Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-55

400 Az országgyűlés felsőházának 55. ülése 19&1. évi december hó 18-án, csütörtökön. A munkakedv csökkenése, amire előttem Purgly ő excellenciája is rámutatott, több okra vezethető vissza. Ezekkel nem. óhajtok részletesen foglalkozni, de kétségtelen, hogy a múltban elkövetett hibákhoz ma már hozzájárul az a körülmény is, hogy a munkás nem tudja kielégíteni vásárlási igényeit, mégpedig ehősorban nem tudja a ruházkodás terén. Ennek következménye az, hogy a felesleges pénz nem az életstandard emelésére fordíttatik, hanem a kocsmákba vándorol. Egyes vidékeken a pálinkafogyasztátí már is ijesztő mértékben megnövekedett. T. Felsőház! A munkafegyelem és a munkakedv biztosítása elsőrendű kormányfeladat. A pénzügyminiszter úr emiitette, hogv a modern valuta fedezete nem az arany, hanem a munka. Ha ebben az országban e téren változást nem találunk, akkor ennek a valutának a fedezete álladóan romlani fog. Még csak egy kelésem volna az igen t. földmívelésügyi miniszter úrhoz. A mezőgazdaság fejlesztéséről szóló törvényjavaslatban vannak egyes szakaszok, amelyek a kényszergazdálkodás bevezetését célozzák. Méltóztassék ezeket a szakaszokat kihagyni, (Helyeslés.) mert ha ezek megmaradnának és megvalósulnának, nem a mezőgazdaság fejlesztését, hanem annak gúzsbakötését jelentenék. (Ügy van! Ügy van!) Purgly ő excellenciája említette, hogy a magyar ember tei meszeiével a kényszergazdálkodás nem fér össze. Én tovább megyek: nemcsak a magyar ember, de egy európai gazda . természetével sem és Magyarországon is azéit kevésbbé vihető keresztül, mert nem rendelkezünk azzal az apparátussal, amely ezt a kényszergazdálkodást megfelelően tudná adminisztrálni, (Ügy van! Ügy van!) hiszen azt látjuk, hogy sokkal kisebb adminisztratív kérdéseket sem tudunk nagy zökkenők nélkül megoldani. Igen t. Felsőház! Annakidején megszavaztuk a honvédelmi törvényt. A kormány él és nagyon is él e törvényadta felhatalmazással. Ebbs a törvénybe minden kényszerrendszabály belefér. (Ügy van! Ügy van!) Méltóztassék megengedni, hogy egy rövid példával szolgáljak arra nézve, hogy mennyire belefér. Egyik minisztérinmban egy bizottsági táigyaláson elnöki enunciáció következtében a hozott határozat nem egyezett az előző paragrafusban lefektetett irányelvekkel, úgyhogy a határozaton okvetlenül változtatni kellett, mert két olyan homlokegyenest ellenkező határozat hozatott, amelyet nem lehetett volna végrehajtani. Én magam megkértem akkor az illető magasrangú tisztviselőt, hogyan lehetne a határozatot megváltoztatni, hogyan lehetne az elnökig enunciáció által teremtett helyzeten valamiképpen segíteni, mert hiszen így egy gazdasági abszurdum jön létre. Az illető tisztviselő azt mondotta, hogy ezt nem lehet megtenni, mert nincs arra paiagrafus, hogy a határozatokat megváltoztassuk. Ha nincs rá paragrafus, — mondottam — akkor valamit ki kell találni, mert hiszen elvégre nem mondhat az egyik paragrafus á-t, a másik b-t. Sokáig gondolkozott, végre a homlokához kapott és azt mondotta: megvan, itt van a honvédelmi törvény, ennek alapján mindent meg lehet csinálni. (Derültség.) Ezt csak annak jellemzésére hoztam fel, hogy a honvédelmi törvény alapján mindent meg lehet csinálni. (Élénk derültség.) Ezt a törvényt mi megszavaztuk, azonban ez a törvény háború esetére szól, de kétséges, hogy megszavazhatunk-e egy olyan I kényszergazdálkodási törvényt is, amely békeidőre' szól és amely nem csupán a háborús kényszer következtében kiadott rendeletekkel intézi el a felmerülő egyes gazdasági problémákat, hanem békeidőben lehetővé teszi, hogy az egyéni individualitás ne érvényesülhessen, hanem azt gúzsba kösse. T. Felsőház! Befejezésül legyen szabad pár szót arról szólnom, hogy manapság sokat beszélnek ebben az oiszágban az új európai rendről. Erről nekem az a tiszteletteljes véleményem, hogy mennél többet beszélnek róla, annál kevesebbet értenek hozzá. Meggyőződésem szerint senki sem tudja ma megmondani, hogy miképpen is fog^ ez az új európai rend kialakulni. Az olyan újítások, mint — inond- juk — a jobbrahajtás, még nem jelentik az új euiópai gazdasági rendet, ezek még nem

# számítanak korszakalkotó újításoknak. Bármiként alakuljon is a jövő gazdasági rendje, szerény megítélésem szerint a homo sapiens individualitása a jövőben is meg fog maradni és a természet örök törvényei az eljövendő gazdasági rendben is érvényre fognak jutni. A költségvetést általánosságban elfogadom. (Élénk éljenzés és taps. — A szónokot számosan üdvözlik.) Elnök: Szóláisra következik Szőke Gyula felsőházi tag úr. Szőke Gyula: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Az előttem szólt • két t. felsőházi tagtársam szép beszéde után felmentve érzem magam az alól a kötelezettség alól, hogy részletesen kitérjek mindazokra az indokokra, amelyek engem arra késztetnek, hogy a költségvetés elleni kifogásaimat elmondjam, illetve megismételjem, mert az. általuk felhozott indokok ezt számomra fölösleg gessé teszik. Ha tehát nem óhajtok vitatkozni arról, vájjon elutasítom-e a költségvetést, ha a megajánlási javaslatra nem mondom azt, hogy nem lehet megszavazni, ha nem kérem a Házat arra, hogy azt ne szavazza meg. ez történik azon elvi álláspontomból kifolyólag, hogy szerintem a költségvetés a Felsőházban nem tekinthető bizalmi kérdésnek^ mert hiszen mi a költségvetést csak általánosságban fogadhatjuk el, vagy utasíthatjuk vissza, azonban a részleteken nem módosíthatunk. Ugyancsak elvi álláspontom az

v hogy az országnak költségvetésé les-ven, ennélfogva tehát a törvényhozó nem teheti meg azt. hogy a költségvetést meg nem szavazza. Ebből következik logikusan az hogy ennélfogva tehát bizalmi okból a költségvetés el nem utasítható. T. Felsőház! Amikor e?en elyi^ álláspontom ellenére mégis a költségvetési javaslat ellen nyilatkozom, teszem ezt azért, hogy felhívjam a t. kormány figyelmét arra, hogy ha a jelenben nem is, de a jövőben feltétlenül olv változtatásokat vigyen keresztül, amelyeknek révén az ország gazdasági helvczete megjavul és elváriuk, hosry javuljon is. Én azonban nem vetem fpl a bizalmi kérdést, mert nem tartom helvétnek, hogy épp a költségvetés tárgyalá«ával kapcsolatban vessük fel a bîmzalmi kérdést, mégpedig azért, mert nekünk ^a kormány általános ge«sztíóját kell néznünk és ebből a, ezemszöfhől kell elbírálnunk a kormány tevéken vségét nem pedig azon költségvetési számadatok alánján, amelyekkel az ország életét fováhb folvtntni akarja. Megles? az ideje a bizalmi kérdés felve+és^ek m^nd akkor, ha például egv olv un úi földmívelési törvényjavaslat kerül a Ház elé. amellvpl kapcsolatban arról a nagy elvi kérdésről kell doyenünk, vájjon megmaradjon e szabadgazdálkodás.