Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

Az. országgyűlés felsőházának 53. ütése imk, mert hiszen kormányrendelet is biztosíthatja az együttműködési Arra kérjük azonban a földmívelésügyi miniszter urat. — és most már a tejszövetkezetek nevében is mondhatom ezt — hogy ne méltóztassék olyan konstrukciót vállalni, hogy a tejszövetkezeti központ elszakíttassék az értékesítéstől, hogy tisztán tejszövetkezeti érdekképviselet legyen és így ne legyen befolyása magára az értékesítésre. Ez voltaképpen szövetkezeti központi jellegétől fosztaná meg magát a tejszövetkezet] központot, ami pedig a jövő fejlődés szempontjából semmiképpen sem kívánatos. Bármilyen gondjaink vannak is ina, a háború végére is fel kell készülnünk, akár közel van a háború vége, akár csak évek múlva következik be. Ez a felkészülés, mint az előbb már mondottam, az erőtartalékok gyűjtését jelenti, hadseregben, tőkében, emberekben, lelkekben. De a háború utáni helyzetet is előre kell látnunk és számolnunk kell egy nagy gazdasági válsággal, amely majd a háborút követi, a magyar mezőgazdaság pedig hatalmas gabonaversennyel kerül szembe és nagyon kéteéges, hogy e versenyben gabonaértékesítésünket meg tudjuk-e védeni. Van azonban mezőgazdaságunknak egy ága, amellyel feltétlenül fenn tudjuk tartani magunkat. Három esztendővel ezelőtt mondottam először, hogy ha állattenyésztésünket meg tudjuk erősíteni és ha állatállományunkat fokozni tudjuk, akkor az állatállományban meglehetősen kipusztult Európában évekig fenn tudjuk tartani mezőgazdaságunkat azzal a versennyel szemben, amely a tengerentúlról jelentkezik. A tengerentúli verseny öldöklő gabonaversenvben jelentkezik és a gabonaárak hatalmas csökkenését hozza magával, Az állattenyésztést illetően hallom az ellenvetéseket, hogy hiszen még mai állattenyésztésünket sem tudjuk fenntartani. Ebből azonban még nem következik az, hogy ne kövessünk el mindent állattenyésztésünk megerősítésére. Ebben a tekintetbon felhívom a földmívelésügyi miniszter úr figyelmét arra, hogy nagyszerű munkaprogrammjáhan szó van tenyészállatok kiosztásáról. Ez rendkívül helyes azért, mert láttuk, hogy nemcsak Erdélyben, hanem Kárpátalján is, ahol legutóbb voltam egy hitelszövetkezeti kongresszuson, körülbelül ezer tenyészbika hiányzik olyan területen, amely kifejezetten állattenyésztésre van predesztinálva. Ezért az ottani ruszin és magyar gazdák kérését tolmácsolom, amikor azt kérem, hogy a kormány mielőbh gondoskodjék ezeknek a tenyészállatoknak oda jnttal fisáról. Rendkívül el vannak hanyagolva a közlegelők is. Az egyik oldalon látom, hogv a földosztás megfelelő tempóban haladt előre, a másik oldalon azonban nem látom a kiosztott földek, szóval a nép kezén lévő földek gondozását, r különösen a legelőket illetőleg. A községi és közlegelők teljesen el vannak hányagolva a községek százaiban. Jó törvényünk van, de a törvény nincs végrehajtva. (Egy hang a középen: Ez a baj!) E tekintetben arra gondoltam, hogy ha a vakondtúrások, azután a tüskék, a kökény és mindenféle bokrok eltisztításával használhatóvá tennénk a legelőket, ha svájci módra — tudom, hogy mások a viszonyok — megfelelő trágyázással és ápolásKai. gondoznánk a közlegelőket, akkor nagyban növelnénk termő területeinket, amivel állattenyésztésünk is hatalmasan fejlődnék, T. Felfőház! Eljutottam beszédem befejező részéhez. Méltóztassék megengedni, hogy még 194-1- évi december hó 16-án, kedden. 331 néhány szót szóljak a lelki felkészültségről. (Halljuk! Halljuk!) Megint csak vissza kell térnem oda, hogy, amint beszédem elején mondottam, a lelki felkészültség hatalmas bázisát megtaláltuk mar Széchenyi István gróf tanításában. Ne méltóztassék soha szem elől téveszteni Széchenyi István útmutatását (olvassa): »Tőlünk függ, hogy lesüllyedt hazánk felvirágozzék, örömne készült kert legyen, ;Ímelyben idegen a nyomorult, ahol szent a2 ember méltósága és amelyben a legszebb dísz az erény és az ész«. T. Felsőház! Széchenyi szociális politikáját folytatja a magyar királyi kormány és én csak az elismerés hangján szólhatok a belügyminiszter úr múlté vi kezdeményezéséről, a közjóléti alapok életrehívásáról. A vármegyék a közjóléti politika tekintetéhen kezdő lépéseket tettek. Nagyon korai lenne a kritika hangján szólni erről az akcióról. Ellenkezőleg, közre kell működnie minden arra hivatott szervnek, hogy ez a közjóléti akció, amely ma már jelentékeny összegekkel, több mint 80 millió pengővel rendelkezik egy esztendőre, valóban mielőbb megfelelő mederbe tereitessék. E tekintetben nem hiszem, hogy akadálya lenne annak a javaslatomnak, hogy bizonyos rendszert állítsunk fel a vármegyék közjóléti politikájában. Ahogy tudniillik a közjóléti költségvetéseket látom, nagyon helyesen családi házak építésére adják a legnagyobb részt, hogy erősítsük a belső frontot minden bolsevista propaganda ellen. Amíg azonban a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet csak 1500 pengő kölcsönt tud adni egy falusi ház építésére, addig egy-két vármegye közjóléti szövetkezetének költségvetésében azt látom, hogy átlag 10.000 pengő kölcsönt is adnak egy-egy falusi ház építésére. Én lennék a legboldogabb, ha mindegyikre ilyen nagy fedezet lenne. Azt hiszem, a közjóléti juttatások adminisztrálása sem tökéletes, E tekintetben a vármegye nem is rendelkezik azzal az adminisztratív berendezkedéssel, amely egyes közintézményeknél megvan, például a falusi házépítésekkel kapcsolatban a Falusi Kislákásépítő Szövetkezetnél. Az egész dolgot egyesíteni kellene. A vármegye, illetvo a vármegyei közjóléti bizottság hozzon határozatot arra, hogy kinek kell adni falusi kisházépítésre kölcsönt, a feltételek azonban ugyanazok legyenek az egész országban, a Falusi Kislakásépítő Szövetkezet helyezze ki a kölcsönt és gondoskodjék arról, hogy a befizetések megtörténjenek. Úgy látom, hogy a Falusi Kislakásépítő Szövetkezetnél még nehéz időben is meglehetősen rendesen folynak be a törlesztések, úgyhogy ennek nem lenne semmi hátránya. A másik dolog, amelyet szívesen ajánlok fel a belügyminiszter úrnak, nehogy több bürokratikus, illetve adminisztratív költséggel kelljen számolni, az, hogy a falusi hitelszövetkezetek, amelyek mindenütt a falusi polgárság kiválóbbjai közül kikerült igazgatóságok vezetése alatt állnak, szívesen vállalják azt, hogy az általuk kihelyezett egyéb kis kölcsönök, mint például a tenyészállatok beszerzésére, tatarozására vagy más célokra szolgáló kölcsönök kihelyezésében, ápolásában és beszedésében eljárjanak a nélkül, hogy különösebb költséget számítanának fel. Azt gonj dolom, hogy ezzel a szociális adminisztráció nagyon előrehaladna, T. Felsőház! Nemzetünk jövőjének legféltet*