Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-54
Az országgyűlés felsőházának 54-. ülése amelyet talán még a gabonánál is terhesebb örökség gyanánt vett át elődjétől. A zsírról és a szalonnáról szeretnék néhány gondolatot mondani, a szalonnáról, amely a mi magyar népünknek a kenyér után a legfőlbb tápláléka. Maga a földmívelésügyi tárca előadója, Boér Ágoston ismertette a helyzetet a képviselőházban és én csak az ő szavait idézem. Ezt mondotta (olvassa): »Köztudomású, hogy a sertéstenyésztés terén az utóbbi két évben óriási visszaesés tapasztalható. A múlt tapasztalataiból le kell vonnunk azt a tanulságot, hogy helyesebb árpolitikával sokkal jobban fel kell karolnunk a sertéstenyésztés kérdését«. Egy tárca előadója ennél tapintatosabban, ennél finomabban nem is fejezhette volna ki magát « az ő szavaiból súlyos kritika olvasható ki termelési politikánkra és inkább árpolitikánkra vonatkozóan. Arra az árpolitikára vonatkozóan, amely az egyik oldalon, az ipar oldalán — elismerem, hogy helyesen — megengedi azt, hogy az ipar a maga bruttó termelési bázisához az árkormánybiztosság által megengedett haszonkulcsot hozzáüthesse, de amely árpolitika ugyanakkor a mi oldalunkon, agrároldalon a legtöbbször nem volt kíváncsi a mi kalkulációnkra, (Ügy van!) igen gyakran olimpusi kézlegyintéssel, olimpusi mo; sollyal intézte el az íróasztal mellett a mi jogos panaszainkat. (Ügy van!) Arra az árpolitikára vonatkozólag, amely az agrárollót kinyitja, anélkül, hogy ezért a mi oldalunkon, a mezőgazdaság oldalán rekompenzációkat nyújtana. És itt méltóztassanak megengedni, hogy felvessek egy gondolatot. Ha már kinyitják az agrárollót, ha már a gazdasági helyzet olyan, hogy ennek meg kellett m történnie, akkor legalább rekompenzáljanak bennünket gazdákat a másik oldalon, hiszen az államnak erre ezer és ezer módja, lehetősége van. Ezt meg ' is kellene tenni, mert az annyira elkerülendő ellentétet a falu és a város között csak így tudjuk eliminálni. Ez az árpolitika, sajnos, a mi sertéstenyésztésünket és zsírellátásunkat olyan arányokra redukálta, mint amilyen arányban vannak egymással az eszkimó és a fóka. T. Felsőház! A miniszter úr a zsírral és a szalonnával kapcsolatban katonás őszinteséggel tárta fel elgondolásait, intézkedéseit és amikor én a magam részéről fezívből kívánom ő exeellenciájának, hogy az ő elgondolásai meghozzák a várt eredményt, akkor én magam is keresem az utakat, amelyek a zsír- és szalonnamizériákból kivezetik az országrot. Ez fontos kérdés, nemcsak a jelen, hanem a jövő szempontjából is, mert nem tudom, hogy Szalonna nélkül hogyan fogjuk tudni lebonyolítani az aratást, ha a jó Isten jó termést ad nekünk, nem tudom szalonna nélkül közmunkáink nem fognak-e fennakadni, nem tudom szalonna nélkül nem leszünk-e szövetségeseink terhére, nem tudom, hogy szalonna nélkül nem-e az elégedetlenség és a destrukció melegágyát segítjük elő. Ezeknek a fontos érdekeknek szempontjából fogadjon el tőlem ő excellenciája egy-két jótanácsot, Ö excellenciája a képviselőházban mindenekelőtt ismertette a rendelkezésre álló készletek célszerű nyilvántartása és megállapítása céljából tett intézkedéseit és rámutatott azokra a nehézségekre, amelyekkel ezen a téren hivatalbalépésekor találkozott. Ö excellenciája szószerint így mondotta (olvassa): »Nagyon sokféle adat állt rendelkezésemre, hogy egyebet ne mondjak 19 UL évi december hó 17-én, szerdán. 353 például a sokat hangoztatott sertésállományra nézve 3.8 milliótól 5.8 millióig fluktuáltak az adatok. Elképzelhetetlen, hogy egy országban ne tudja a közellátási miniszter, hogy hány sertés van, mert akkor lehetetlen, hogy diszponáljon«. Ne vegye tőlem rossznéven ő excellenciája, ha adok egy jó tanácsot, mint gazda. Statisztikusoktól is hallottam, én is azon a véleményen vagyok, hogy az ország sertésállományának megszámlálása lehetetlen dolog. Ez egy szizifuBzi munka, nincs is rá szükség, megmondom az okát. Lehetetlen azért, mert szakembereink, statisztikusaink egybehangzó véleménye szerint már a békevilágban is állatstatisztikánknak a sertésekre vonatkozó része volt az, amelyik leginkább sebezhető és a legkevésbbé tarthat igényt arra, hogy tökéletes statisztika legyen. Becslésekre vagyunk utalva a szakemberek véleménye szerint ezen a téren. Meg is magyarázom és bocsánatot kérek, ha egy kicsit gyakorlati kifejezéseket kell, hogy használjak. (Halljuk! Halljuk!) A sertés borzasztó szapora haszonállat. Mi gazdák ezt a körülményt bizonyos dátumból kiindulva tígy szoktuk előjegyezni, hogy a sertés három hónap, három hét és három nap alatt, vagyis 114 nap alatt jön a világra. Hála a jó Istennek, hogy ez így van, mert megvan minden reményünk, hogy a mi sertésállományunk éppen a sertés természetadta szaporaságánál fogva aránylag gyorsan és könnyen fogja tudni kiheverni azo: kat a csapásokat, amelyeket két rossz esztendő alatt egy a termelés szempontjaival érthetetlen módon nem számláló, szerencsétlen árpolitika (Ügy van! Ügy van!) sok szerencsétlen ötletének és kísérletezésének következtében úgy a tenyésztés, mint a hizlalás vonalán el| szenvedett. Az országos sertésállomány mint mindé; | nütt a világon nálunk is egy fluktuáló valami i és a fluktuál ás legnagyobb kora tavasszal, i amikor malacozás van és késő ősszel, amikor ; a vágások vannak. Egy szakértőt kérdeztem j meg, aki nekem azt mondotta, hogy ezt a fluktuálást egy-két millió darabra lehet tenni. j Ugy, hogy a sertésállomány nem egy konstans valami és ha akadna is olyan ember, I aki azt a szizifuszi munkát vállalná, hogy az öreg sertéseket, a növendékeket és malacokat ; yz egész országban megszámlálja, mire a vé; | gére w jutna ennek az operációnak, kezdhetné ! elölről, mert közben egy új generáció jönne a világra. (Ügy van! Úgy van!) Fogadja meg tehát ő excellenciája azt a tanácsomat, hogy ne méltóztassék ezzel a sertésszámlálással foglalkozni, ellenben annál pontosabban méltóztassék számbavétetni az ; országnak hízóba beállított sertésállományát, | a levágásra kész hizlalt sertéseket és azután a I kitermelt fehérárukészlete'ket. Ezt azután fel| tétlenül számba kell venni, mert e nélkül ő excellenciája tényleg nem fog tudni diszpo, nálni. Nagyon szomorú fényt vet az előző rezsimekre, hogy ezt a keserves munkát is ő excellenciájának hagyták örökségül. A zsír és szalonna tekintetében a bajok | nem mai keletűek. A bajok gyökere háromnégy évre megy vissza. A bajok gyökerét ott látom, hogy az egyéb, a háborús viszonyokkal | természetszerűen velejáró kisebb és nagyobb ; zavarok mellett, egy szerencsétlen és hozzá nem értő árszabályozó politika bontotta meg azt a természetes és helyes irányt, amely egy; felől a beálUításra váró sovány sertés és az 57*
