Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

422 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése jét is a saturnáliák tették tönkre. A kapitalizmus minden érdeme mellett azzal követte el a legnagyobb hibát az egyoldalú társadalmi berendezkedésen kívül, hogy a nőt kivonta a családból és a gyárba állította be és ezzel a családi élet ősi kötelékeit felbontotta és meglazította. Amiről pedig az orosz földről visszatért katonáink olyan szörnyű dolgokat beszélnek, az oroszonszági állapotokat az idézte elő, hogy a Szovjet a nőket nemcsak a gyárakba, hanem még a kaszárnyákba is bevonta s a családból teljesen kiemelte. Le kell szögeznem, hogy minden olyan mozgalom, amely a nőt; a családból sa valláserkölcsi alapon álló iskolából kiszakítja vagy annak áldott hatását csökkenti, vagy ellensúlyozza, a család nemzetfenntartó erőit gyengíti és ezzel magát a nemzetet pusztítja, bomlasztja. (Ügy van! Ügy van! — Elénk helyeslés és taps.) Az én aggodalmam az, hogy az ország különböző helyeiről felhozott ezek a visszás jelenségek tünetei annak a nagy organikus bajnak, amely abból származik, hogy avatatlan kezekre bízzák a magyar leányok seregét. (Ügy van! Ügy van!) Mély tisztelettel kérem tehát a honvédelmi miniszter urat, vessen véget gyökeresen ezeknek az anomáliáknak azzal, hogy a leányleventék megszervezését és vezetését kizárólag hozzáértő nőkre bízza. (Ügy van! Ügy van!) Ahol nincsen megfelelő női vezető, ott inkább várjanak a leánylevente megszervezésével; (Szilágyi Lajos: Inkább ne legyen!) a mozgalom is, a nemzeti is csak nyer vele. (Ügy van! Ügy van! — Gróf Széchenyi Viktor: Felesleges dolog!) Másodszor: a leánylevente-mozgalom nccsak papíron, hanem a valóságban is erkölcsi nevelést adjon leányainknak. (Ügy van! Ügy van!) Valláserkölcsi nevelést természetesen csak erre megfelelőiül képzett, — aláhúzottan mondom — biztos világnézeti alapon álló vezető adhat. (Ügy van! Ugy van!) A most kiképzett legfőbb vezetők e téren semmi kiképzést nem kaptak, (Gróf Széchenyi Viktor: Cipészsegédek!) tehát semmi nevelést nem adhatnak. Készségesen állnak a miniszter úr rendelkezésére az egyházi hatóságok és vallásos leányszervezeteink a kérdés bármilyen kivitelénél. Harmadszor és ezt hangsúlyozottan kérem a miniszter úrtól: az iskolásleányokat hagyja meg leventéknek az iskola keretén belül, (Élénk helyeslés) ne vegye ki az arra hivatott megbízható pedagógusok kezéből. (Ügy van! Jjgy van!) Nem sportladykra, nem női bajnokokra, nem táncosnőkre van magyar hazánknak szüksége ezekben az élet-halálharcos időkben, (Ügy van! Ügy van!) hanem hitükben erős, erkölcsükben tiszta, (Ügy vcm/>Jaazafiságukban megbízható, gazdaságilag művelt leányokra (Ügy van!) és majdan édesanyákra. A leányoknál mi ezt várjuk a leventétől: neveljen jobb magyar anyákat. (Ugy van! Ügy van!) Ha a levente nem ezt adja, akkor jóvátehetetlen veszedelmet vagy éppen pusztulást hozhat hazánkra. (Ügy van! Ügy van! Ezért éreztem kötelességemnek ezt a kérdést ide, a felsőház magas színe elé hozni. (Élénk helyes lés és taps.) A költségvetést különben a magam részéről elfogadom. (Elénk helyeslés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Szabó János felsőházi tag úr! t Szabó János: Nagyméltóságú Elnök TJr! Mélyen t. Felsőház! Most, amikor a költségve19ki. évi december hó 18-án, csütörtökön. tés előttünk fekszik és elfogadásra vár, ép is megáilapjtom, hogy a több, mint hárommiliiáídos költségvetés végösszegeit tekintve, a különböző minisztériumok költségvetései hatalmasan lel vannak duzzasztva, üirről csak annyit mondhatok, hogy erre szükség volt./ Szükség volt erre addig a határig, ameddig ezt a megterhelést magyarság mindén rétege előírja.. lm az egyes tárcák költségvetéséhez nem annyira költségvetési szempontból, mint inkán b a munkásság felfogásának tolmácsolása szempontjából fogok hozzászólni. Legyen szabad mindjárt hozzászólnom az iparügyi tárcához, amelynek költségvetési összege szintén magas szamot mutat, s amelynek keretében én, mint a munkások szószólója, nagyon szeretném mihamarabb felállítva látni a nemzeti inunkakamarát, az állami munkaközvetítőt, hogy ne legyen többé cupringerekre bízva a magyar m uukásköz veti tés, hanem legyen állami kézben és állami ellenőrzés alatt az a magyar munkás, akire feltétlenül építeni kell és akinek egyetlen kötelessége lehet csak, a becsületes államalkotó munka. A második kérdés a tanonckérdés. Ha általában véve tekintjük az . ipart és a kereskedelmet, azt vesszük észre, hogy .hala Istennek» szellemi terén visszaszoríttatott a zsidóság .az értelmiségi kormánybiztos által, ugyanakkor azonban vigyáznunk kell, — és e téren már most szerzünk tapasztalatot — hogy. mi történik majd a magyar kisiparral akKor, ha a négy középiskolát végzett vagy érettségizett zsidó értelmiség, —mint ahogy már is történt — betör az iparba és kereskedelembe s a négy-hat elemi iskolát végzett magyar fiatalságot onnan kiszorítva, arra teljesen ráterhelődik. Ha erre nem vigyázunk akkor bizony pár év múlva kérnünk kell majd az iparügyi miniszter úrtól a kormánybiztosság felállítását az ipar és a kereskedelem terén is, hogy a magyar munkás az iparban és kereskedelemben elhelyezkedést találhasson. Nem kívánjuk mi azt, hogy ha a zsidóságot a szellemi térről ki is közösítették, ki legyen közösítve az iparból és a kereskedelemből is; ellenben a lehelletszerű, finom szakmakörötoből, az optikus, a kozmetikus, a műszerész pályákról és általában véve azokról a könnyű pályákról, ahol 60—70 pengőt lehet ma is hetenként keresni, ahol tehát anyagiak tekintetében elég szépen kereshet a munkás, s megvan a lehetősége arra, hogy családot alapítson, úgyhogy nem kell az egykére törekednie: ezekről a pályákról, ahol ma is 80 százalékban van elhelyezkedve a zsidóság, feltétlenül kívánjuk, hogy tessék őket kiszorítani. Hozzanak egy rendeletet s szorítsák bè Őket vájároknak a bányákba, vagy a kubikusok közé, ahol adunk nekik számarányt, jöjjenek az építőállványokra, ahova Örömest várjuk őket és megosztjuk velük azt a munkát, amely nyáron a legtűzőbb nap melegét, tavasszal és őszszel pedig a maró ólmos esőt jelenti. Amikor ezeket a megállapításokat teszem, egyáltalában nem kívántam kirohanni a zsidósággal szemben, nem viseltetem velük szemben ellenszenvvel és nem kívánom a kiküszöbölésüket, csak azt kívánom, hogy ezen a magyar földön a munka és a munkatér tekintetében mi, magyar munkások foglaljuk el a minket megillető első helyet. (Helyeslés a baloldalon.) Az anyagellátás kérdéséhez szintén hozzá kell. hogy szóljak. Azt kell mondanom, hogy az iparügyi minisztériumnak nemcsak minden, egyes ajtaját, hanem minden egyes ablakát is ismerem s meg kell állapítanom, hogy igen-