Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

466 Áz országgyűlés felsőházának 56. ülése 1941. évi december hő 19-én, pénteken. tashoz szükséges összes élelmi- és ruházati cikkeket, nálunk kapta meg a felmentést, nálunk kapta meg a fuvaros részére szükséges összes cikkeket, az egységes lótáptól kezdve a patkóig és a kerékráfig, viszont amelyik napon a munkás beszüntette a munkát, azon a napon beszüntették a munkás ellátását és a munkás bevonult, ha egy nap a fuvaros nem dolgozott, a következő napon megkapta a katonai behívót és ment be; de kézben volt az üzem is, nem volt szükség arra, hogy kiutaljunk, egyszerűen rátelefonáltam az üzemre: kérem, ennyi és ennyi, ilyen és ilyenminőségü anyagra van szükségem ennek a közintézménynek részére. Legfeljebb arról lehetett szó, hogy az illető azt mondta, 15 nap helyett 21 nap alatt szállítja le, de a huszadik napon megjött a feladóvevényekkel vagy pedig a szállítási igazolvány ellenőrző szelvényeivel, mert tudta, hogy ha 21 nap alatt nem szállítja le az árut, beszüntetem az ellátását és megáll az egész üzem. Méltóztassék elhinni, ez az egy megoldás lesz az, amely mellett a rendet, a munkafegyelmet és ami még fontosabb, a munkateljesítést magát fenn lehet tartani és vissza lehet szerezni a pénz értékét a legszélesebb néprétegek között. Egyebekben a költségvetést elfogadom. (Éljenzés és taps, — A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Berczelly Jenő ö nagyméltósága. Berczelly Jenő: Nagyméltóságú Elnök tfr! T- Felsőház! Ha egy irodalmi mű vagy egy tudományos mű megjelenik, akkor a napisajtóban folyó nagy hírverésből rendesen tudomást szerez a közönség a mű megjelenéséről. Én egy olyan műről szeretnék megemlékezni, amelyet a napisajtó nem hirdetett, de amely annál értékesebb mindazokra, akik adóügyekkel és hasonló kérdésekkel foglalkoznak. Ez a mű az állami egyenes-adókra vonatkozó jogszabálygyűjtemény, amelyet a pénzügyminiszter úr adatott ki. Csak úgy szereztem róla tudomást, hogy mivel a Budapesti Közlöny ma már mindennapi olvasmányunkká vált, annak egy kis hirdetéséből vettem észre, hogy ez a mű megjelent. Siettem megszerezni és nagy örömmel tapasztaltam, hogy ez a mű bizonyos fokig, azt mondhatnám, úttörő munkát végez, mert a jogszabályok megismerésének és alkalmazásának olyan mó'dszerét propagálja, amely más téren is utánzásra méltó, nevezetesen a szerzőknek az a nagy érdeme, hogy ők nemcsak összegyűjtötték az egyes kérdésekre vonatkozó anyagot, hanem olyan rendszerbe foglalták, amely tulajdonképpen eltér a jogszabályok és törvények sorozatától és tisztán a szerint van összeállítva, ahogy az a gyakorlati életnek és az egymással összefüggő kérdéseknek megfelel. (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Azonkívül egy nagy érdeme ennek a műnek még az is, hogy nem homályosítja el a jogforrást, nevezetesen minden egyes helyen megjelölték, hogy az melyik jogforráson alapszik és azonkívül a bevezetésben megmondják, hogy erre a műre, ennek a műnek fejezeteire hivatkozni nem szabad. Ez nagyon bölcs^ rendelkezés és azt hiszem, nagyon be fog válni a^ gyakorlati életben, mert ez a mű tulajdonképpen nem jogforrás és mégis óriási segítséget nyújt a jogot alkalmazóknak és az azzal élőknek.^ Nagyon reméljük, hogy a pénzügyminiszter úr is belátja, milyen nagy szolgálatot tett ezzel a művel s reméljük, hogy ilyen müvek kiadását folytatni fogja és talán a közadók kezeléséről szóló törvényeket ugyancsak egy ilyen gyűjteménybe fogja foglalni. (Helyeslés.) Amikor ezt a könyvet forgattam, több olyan jogszabályt láttam benne, amelyekre vonatkozólag az ember tulajdonképpen nem is volt teljesen tájékozva arról, hogy hatályban van-e, vagy nincsen. Az is előfordul ebben a műben, hogy egyes jogszabályokról megmondja, hogy az egyik vagy másik tulajdonképpen nincsen hatályon kívül helyezve, de azért hatályon kívül helyező'dött azzal, hogy nem alkalmazták. Ilyet kodifikáció szempontjából kimondani természetesen nem lehetséges, de mint utasítás, a közönség, az adóalanyok számára és azoknak a hatóságoknak, amelyek ezeket a jogszabályokat alkalmazni fogják, igen nagy értékkel bír. Éppen tegnap hallottuk egy érdekes felszólalásban, hogy a falu népe azt kéri, hogy a neki fontos jogszabályokat úgy alkossák meg, hogy ők megérthessék. Nagyon nehéz ennek a kívánságnak eleget tenni, mert a jogszabályokat megérteni még nem elegendő. A legnagyobb prbléma ma azt tudni, hogy valamire van-e jogszabály, melyek azok a jogszabályok és hol találhatók azok. Ez a mű tehát ebből a szempontból is valóban igen nagy értéket képvisel, és mindnyájan hálásak vagyunk a pénzügyminiszter úrnak, hogy ezt a művet kiadtaLegyen szabad ezzel kapcsolatban egypár adóügyi kérdést megemlítenem, csak abból a szempontból, hogyha a pénzügyminiszter úr helyesnek találja ezeket az észrevételeimet, azokat méltányolja. Az adózó közönség első kérése, hogy azt az évente megjelenő rendeletet, amely megmondja, hogy az adóvallomás elkészítésénél hogyan kell bizonyos dolgokat értékelni, — megállapítja például a részvényeknél, ^hogy azokat hogyan kell értékelni, megállapítja a gazdasági felszerelésnél és a terményeknél is, hogyan kell azokat értékelni — olyan időben adja ki, hogy a bevallást idejében be lehessen adni. A bevallást tudvalevőleg február végéig kell benyújtani. Előfor- dúlt, hogy ez a rendelet február közepén jelent meg, sőt volt egy idő, hogy a rendeletet két nappal a terminus előtt adták ki, — s ezt úgy nevezték, hogy »influenzás halasztás« — bár igaz az is, hogy akkor azt is tartalmazta, hogy a bevallások benyújtására kétheti halasztást engedélyezett. Mi, t adóalanyok, azt kérjük, — hiszen mindnyájan azok vagyunk — hogy a rendelet lehetőleg január folyamán jelenjék meg, hogy a febrnár hónap rendelkezésre álljon arra. hogy ezeket a bevallásokat meg lehessen szerkeszteni. A mostani új rendszerben, amely ebben az esztendőben lépett hatályba, van egy rendelkezés, amely attól félek, hogy a gyakorlatban bizonyos nehézségeket fog okozni, sőt már kezdem látni, hogy vannak is ilyen nehézségek. Tudniillik most annyiban változott a rendszer, hogyha az egyes vagyontárgyak nincsenek ugyanannak az adóhivatalnak a területén, amely adóhivatalnál a bevallást beacUák, akkor, nem az az adóhivatal értékeli a vagyont, sem nem az állapítja meg a jövedelmet, hanem az az adóhivatal, amelynek területén van a vágyom illetőleg amelynek területéről származik a jövedelem; ez azután egyszerűen átteszi^ a kivető adóhivatalhoz az ő megállapítását és a- kivető adóhivatal azt Köteles fio-velembe venni és szó szerint átvenni, (Arffy Imre

: F-negyzék!) Nagyon helyesen méltóztatott említeni, hogy ez az F-jegyzék. Én erről