Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-54

Âz országgyűlés felsőházának 54. ülése 1941. évi december hó 17-én, szerdán. 345 és szelekció, amelyet az új keresztény nemzeti társadalmi rendszerből következtettek ki,i gyakran tartalom nélküli eímkórságb an és illetéktelen protekcióban merült ki.« Amint tehát méltóztatnak hallani, a Bethlen-kormány a szociális gondolatnak hátat fordított és ténykedése gyakran tartalomnélküli címkórságban és illetéktelen protekcióban merült ki. Halljuk, hogy ez bővítve hogyan hangzik (olvassa); »A Bethlen-kormánynak csak nagy erőfeszítéssel sikerült a kényszerűen meglassúbbodott szociális fejlődést a kor kívánalmainak megfelelően új vágányra terelnie.« Tehát hátat fordított, de új vágányra terelte. Azután így folytatja (olvassa): »Ezt a következetes törekvést elsősorban a földreform tényleges megkezdése, Vass József széles rétegeket érintő »népjóléti« politikája és Klebelsiberg Kunó gróf új okta

r tásügyi rendszere érzékelteti, melyek szép bizonyítékai e nehéz korban végzett eredményes munkának.« Ezzel tehát a bővítés fogalmára is p-í?y példát hoztam fel. Kérdem ezek után a mélyen t. vallás- és közoktatásügyi miniszter urat, lehet-e prpfeszszor olyan valaki, akinek egy ilyen korkérdésben ennyire különféle véleménye van, aki ma ezt, holnap azt, holnapután pedig egészen mást képzel el? Amint már az előbb is mondottam, egy ilyen professzor semmiféle egyetemi katedrát nem tölthet be. Amit elmondottam, az csak szemelvény, merthiszen órák hosszat, napok hosszat tudnám itt kritizálni ezt a 202 oldalt mind eredeti, mind bővített kiadásában, de nem kívánom a felsőház figyelmét továbbra is igénybevenni. Még csak egy dologra kívánok rámutatni. Az a hangzatos reklám, amellyel a professzor úr ezt. a két könyvet a piacra dobta, méltó kísérője volt a munkának. Ez a »Magyar történet« című könyv Kolozsvárott, a Ferenc József Tudományegyetem Történeti Intézetében jelent meg és horribile dietu: a professzor úr jónak látta újságoktól kapott címjegyzékek alapján többeknek és egyébként is a tudományos köröknek is nyitott borítékban megküldeni könyvének Önbírálatát. Nem más forrásra hivatkozott, nem mások bírálatát közölte a könyvről, nem azzal kívánta beharangozni, hogy íme* megjelent ez a világhírű magyar történet. Nem; ő önkritikát küldött el. Elküldte pedig hogyan? Számos bizonyítékom van erre. Elküldte a Kolozsvári Ferenc József Tudományegyetem Történéti Intézetének körbélyegzőjével ellátott és hivatalból díjátalányozott borítékban. Kérdem, hogyha az egyetemnek rendelkezésére állanak összegek, hogy díj átalány ózott propagandát csináljon egy jlyen könyvnek, honnét van az egyetemnek pénze erre a célra, talán az adófizetők pénzéből csinál a professzor úr önreklámot és propagandát maga mellett? Ugyanakkor a vallás- és közoktatásügyi miniszter úr 1200 példányt a mondott könyvből átvett a kultusztárca terhére. (Hóman Bálint vallás- és közoktátatásügyi miniszter: Nem vett át!) A professzor úr könyve első kiadásának példányait még mindenütt láttuk a budapesti könyvesboltokban, az egyetem körüli könyvesboltokban, amikor már megjelent a második kiadás, és 'ha a miniszter úr azt mondja, hogy nem vett át 1200 példányt, természetszerűleg meghajlok előtte, bizonyára úgy van, de maga ez a levélküldés elég bizonyíték arra, hogy milyen propogandát csinált a saját maga könyve mellett. . Azt kérem a magyar királyi kormánytól, gondoskodjék sürgősen ás azonnal arról, hogy a kolozsvári egyetemen a magyar történelmet olyan professzor adja elő, aki hazafias, pártatlan, exakt tudományos alapon művelője a magyar történetnek és aki nem fogja az Ő ingadozó —- mint ahogy mondottam: vacilláló — nézeteivel az ifjúságot megfertőzni. (Éljenzés a középen.) Amikor országszerte ünnepeljük a leghívebb és legnagyobb magyarnak, gróf Széchenyi Istvánnak 150-ik születési évfordulóját, méltóztassanak megengedni, hogy ee,t a legnagyobb és leghívebb magyart idézzem, idéz-, zek pedig az »Intelmek« című munkájából, amely intelmeket Béla és Ödön fiai részére hagyott hátra, s amelyben többek között azt mondja: »Önérzetes ember megvet minden cégért. A tudomány és az olvasottság némely kézben királyi pálca, de sokkal több kézben bohócostor.« Azt hiszem, hogy joggal elvárjuk a magyar királyi kormánytól, hogy megfelelő hatásos intézkedéssel kivágja azok kezéből ezt a_ bohócostort, akik a tudományt nem tudják királyi pálcaképpen kezelni és a legerélyesebben és a legkíméletlenebbül eljár ezekkel sízem ben. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: A vallás- és közoktatásügyi mi-' niszter úr kíván szólani, Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter: Nagyméltóságú elnök úr! Mélyen t. Felsőház! Méltóztassanak megengedni, ha ezzel a kérdéssel kissé talán hosszasabban fogok foglalkozni, (Halljuk! Halljuk!) mert szükséges-' nek tartom az emelt vádak súlyossága miatt minden mozzanatnak teljes és világos tisztázását. Mielőtt azonban a Baráth Tibor professzor — nem félek a nevet kimondani, mint a t. előttem felszólalt felsőházi tag úr — személyéver és működésével kapcsolatban leimondott tényekkel és vádakkal foglalkoznék, méltóztassanak megengedni, hogy megelőzőleg feleletet adjak a hozzám intézett interpellációra, amely, sáj

: nos, a név meg nem említése miatt épúgy, mint a t. felsőházi tag úr beszéde, félreértésekre adhat alkalmat. Az interpelláció szövege az egész Kolozsvári Ferenc József Tudomány" Egyetem tanári karára sérelmes, mert ebben az interpellációban a t. felsőházi tag úr intézkedést kér tőlem arra nézíve, hogy az egyetem ifjúsága pártatlan, tudományos és hazafias történelemoktatásban részesüljön, kérdi, hogy minő eszközökkel fogom ezt elérni, milyen biztosítékot adok a fennálló helyzet -megváltoztatására és a pártatlan, tudományos és politikamentes felsőoktatás korábbi színvonalának helyreállítására és végül megkérdi, hogy kit terhel a felelősség a fennálló helyzet előidézéséért és az ifjúság megmétolyezése által eddig okozott károkért. Ebben a fogalmazásban ezt a szöveget a ko lozsvári egyetem minden tanára sérelmesnek találhatja magára nézve és ezt tetézi a felsőházi tag úr egy tévedése, amely itt hangzott el. ö a jogászokra nézve kötelezővé tett egyetemes történeti előadás előadóit kívánta bírálni, akik — nem Baráth Tibor, hanem Tóth László és Váczy Péter professzor urak, miután az egyetemes történetet ők adják elő a kolozsváriegyetemen. Megengedem és azt hiszem, mondhatom, tudom is az elhangzottak után, hogy a felsőházi tag úr csak a konkrét esetre gondolt, A .naplóba azonban ez a szöveg kerül s azérii