Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

Az országgyűlés felsőházának 55, ^'ilése 1941. évi december hó 18-án, csütörtökön. 413 birtokosok által megvásárolt ezen ingatlanokat azoknak a tulajdonában hagyják, akik becsületesen dolgoztak és megszenvedtek érte. —• minden f utólagos vételár vagy megváltási ár mellőzésével — mert az is nagy méltánytalanság volna, ha ezen földekért mégegyszer kellene vételárat fizetni. Az olyan esetekben azonban, ha ezen ingatlanok tulajdonosai a magyar nemzet érdekei ellen vétettek vagy ha nemzethűség tekintetében kifogás alá esnek, továbbá ha az ilyen ingatlanok idegen, nem magyar kezekbe kerültek, természetesen indokolt az 5280/1941. M. E. sz. rendelet teljes egészében való alkalmazása és a tulajdonosok egyéni elbírálása. Miután a magyar királyi kormánynak egyik főtörekvése, hogy földhöz juttassa a szegény magyar t'öldmívescsaládokat, rendületlenül bízunk abban, hogy szorgalmunkkal, szívós munkánkkal, faj- és földszeretetünkkel szerzett iöldeinket nem veszi el tőlünk és nem más élvezi verejtékes munkánk gyümölcsét annál is inkább, mert ez ránk nézve végzetes következményekkel járna: teljes anyagi romlásunkat idézné elő.« Több aláírás. Nagyméltóságú Miniszterelnök Ür, tisztelettel bocsátom ezt a levelet nagyméltóságod rendelkezésére. Méltóztassék kivizsgálni ezt az ügyet és ha igazuk van nekik, akkor méltányos elbánást kérek résziikre. Mélyen t. Felsőház! Ezzel zárom is szavaimat. Ezekben voltam bátor a gazdasági és a közellátás kérdéseivel foglalkozni. A gazda igenis, termel, mi biztosítani akarjuk ebben az országban mindenkinek a megélhetést és a közrendet. Attól a gondolattol vezérelve, hogy az 1941/42. évi költségvetés az ország további fellendülését, fennmaradását biztosítani fogja, a kormány iránti tiszteletem és bizalmam kifejezése mellett a költségvetést mind általánosságban, mind részleteiben tisztelettel el fogadom. (Éljenzés, helyeslés és taps.) Elnök: Az idő előrehaladván, a tanácskozást félbeszakítom. Ülésünket délután 5 órakor folytatjuk. (Szünet után.) (Az elnöki széket báró Radvánszky Albert foglalja el.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik Papp Kálmán ö méltó sága. Papp Kálmán: Nagyméltóságú Elnök Űri Tisztelt Felsőház! A pénzügyminiszter úr által tárgyalásra elénk terjesztett költségvetés — a negyedik, amelyet hivataloykodása ideje alatt immár elénk terjeszt — valamennyi között a legsúlyosabb, nemcsak a számoszlopok nagysága és súlya szerint, hanem az abban foglalt tervek és az abban megtervezett munkák súlysánál fogva is. Minél jobban^ érezzük ennek súlyát, annál inkább át kell éreznünk a mi kötelességünket is, hogy lelkiismeretesen, komolyan és szakszerűen tárgyaljuk ezt a költségvetési törvényjavaslatot. Éppen ezért^ szívesen hallottam a törvényjavaslat előadójának, Czettler Jenő felsőházi tagtársamnak az előterjesztését, amelyben a felsőháznak a költségvetési törvényjvaslat tárgyalásával kapcsolatos munkarendjére nézve azt az előterjesztést teszi, hogy mintegy visszatérve a régi szokáshoz, különválasszuk az általános politika és a részletek megvitatását és az egyes tárcákat külön-külön vegyük tárgyalás alá, Minidenesetfe ez a tárgyalási mód. amely talán most szokatlan, mert mint az eddigi felszólalóknál látszott, az egyébként igen magras színvonalú felszólalások javarészt a régi módszert követték és együtt vitatták meg az egyes tárcákat és a kormány általános politikáját, de mindenesetre ha ez az előterjesztés valósággá 1 szakszerűség és komolyság szempontjából csak előnyére lesz a felsőház tárgyalásának. (Balogh Jenő: Ügy van!) Én ezt a módszert akarom követni mai felszólalásomban és általánosságban akarok a törvényjavaslathoz szólni. Mélyen tisztelt Felsőház! Ha a törvényjavaslat képét nézzük, abban vegyesen van

( az aggodalmas és az örömteljes színek vegyüléke. A törvényjavaslaton rajta van az új idők,

# új eszmék vajúdásának gondja. De rajta látjuk a háborús viharok felhőit és ennek problémáit is. Viszont örvendetes és vidám szín az, hogy a költségvetés csonka Erdéllyel megnagyobbodott Magyarország költségvetése és így igen kecsegtető, csalogató feladat lenne ezen az alapon nézni a költségvetést. Ha azonban így tennék, azt hiszem, inkább csak szónoki alakzatokban veszne el a beszédem, csak szét^ hangzatos hazafias szavakat mondhatnék, ezért inkább követem a rjénzügyminiszer úr beállítását, aki íiárom gondolatot jelölt meg a költségvetés vezérgondolatának és a benne foglalt munkatervek lényeírének. Az első — az ő

r

szavait idézem — honvédségünk erősítése, a második a szociális gondozás emelése, a harmadik a termelés biztonságának és folytonosságának biztosítása és emelése. Igen t. Felsőház! Ami az elsőt, honvédségünk erősítését illeti, azt látjuk a költségvetésben, hogy az egész állami költségvetésnek negyede — körülbelül 580 millió pengő — honvédségünk erősítésére van lefoglalva. Ha ehhez még hozzávesszük azt, hogy az ötéves beruházási munkatervre szánt 4-5 milliárdnak jó részét, tekintélyes részét szintén honvédségünk céljaira fordítják, akkor csakugyan azt kell mondani, hogy a mi kis. gazdaságilag nem hatalmas országunk teherbírásához képest válóban hatalmas Összeg megy honvédségünk erősítésére és mégsem hiszem, hogy a teremben lenne egyetlen tagtársunk is. de azt hiszem, hogy szerte a hazában egyetlen egy józan, okos és hazafias gondolkozású magyar, aki sajnálná ezt az összeget (Ügy van!) és aki ne tartaná ezt okos és bölcs beruházásnak. Nem gyűlölködő és bosszú vágyó érzéseinket akarjuk kielégíteni, nem kapzsi an szomszédaink javaiból akarunk gazdagodni, mi csak ősi jussunkhoz akarunk ragaszkodni, mi csak magyar igazunkat akarjuk megvédeni honvédségünk által, mert, sajnos, a kereszténység XX. századában az igazság maga még mindig gyenge s ahhoz fegyver is kell. hogy erős lehessen. Fáy Andrásnak, a bölcs masryar mesemondónak, az oroszlánról és a medvéről szóló példabeszéde tehát még mindig nagyon időszerű. Amikor az oroszlán hivatta titkárát, a medvét és kiadta neki a parancsot, hogy készítse el a háborús proklamációt, amelybe foglalja bele azokat az okokat, amelyeknél fogva igaz háborújukat megkezdik a szomszéd ország ellen, a medve dörmögött és azt mondta: Felség, ha győzedelmeskedik, akkor senki sem fo^ja keresni, hogy jgaza van-e, ha pedig legyőzik, akkor nem törődik senki a proklamációval: az igazság felséged karmaiban és nem az én tollamban vagyon. Mi is a magyar igazság karmait akarjuk erősíteni minden pengővel, amelyet a honvédségre köl-