Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-54
Az országgyűlés felsőházának 54. ülése Ezek a számok, mélyen t. Felsőház, keli hogy végre a legkomolyabban figyelmeztessék és oly cselekedetre ösztönözzék az illetékeseket, hogy azok nyomán gyapjúönellátásunkat illetőleg a lehető legrövidebb időn belül megjavuljon a helyzet. A gazdatársadalmi szervezeteknek erre vonatkozó javaslatai a kormány előtt fekszenek és reméljük, hogy ezek most már végre meghallgatásra is fognak találni. Egészen nyiltan és őszintén meg kell itt mondanom, miszerint a mnlt években annak, hogy a gyapjúár a kellő mértékben felemeltessék és velea termelés folytonossága biztosíttassék, legfőbb kerékkötői mindenkor éppen a honvédkincstár igen t. képviselői voltak, akik annak az elgondolásnak alapján, hogy a gyapjúáremelés a katonaposztó r drágulását vonná maga után, megakadályozták a megfelelő áremelést és ezzel — mint látjuk — válságba sodorták a magyar juhtenyésztést. A honvédkincstár igen t. képviselői akkor, amikor ellenállásukkal tárcájuk érdekét vélték védelmezni és szolgálni, bizonnyal nem gondoltak arra, hogy milyen hamar bekövetkezik az az idő, amikor a beálló^ gyapjúhiány folytán pótanyagokért valószínűleg a sokszorosát kell majd kifizetni külföldre annak az összegnek, amelyet az alacsony gyapjúáron keresztül megtakarítani véltek és amit végső eredményében mind a magyar juh tenyésztő gazdák zsebéiből vettek ki. (Mozgás a középen.) Nem folytatom tovább a helytelen árpolitika ismertetését, mert az eddig elmondottakból, azt hiszem, még a nemszakemberek előtt is érthetővé vált, hogy miért van Magyarországon ma depekoráció. Azt azonban kötelessé gémnek érzem hangsúlyozni, hogy ennek a depekorációnak — amennyiben ennek t megakadályozására és a magyar állattenyésztés uj lendületbehozatalára a magyar királyi kormány nem találná meg a gyorsan ható eszközöket — az egész magyar közgazdaság szempontjából szinte felmérhetetlen káros következményei lesznek. Mint látjuk, máris kockán forog közellátásunk zavartalan 'biztosítása, de kockán forog töbtermelésünk bázisa, a magyar föld termőereje isNekünk azonban ezeken az eminens feladatokon túl is kell néznünk, amikor fél Európának mint új gazdasági térnek, a berendezése küszöbön áll, mert hiszen ebben az új gazdasági térben tenyészállatszállítások végzésére, nem csupán az ország földrajzi helyzeténél fogva, hanem világviszonylatban élvezett jó hírnevénél fogva is, legelsősorban a magyar állattenyésztő gazda lenne hivatott. Roppant nagy felelősség terheli tehát a kormányt a magyar állattenyésztés jövendőjéért, de felelősség terhel bennünket, törvényhozókat is, amikor a költségvetési javaslat a földmívelés ügyi miniszter úr bölcs elgondolásai szerint a magyar állattenyésztés fejlesztésére jelentékeny összegek megszavazását kéri tőlünk és amikor ezzel egyidejűleg azt kell megállapítanunk, hogy a földmívelésügyi miniszter ur minden jószándéka ás erőfeszítése ellenére a magyar állattenyésztés nem fejlődik, hanem ellenkezőleg sorvad. Ennek az elsorvadásnak pedig az a főoka, hogy a ma érvényben levő rendszer szerint két,"— sőt újabban három — különböző kéz is intézkedik a magyar mezőgazdaság és állattenyésztés életbevágóan fontos kérdéseiben. A földmívelésügyi miniszter a törvény szerinti őre a magyar mezőgazdaságnak. Ö a magyar föld gazdája, tehát ő is a felelős az ezen a^ földön folytatott termelés folytonosságáért. Azoik FELSŐHÁZI NAPLÓ II. 1941. évi december hó 17-én, szerdán. 375 az eszközök azonban, amelyekkel a termelést valójáiban irányítani lehet, a közellátási miniszter úr és az árkormánybiztos úr kezébe, sőt újabban már a hadbiztos urak kezébe is vannak letéve. A munkamegosztás különben bölcs elvének a jelen esetben való alkalmazása nem szerencsés, mert itt azután igazán gyakran bekövetkezik: hogy nem tudja a balkéz hogy mit cselekedett a jobb. En nemcsak feltételezem, hanem szentül meg is vagyok győződve arról, hogy a közellátási miniszter úr is, az árkormánybiztos úr is a közjót kívánta szolgálni, amikor intézkedett, de amint az elmondottakból is láthatjuk, ezeknek az intézkedéseknek eddig többnyire éppen az ellenkező eredményük lett, mint amit céloztak. A rossz eredménynek pedig abban latom a iookat, hogy az intézkedők nem szakemberek, nem látják, de nem is láthatják meg azokat az összefüggéseket és szig-CTŰ törvényszerűségeket, amelyek a mezőgazdasági termelésben vannak. Sokszor nem veszik figyelembe, hogy a mezőgazdaság élő szervezet, amelynek funkcióit önkényesen vagy ötletszerű elgondolások alapján befolyásolni büntetlenül nem lehet. }3n azt hiszem, hogy ezek az okok késztettek földmívelésügyi kormányzatunkat is arra, hogy életrehívja a Mezőgazdasági Költsegvizsgáló Intézetet, amely az egyetem üzem tani professzorának vezetése alatt áll, s amely esetről-esetre szakszerű számítások alapján kimutatja a mezőgazdasági termények áralakító tényezőit. Sajnálattal kell itt a törvényhozás színe előtt megállapítanom, hogy ennek az agrár intézménynek komoly adatszolgáltatását az árkormánybiztosság a mezőgazdasági terményárak megállapításakor nemcsak nem veszi figyelembe, hanem a hatalom birtokában nem egyszer — mint szemtanú állítom ezt — le is mosolyogja. Termelésünk visszaesése, tehát maguk a tények is azt igazolják, hogy ennek a fölényes mosolynak nincs meg a jogalapja! Az árszabályozás tisztáin teoretikus módszerein kívánt a földmívelésügyi miniszter úr segíteni azzal az intézkedéssel is, amikor két kiváló szakembert, az állami ménesbirtokok két igazgatóját szolgálattételre berendelte az árkormánybiztoshoz, hogy ezek az urak nagy gyakorlati tudásukkal mindig rendelkezésére álljanak, amikor a mezőgazdasági árak megállapításáról van szó. Több mint öt hónapon keresztül volt ez.a két úr az árkormánybiztonságon és ez alatt a hosszú idő alatt, tudomásom szerint, egyetlen egyszer sem kerültek abba a helyzetbe, hogy az árkormánybiztos úr színe elé járulhattak volna. Amikor beosztásukból azt látták, hogy rájuk, illetőleg szaktudásukra az árkormánybiztosságnál nincs szükség, kérték visszarendelésüket, ami tudomásom szerint már meg is történt. Márpedig, hogy mezőgazdasági árszabályozásokat csakis gazdaszakértők bevonásával szabad végezni, annak bizonyítására példának elmondom azt, ami az idén ősszel a burgonyával történt. Közismert, hogy a burgonya mennyire fontos a népélelmezés szempontjából. Jól emlékezhetünk arra is, hogy az idei nyáron közvetlenül az aratás előtti nehéz hetek kenyérgondjait a szerencsére bőségesen rendelkezésre álló burgonyával sikerült kormányzatunknak leküzdenie. Burgonyaellátásunk az idei ősz elején is zavartalan volt. A piacokon mindenki tudta szükségletét biztosítani, mikor a kor60