Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-55
Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 1941. évi december hó 18~án, csütörtökön. 405 noknak, amelyeket magamévá tudnék termi és mit kívánok e helyett. Nemcsak kritizáltam, hanem megmondottam szerény nézetem szerint azokat az orvosszereket is, elsősorban említve a gyorsaságot, amelyekkel a kormány intézkedése a bajokon javíthat. Boldogult Csernoch János hercegprímás úr annakidején, ezelőtt 18 esztendővel azt mondotta: Keresztények, egy táborba. Mi, akik megalkottuk a keresztény irányzatot és zászlóvivői voltunk a legnehezebb időkben minden dicsekvés és elismerés nélkül, ezt követtük a legutóbbi időkig. A kormány ismételt ténykedésé vei bizonyos megoszlást csinált ebben a keresztény mozgalomban. Boldogult Gömbös Gyula meghirdette a nemzeti egységet, lett belőle Nemzeti Egység Pártja. Majd azután jön a magyar élet kiélése, lett belőle a Magyar Élet Pártja. Legújabban azt látom» hogy a kormány ismét nem a Magyar Élet Pártjáról, hanem a magyar életről beszél és azt kívánja, hogy ebben a magyar életben mindnyájan önzetlenül legyünk mukások és ezért a magyar életért dolgozzunk. Biztosítom a kormányt, hogy ha egyes kérdésekben kritikával is élünk, ha egyes kérdésekben ellentétes áláspontot foglalunk is el, mi azzal a hűséggel, amellyel eVtizedeken át elveink mellett kitartottunk, azzal a szeretettel, amellyel az ország érdekében, dolgoztunk és azzal az igazsággal, amelyet tőlünk az ország érdeke megkíván, fogunk a kormány mellett állni és fogjuk támogatni mindazokban a kérdésekben, amelyekben az ország javára dolgozik. (Helyeslés és taps. A szónokot üdvözlik.) Elnök: Szólásra következik Józan Miklós felsőházi tsff úr. Józan Miklós: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Amikor 1940. július 13-án a családvédelmi javaslattal kapcsolatban bátor . voltam felszólalni s egyúttal történelmi visszapillantás alakjában megemlékeztem János Zsigmond erdélyi fejedelemről és magyar királyról, aikkor csak öt-hatezer lélek állt mögöttem, mert akkor mésr csak ennek a csonka országnak, illetve a Felvidéknek és Kárpátaljának püspöki vikáriusa voltam. Mostmár, hogy az idén Marosvásárhelyen jiílius 29-én tartott zsinatunk megtisztelt azzal a bizalommal, hogy az egész erdélyi-magyarországi felszabadult unitárius egyház püspökévé választott, ötvenezer lélek áll a hátam mögött. Hiányzik még — nem akarok újjal mutatni az illető miniszter úrra — harmincezer lélek. Én ezeknek nevében is szeretném felszólalásomat e^ben a költségvetési vitában eihaiigozlatni és egyúttal várom, hogy a következő, 1943-ra ?zóíó költségvetésben is legyen megindokolva az, hogy miért több a kiadás és miért több esetleg a bevétel az egyes tételeknél, azzal a körülménnyel, hogy hiszen Szent István birodalma megint egy újabb, régebben jogtalanul és igazságtalanul elkapesolt résszel növekedett. Hogy ez mikép érint engem, azt mindenki elképzelheti, aki magáévá tudja tenni azt a gondolatot, hogy ő az erdélyi bérces kis hazának szülöttje. Úgy tudom, orvosilag meg van állapítva, hogy egy vesével is meg lehet élni, de a szívre vonatkozólag biztosan állíthatom, m — bár a megfelelő kurzuson nem mentem végig, csak az élet egyetemén — hogy fele szívkamrával, mint amihez Erdélynek mai állapota hasonlít, megélni, eredményesen munkálkodni, Istent imádni, embert tisztelni, megbecsülni és a hazáért élni-halni nem lehet. Nekünk egész szívre van szükségünk és csak azért imádkozunk a mindenható Istenhez és azért dolgozunk nap-nap után a mi megszokott csendes munkakörünkben, hogy ez az álom, ez a vágy, ez a kívánság valóra váljék, hogy azokat a kedves testvéreinket is magunkhoz ölelhessük, akik csak a mi megbízásunk alapján ejthetnek könnyet, vagy tehetnek pár szál virágot azokra a hamvadó porokra, amelyek nekünk a legkedvesebbek. (Taps.) Melyen t. Felsőház! Az adott helyzetben, amikor senkinek sem kell magyaráznom azt a régi latin közmondást vagy megállapítást, hogy bellum omnium contra omnes — mert hiszen éz dúl most az egész világban, mind az öt világrészben — nekünk meg kell gondolnunk minden olyan megmozdulást, amelyet akár a felekezetek egymasközt, akár a társadalmi osztályok egymásközt, akár pedig a politikai pártok egymásközt intézhetnek és véghezvihetnek, mert hiszen nagy tét forog kockán. Nem csupán országhatárok, nem csupán történelmi múlt, nem csupán a jövő ígérete, hanem egyú L tal maga az élet, a lelki élet is; az idegen, a vérerek, az agysejtek mindezek, amelyek ebben a végtelen kommócióban érdekelve vannak és igénybe vannak véve, nem tudom, meddig fogják győzni ezt a harcot, ezt a nehéz küzdelmet; mert hiszen méltóztatnak elismerni, hogy a küzdelem nemcsak a dicsőséges frontokon folyik, ahol hatalmas honvédeink híven állnak őrt és híven védik hazánkat, sőt, ezen túl az eszmékért és igazságokért is küzdenek, hanem ebben az állóharcban, az előretolt állások biztosításában nekünk is részt kell vennünk idehaza. Tudom, hogy a mindennapi kenyérért szoktunk imádkozni, tehát annak meg kell lennnie az egyszerű háztartások asztalán éppenúgy, mint a főúri kastélyokban és a királyok palotáiban. Tudom jól, hogy nem hiába imádkozunk azért sem, hogy jöjjön el az ö országa, a Te országod, a mi országunk, mindnyájunk országa, mert hiszen az Isten éppen akkor fog újból leszállni az Ő földi gyermekei közé, amikor a talaj az ő megjelenésére, az ő fogad tálasára karácsony táján kellőképpen elö van készítve. Mélyen t. Felsőház! Én hiszem és remélem, hogy a felekezetek között, a társadalmi osztályok között és még a politikai pártok között is talán-talán megvan az a bizakodás, az a hangúit, ilyenkor az adventi várakozás idején, hogy bárcsak termetene az Isién csodát, bárcsak nézne mindenki a tükörbe, hogy ne lássa olyannak magát, amilyen, hanem olyannak lássa, amilyennek a termető Isten gondolta a teremtésnek hajnalán: hűnek, igaznak, nyíltnak, szókimondónak, tökéletesnek, bűneit megbánónak s az új élet vállalására felkészühnek és beidegzettnek. Mélyen t. Felsőház! Azok az óriási számok, — hiszen erre is rá kell térni a költségvetés tételeinek megbeszélésénél — amelyek az egyes szakminisztériumok költségvetéseibe be vannak állítva, úgy tűnnek fel nekem, mint valami hatalmas mély templomoknak az oszlopai, amelyeknek romjaiban valamikor egyszer gyönyörködtünk; de én úgy hiszem, hogy ezek az oszlopok nem állanak magukra hagyaiva és egy kietle'n pusztaságban, hanem ezek fölé a nemzeti gondolat felemeli a maga kupoláját, ezek mellé az oszlopok mellé odaállítja a maga falazatát az egész ország népe, testestől-lelkestől és ami a fő; a fundamentum a
