Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-56

450 Az országgyűlés felsőházának 56. ülése mindig csak olyan érvényesülését várhatjuk, amely a kor államfelfogásába és állami szerkezetébe beilleszthető. Ezért úgy vélem, jobban szolgáljuk az önkormányzat gondolatát, ha ezeket a lehetőségeket megkeressük, kimutatjuk és követelésekként felállítjuk, mintha megvalósíthatatlant Mvánlvia, esetleg magát az önkormányzat alapelvét veszélyeztetjük. Az önkormányzat az állampolgárok egyetemének részvétele a közigazgatásban. Hogy az állampolgárok mily mértékben és mily összetételben vesznek részt a közigazgatásban, az alkotmányjogi kérdés, mely közigazgatási reform körébe nem esik. Az önkormányzat közigazgatási problémája, hogy az alkotmány jogi szerkezetén belül az állampolgárok mennyiben és milyen módon vesznek részt a közigazgatásbari. À.Z előbbi jelenti a tárgyi hatáskört, az utóbbi a szervezetet és az eljárást. A mai állami élet a városi önkormányzat tárgyi hatáskörét nagyon is szűk körre szorítja. Nem szólva a külügyről és a honvédelemről, a rendészet, a közegészségügy, a közoktatás- és közművelődésügy, a szociális ügyek, a közgazdaság, s legújabban a közellátás ügye is egészükben vagy legalább is túlnyomóan állami hatáskörbe kerültek. 'A városok önkormányzati hatáskörében megmaradtak a közegészségügyből a közegészségügyi intézmények egy részének (kórházak, temetők) fenntartása, a közművelődésügy és a szociális ügyek elég tekintélyes része, végül egészében a városrendezés, beleértve a városi közszolgáltatási üzemeket. E helyzeten változás, nevezetesen olyan, mely a városi önkormányzat hatáskörét az állami hatáskör szűkítésével növelné, belátható időn belül nem várható. A városi önkormányzat szervezeti és eljárási reformproblémája az, mikép érvényesülhet a számára jutó tárgyi hatáskörben az önkormányzat gondolata: a városi polgárság elhatározási szabadsága. Hogy érvényesüljön, ez csak másodsorban Önkormányzati érdek, elsősorban általános közérdek, a közigazgatás eredményességének a követelése, mert közszükséglet kielégítéséről van szó, amelyet az állam azért ruházott az önkormányzatra, mert maga nem vállalhatta, vagy jellegénél fogva arra a helyi közületet hivatottabbnak, vagy alkalmasabbnak találta. Az önkormányzat szervezeti és eljárási részproblémái: a helyi jogszabály alkotása, az önkormányzati szervezet kialakítása, az önkormányzatot végzők kiválasztása és jogállásuk meghatározása, végül az önkormányzat pénzügyi előfeltételeinek meg teremtése, a városi háztartás. Ami az önkormányzati jogalkotást illeti, legalább is Budapest székesfőváros közigazgatásáról szóló 1930. évi XVIL te. idevonatkozó következő rendelkezéseinek a városok számára általánosítását kell kívánnunk (olvassa); »A főváros szabályrendeletet alkothat közigazgatása körébe eső minden közügyben, amely törvénnyel vagy miniszteri rendelettel szabályozva, vagy ilyen vagy másnemű szabályozásnak fenntartva nincs. Az ilyen szabályrendeletet az illetékes miniszter csak a szabályrendelet ellen beadott fellebbezésben felhozott okok miatt, hivatalból pedig csak törvényesség szempontjából és vagyonfelügyelet szempontjából veheti vizsgálat alá ás ezekből az okokból tagadatja meg indokoltain a jóváhagyást. (94. §. (12.)) A miniszter érdemleges határozata hiányában a szabályrendeletet a felterjesztéstől számított 90 napon belül hallgatólag jóváhagyott1941. évi december hó 19-én, pénteken. nak kell tekinteni.« (94. $ (4).) Állampolitikai szempontból, de a jogegység érdekében is kívánatos, hogy a megyei városok szabályrendeletei is vármegyei jóváhagyás helyet miniszteri jóváhagyás alá essenek. Megokolatlan. hogy a megyei városi szabályrendelet elvileg ne ellenkezhessek a vármegyei szabályrendelettel, hiszen többnyire egészen más viszonyokat van hivatva sazbályozni. Elegendő, ha a vármegye esetleges különleges szempontjai, amelyek a megyei városi szabályrendeletnek a vármegyén át való felterjesztésével kifejezésre juttathatók, a jóváhagyás során kerülnek elbírálás alá. A városok szervezeti formái tekintetében a mai kategóriák — a törvényhatósági jogú és a megyei városok — megtarthatók. A kívánatosként többször említett mezőváros típus, ha sor kerülne községi szervezet körében volna megteremtendő. Az önkormányzati közigazgatás főszervei ezidőszerint a törvényhatósági jogú városokban: a törvényhatósági bizottság és a kebeléből alakult különféle bizottságok, választmányok, a törvényhatósági kisgyűlés, a közigazgatási bizottság és különféle albizottságai, végül a polgármester; a megyei városokban a képviselőtestület és a polgármester. Kétségtelen, hogy a törvényhatósági jogú és megyei városoknak egyazon önkormányzati feladatkörük van, ügyeik között nincs minőségi különbség, hanem csak mennyiségi van: az ügyek számában és értékükben. Ebből következik, hogy szervezeti alaptagozódásuknak is azonosnak kellene lennie. Erre természetszerűleg három szerv adódik: a polgárság egyetemének képviselete, amely az önkormányzat legfőbb és nagyobbszámú testületben tárgyalható ügyeiben határoz, a képviselete kebeléből alakított kisebb testület, amely a képviselet elé nem való, de mégis testületi állásfoglalást kívánó ügyekben határoz és egyben javaslatokat tesz a képviseletnek az odatartozó ügyekben; a polgármester, mint az önkormányzati ügyek intézője és a testületi elhatározás elé tartozó ügyek előkészítője. Az önkormányzati szervezet további problémái: a szervek hierarchiájának és az önkormányzati szervezetnek az állami szervezethez és az esetleges magasabbrendű önkormányzati szervezethez való viszonyának a kérdései. Az önkormányzati elv azt követeli, hogy az önkormányzati ügyekben való elhatározás jogorvoslat esetén is az önkormányzat keretében történjék, vagyis hogy a fellebbviteli hatóságok is önkormányzati szervek legyenek. Ennek az 1933. évi XVI. te egyfokú jogorvoslati rendszerének életbeléptetésével^ — amelynek az alsófokú közigazgatási bíráskodás bevezetését nem tartom előfeltételének — nehézsége nincs. A képviseleti határozatoknak a kormány részéről fellebbezés folytán érdemben való megváltoztathatása az önkormányzatot illuzóriussá teszi. Az önkormányzat kormányhatósági felügyeletét illetően a közigazgatás szerves reformja számára elfogadhatjuk a Budapestről szóló 1930. évi törvény miniszteri indokolásának ezt az alaptételét (olvassa): »A felügyeleti hatóság a legszigorúbban őrködjék a felett, hogy az önkormányzati testület kifejezett akarata pontosan, lelkiismeretesen hajtassék végre.« Az önkormányzatot végzők kiválasztása és jogállásuk, vagyis az önkormányzat személyi problémája kettős. Vonatkozik egyrészt ma-