Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

418' Az országgyűlés felsőházának 55. ülése de>n megmozdulását, minden ténykedését. Áz egyke kérdése az utóbbi; időben Erdélyben már nemzeti (kérdéssé fajult, hiszen ott hatósági segítséggel irtották a székelyt és a magyart, inert a körorvosoknak egyenesen ki volt adva, hogy irtsad a székelyt és a magyart és büntetlenül irthatták. Amikor ezeket a dolgokat az ember látta és mi a mi embereinket felelősségre vontuk, akkor azt mondották, hogy hát az uraknál sincs máskép! Ezért a magas kormánynak, a belügyminiszter úrnak és a közegészségügyi vezetőségének különösen figyelmébe ajánlom, hogy az elszakított részeken ez majdnem úzussá vált. A születésekben az utóbbi időben bizonyos fellendülés tapasztalható, viszont arra hívom fel a belügyminiszter tír figyelmét, hogy Udvarhely vármegyének, az ország legmagyarabb vármegyéjének ^legutolsó közigazgatási bizottsági ülésén a főorvos azt jelentette, hogy igaz, hogy a születések emelkednek, de viszont . a csecsemőhalandóság iis nagy. Hogy az egyke mennyire nemzeti probléma bizonyítja, hogy irodalmunk is foglalkozik vele. Méltóztassanak megengedni, hogy az egyik lea:kiműveltebb és legtanultabb, egyben izig-vérig magyar társadalomtudósn H K* ÊIZ Elsodort falu szerzőjének könyvéből idézzek az egykére vonatkozólag egy passzust. (Olvassa): >*A megoldásnak egyetemesnek, intézkedéseiben kellő arányúnak kell lennie. Ez azt jelenti, hogy csak akkor történhetik általános javulás, ha a megoldás akarata a gyerek-esalád-probléma öszszes kérdéseire kiterjeszkedik és az egyes intézkedések olyan arányúak, hogy nyilvánvalóan nem azt akarják mutatni: lám, csak milyen fene szociális gondolkozásúak vagyunk mi és milyen Hencidától Boncidáig szociális intézkedések történnek itt

p Magyarországon, hanem minden intézkedés tényleg a valóság szükségïëteivel megoldja ezt a kérdést, amelynek elintézésére hozatott.« Meg kell tehát adni a lehetőséget a családalapításra, de a védelemre is. Az egészségvédelemben gyors intézkedések történtek. Láttuk, hogy a hazatéréskor mindjárt a dübörgő diadalmas harci szerek után ott voltak a zöldkeresztes nővérek, az orvosok és a napközi otthonok egymásután létesültek a legszegényebb falvakban, a legintenzívebb állami támogatással. Schandl igen t. felsőházi tagtársam a hadiárvák gondozásában nagy nemzeti feladatot lát és ezért üdvözölte a honvédelmi miniszter urat, ennek a gondolatnak a felvetőjét és amikor én is ezt teszem, akkor legyen szabad valamire felhívnom a kormány figyelmét. Mi Erdélyben nemzeti kérdéssé tettük azt, hogy gyermektelen családok vegyenek örökbe gyerekeket, ne kanári madarakat, angora macskákat, pincsi kutyákat és kakadukat, hanem embercsemetéket melengessenek. De amíg a román államnál t nem voltak nehézségek a családi pótlékok és mási kedvezmények tekintetében, addig most tíz-húszszámra jönnek hozzám a panaszok, hogy az örökbefogadott gyerek után nem kapják meg a családi pótlékot. Nagyon kérem ai magas kormányt, méltóztassék az 1912-Ben hozott törvényt az idők szellemének megfelelően módosítani. A pénzügyminisztériumban egy magas állású tisztviselő azt mondotta nekenv de hát ez ep^y jó törvény, ezt nem lehet módosítani. Ha annak a kiskorú gyermeknek vagyona van, teszem fel, egy viskója, pár négyszögöl földje, vagy nevelőszüleinek van szintén egy kis kunyhója és egy kis kertecskéje akkor ez még nem olyan vagyon, bogy jogcím, legyen az államnak arra, hogy 19ki. évi december hó 18-án, csütörtökön. megtagadja a kiskorú örökbefogadott gyermek ! után a családi pótlékot. Háború van, számot | kell vetnünk azzal is, hogy a házasságon kívüli gyermekszületések emelkedni fognak. Itt a belügyminiszter urat mély tisztelettel arra kérem sok-sok szerencsétlen nevében, aki talán még nem is tudja a sorsát, méltóztassék az anyakönyvi kivonatoknál egy olyan formát találni^ amely ne sértse annak a kiskorúnak az érzését egész életén keresztül, hogy ne kelljen folyton — hogy úgy mondjam — a szégyenbélyeget magán hordania. In médias res áttérek az erdélyi kérdésekre. Józan Miklós felsőházi tagtársam könnyűvé tette a helyzetemet, mert az erdélyiek háláját és sok-sok lelki örömét a visszatérés felett olyan szépen fejezte ki, hogy felesleges lenne nekem — mint a székelység ezidőszerint felsőházi < egyedüli képviselőjének — a székelység háláját és nagyrabecsülését a kormányzat és a felszabadító magyar haza iránt kifejeznem. A nemzetiségi kérdésben, ami nálunk Erdélyben nagyon-nagyon fontos dolog, Ilniczky felsőházi tagtársunk mélyen megható és I őszinte vallomása irányadó lehetne, ha mi is úgy tudnánk nevelni, mint ahogy a gens fidelissiraa volt nevelve, de én hiszem, — nem vagyok pesszimista semmiben, hiszen a 22 esztendő megtanított arra, hogy bízni és remélni kell, mert annak meglesz a jutalma — hogy kellő neveléssel és kellő bánásmóddal, tapintattal mi olyan nemzedéket fogunk nevelni az erdélyi nemzetiségek közt is, amely majd hűséges fia lesz a magyar államnak. (Ügy van!) Mélyen t. Felsőház! Az alsóházban bizoj nyos hangok röppentek el. Mondhatták azt, ! hogy mi erdélyiek nem egységesen állunk a kormány mögött. Ezekből a hangokból azt lehetett következtetni, mintha mi nem volnánk hálásak és már a visszatérés első esztendejében megfeledkeznénk arról a kötelességről, amelyre elhív minket a kormány gondoskodása, a magyar nemzet áldozatkészsége és 22 esztendős küzdelme, mert nekik sokszor talán nehezebb volt a trianoni sorsuk, mint nekünk. Különben is ezeket a jelenségeket méltóztassék annak betudni, hogy mi olyan politikai időkből kerültünk a kisebbségi sorba, amely közjogi harcokkal emésztette magát. Egyébként pedig a kisebbségi időben nekünk mindent ki kellett harcolnunk, mert szép szóval nekünk semmit sem adtak. Ne méltóztassék azonban ; azt hinni, amint az erdélyi és székely képvi| selő kihangsúlyozta, hogy olyanok kerültek be j a magyar parlamentbe és a magyar parla! ment két házába, akik talán nem lettek volna ! érdemesek erre a nemzethűség szempont iából. Biztosítom innen az egész ország közvélemé| nyét, a felsőházat és a képviselőházat egyI aránt, hogy az Erdélyből behívott képviselők | között egyetlenegy sincs, aki odalent ne teljesítette volna maradéktalanul a maga magyar kisebbségi hivatását. T. Felsőház! Erdély a szabadelvű világban hosszú időn keresztül csak mandátumliferánsként szerenelt és így szoktuk meg az el

: | lenzékieskedő hangot, amelynek egy felszólalás kapcsán most olyan kellemetlen visszhangjai : támadtak a közvéleményben és amelyek | talán kétséget kelthettek a kormánynál az | Erdélyi Párt egységét illetően. Van azonban az erdélyi képviselők behívásánál egy másik fogyatékosság, amelyre felhívom a kormány figyelmét. Az erdélyi képI viselőknek nincsen kerületük, nem tartoznak senkinek felelősséggel és ezért szeretném, ha