagy hasznát fogjuk látni a jövőben egy mozgósítás esetén. Mélyen t. Felsőház! Még egy kérdéssel akarok itt foglalkozni, amelyet szintén felvetettek a képviselőházban. Minthogy a honvédelmi törvény kimondja, hogy mindenki hadköteles 70 éves korig, ennek következtében talán nem egészen méltánytalan az a kérés, hogy azok a tisztek, akik a világiháborúban már hadnagyok, főhadnagyok vagy századosok voltak, mozgósítás esetén magasabb rendfokozatba lépjenek elő. (Helyeslés half elől.) Lehet, hogy a honvédelmi miniszter úr azt fogja mondani, hogy ez nem lehetséges, mert ha az illető tartalékos tisztek magasabb rendfokozatba emelkednének, nagyobb hatáskörrel kellene hogy elláttassanak, ehhez pedig nem értenek. En meg vagyok győződve arról, hogy ezek a tartalékos tisztek minden szó nélkül oda fognak menni, ahová a felsőbb parancsnokság rendeli őket és ott fogják lelkiismeretesen végezni a munkájukat- Talán vannak néhányan a felsőházi tag-ok közül is, akik azt fogják mondani, hogy hazabeszélek. Hát nekem, mélyen t. Felsőház, semmiféle katonai ambícióim nincsenek, én annak öiülnék és azt hiszem, az egész felsőház és a honvédelmi miniszter úr is annak örülnei a legjobban, ha soha többé nem kellene behívni ezeket a. tartalékos tiszteket, (Ügy van! Ügy van!) de kérem a honvédelmi miniszter urat, hogy ha be kell hívni, ne tekintsen a mi deres fejünkre, hanem hívjon be minket, állítson be minket katonai szolgálatba és én biztosítom őt, hoäiy éppen olyan lelkiismeretességgel, éppen olyan lelkesedéssel, hogy ne mondjam, éppen olyan fiatalon fogjuk a szolgálatot teljesíteni, mint ahogy an teljesítettük a világháboiú. első napján 27 évvel ezelőtt. (Éljenzés.) A költségvetést — teljes bizalommal lévén a miniszter úr (í excellenciája iránt — elfogadom. (Helyeslés és taps. — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Kíván még valaki hozzászólni? (Nem!) A honvédelmi miniszter úr kíván szólni. vitéz Bartha Károly honvédelmi miniszter: Nas:yméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak engem az idő előrehaladottsága miatt felmenteni attól, hogy költségvetésem számadait külön-külön indokoljam. Az elhangzott felszólalások tulajdonképpen helyettem beszéltek és a legtöbb esetben nagyon méltányos és helyes szavakkal indokolták azt, amit nekem kellene most itt megismételnem. Méltóztassanak tehát Imogen-* gedni, hogy elsősorban arra < szorítkozzam, hosy hálásan köszönetet mondjak azokért a jóságos, megértő szavakért, amelyekkel a legtöbb illusztris szónok a honvédség működését és elsősorban a háborúban való szereplését méltatta. Biztosítom a mélyen t. Felsőházat, hogy mind maga a honvédség, mind a vezetősége éppen úgy, mint eddig, ezután is teljes lelkiismeretessséggel és lelkesedéssel fogja kötelességét végezni. Méltóztassanak megengedni, hogy most néhány szóval báró Fiáth felsőházi tag úr felszólalására válaszoljak, még pedig azokra a részekre, amelyek talán általános érdeklődésre tarthatnak igényt. A lókérdést két szóval elintézhetem. A lóvásárlások az utolsó hónapban, amikor a honvédség lószükségletét fedeztük, már olyan alapon történtek, amellyel azt 19.

'il. évi december hó 20-án, szombaton. 495 Íriszem, a gazdák is meg vannak elégedve, amennyiben az eddig 7—800, illetve. 8—900 pengőt kitevő pot-lóárat 1100, illetőleg 1200 pengőre emeltük fel. Ügy látom, hogy a gazdák ezekkel az árakkal nagyon meg vannak elégedve, mert amíg eddig a honvédség alig tudott lovakat vásárolni, — a külföldi vásárlásokkal természetesen nem tudtunk konkurrálni, — addig a lóvásárlások most simán haladnak. Ami a tartalékos tisztek előléptetését illeti, méltóztassanak megengedni annak közlését, hogy ebben a tekintetben is teljesült már a felsőházi tag úr óhaja, amennyiben az év októberében intézkedés történt, hogy azoknak a tartalékos tiszteknek, akik a világháborúban résztvettek és azóta bizonyos ideig szolgáltak a nemzeti hadseregben és elsősorban a mozgósítások alatt teljesítettek szolgálatot olyan beosztásban, hogy a csapattal együtt dolgoztak, illetőleg alosztályparancsnoki teendőket végeztek, az előléptetésére a lehetőség megnyíljon. Ami pedig a nagy tömegeknek esetleges előléptetését illeti, azt hiszem, akkor kell ezt majd konkréten megoldani, amikor a nagy tömeg igénybevételére kerül sor. Mélyen t. Felsőház! Ne méltóztassék ünneprontásnak venni, ha most a vita lezárulása előtt kénytelen vagyok még két olyan felszólalásra reflektálni, amelyekkel nem tudtam teljesen egyetéretni. Az első Czettler Jenő felsőházi tag úr ő nagyméltóságának a felszólalása, aki a leventeintézményt, illetőleg a leventekiképzéssel kapcsolatos honvédelmi tevékenységet bírálta. A felsőházi tag úr volt szíves megemlíteni, hogy nemcsak a szavakat kell tekintetbe venni, hanem a szavak, illetőleg a sorok között is kell olvasni. Méltóztassék megengedni, én a sorok, illetőleg a szavak között azt olvasom ki, hogy a honvédelmi miniszter és az általa vezetett szervezet nem abban az irányban végzi munka j át, _amelyet neki a törvény és a rendelkezések előírnak. Mélyen t. Felsőház,! Az 1939:11. te. megalko tásakor, amikor ezt a leventeintézményt törvénybe iktattuk, én magam voltam abban a szerencsés helyzetben, hogy heteken át vitathattam meg az, országgyűlés mindkét Házának hivatott képviselőivel ennek az intézménynek a felállítására vonatkozó minden egyes részletkérdést. Alaposan átrágtuk a kérdést. Azt hiszem, teljesen tisztában vagyok azokkal az intenciókkal, amelyeket a törvény ebben a tekintetben el akart érni, a végrehajtási rendelkezéseket pedig azzal az emberrel együtt a legszorosabb együttműködésben dolgoztam ki, aki, azt hiszem, valamennyiünk felfogasa szerint a leghivatottabb ismerője volt ennek a kérdésnek: gróf Teleki Pállal. A végrehajtási utasítás minden egyes részletét alaposan átbeszéltük; szabályoztuk azt az összefüggést, azt az összmunkálkodást, amelj természetszerűen a kultuszminiszterrel is szükséges és így született meg az a végrehajtási utasítás, amelynek alapján ma a leventeszervezet dolgozik. Azt hiszem, állíthatom, hogy azokat a rendelkezéseket, amelyek mind a törvényvényben, mind a végrehajtási utasításban foglaltatnak, én és az általam vezetett szervek, illetőleg azok a szervek, amelyeknek működéséért felelős vagyok, teljes mértékben betartottuk. (Ügy van! Ügy van!) Amennyiben a felszólalt felsőházi tag úrnak az volna a véleménye, hogy ebben a tekintetben hibák történtek és történnek, nagyon hálás volnék, ha ezeket nemcsak általánosságban, hanem konkrét fór-