Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése mostani rekvirálás ok visszhangja feljön Budapestre és az hallatszik, hogy a gazdáknál nem hagytak vissza kellő takarmányt, nemcsak hizlalásra, hanem baromfitenyésztésre és tejtermelésre sem. Kétségtelen, hogy az erőtakarmány kérdésében az időjárási és egyéb körülmények okozták a bajokat, A másik baj az volt, hogy nem tudtunk külföldről sem elég erőtakarmányt behozni. Méltóztassanak elhinni, hogy a tejtermelés csökkenésének megakadályozása elsősorban erőtakarmány kérdése és ha a takarmány megvan, akkor csak másodsorban az árpolitika. Az árpolitika talán a legkényesebb része a háborús gazdasági politikának. Mindenkit óvok attól a könnyelműségtől, hogy egykönnyen és egyszerre iparkodjék az áremelést követelni. Az áremeléssel együtt jár az államháztartási egyensúly felborításának veszedelme, együtt jár a pengő vásárlóerejének csökkenése, és mindkét tényező nagyon súlyos helyzetbe hozza az államot. Ha már most az árpolitikát vizsgáljuk, akkor megint azt kell megállapítanom, -mint aki az agrárszövetkezeti mozgalom révén a termelők ezreivel közvetlen kapcsolatban vagyok — hogy a magyar földmívelő gazdaközönség sohasem azt kívánja, hogy emeljék állandóan az árait, hanem sokkal szívesebben látná azt, ha azoknak az iparcikkeknek az árait, amelyek emelkedtek, visszaszorítanák, (Ügy van! Ügy van!) hogy a termelési eszközök, a termelési költségek ne emelkedjenek, hanem a mezőgazdasági cikkek áraival összhangba hozassanak. Ebben a tekintetben rá kell térnem arra, hogy «gyes iparágaknál, sajnos, tényleg — nem általánosságban beszélek, mert sohasem szeretek általánosítani — az árak nagyon kiugrottak és ezek vonták maguk után az egész áralakulás! Rá kell mutatnom a ruházati és lábbeli iparra, mert igazán nem volt meg az ok arra, hogy olyan horribilisán emelkedjenek a ruházati és a lábbeli cikkek árai, hiszen a világháborúban nem volt textiliparunk, most pedier fejlett, erős textiliparunk van. Nem tudom, nem ^ az volt-e a hiba, hogy későn fogták meg az árakat, amikor a ruházati iparcikkek árai erősen emelkedtek. Vannak azután más iparágak is, ahol szintén erős kiugrások vannak. Természetes most már, hogy a gazda kalkulál és ha nem kapja meg a termelési költségeket és a minimális polgári hasznot, amiből élnie kell, ha nem találja meg a számítását, akkor kénytelen szíva ellen, de maga is arra kérni a kormányt, hogy az árpolitikát illetőleg a mezőgazdasági árakat emelje. Félek tőle, hogy nehéz küzdelme lesz a pénzügyminiszter úrnak, mint felső gazdasági miniszternek és a közellátási miniszter úrnak is, hogy a most következő, illetőleg részben már bekövetkezett árrögzítésnél megtalálják azt a stabilitást, amire feltétlenül törekedni kell. Mélyen t. Felsőház! A közellátásra áttérve, azt hiszem, hogy a Felsőház minden tagja télies elismeréssel adózik a közellátási miniszter úrnak óriási erőfeszítéséért. Le kell szögeznünk, hogy végtelen nagy hiba történt itt a nyári hónapokban, (Ügy van! Ügy van!) amikor mmdiannyian biztosra vettük azt, hogy egy arányla? közepes termésre készülvén, a közellátásügyi minisztérium már számol azzal, hogy mennyi az ellátatlan, összegyűjti az ellátatlanok statisztikáját, számol a termés menynyiségével, azt számbaveszi és augusztus élse1941. évi december hó 16-án, kedden. 329 jén Budapesten minden házban a házfelügyelőnél lesznek a kenyérjegyek, a lisztjegyek, minden, amire annak a háznak szüksége van. E helyett

r

—és ez a volt közélelmezési kormánynak r kétségtelenül siílyos mulasztása — nem történt meg a jegyrendszer időben való behozatala és megdöbbenve láttuk még szeptember hónapban is a budapesti pékek előtt hosszú sorban állni azt a proipagandacsapatot, amely hivatásos emberekből rekrutálódva, nem Budapestről, hanem Pestkörnyékről jött, és amely azután a bolseviki propagandát folytatta. Ezt nem a levegőből veszem. Jóravaló pékmesterek mondták nekem, hogy hajnali 5 órakor már ott állottak ezek a nem budapesti emberek — vidékről jöttek, megszervezve, egy családból négyen-öten — és ha véletlenül odament közéjük régi vevőikből valaki, nekitámadtak. Bolsevikig jelszavakkal folyt az agitáció ebben a sorbanállásban és most már nemcsak a vagyon, hanem a nadrágos osztály ellen is, ami az 1919-es évre emlékeztetett. Ezért nem maradhat el a felelősség megállapítása, ezt nem lett volna szabad bevárni és ezért történt az, hogy szeptember hónapban egészen elromlott a közhangulat. A közellátási ininiszer úr neíhéz hagyatékot vett át, de elismeréssel kell beszélni róla, toemény kézzel fogja meg. (Ügy van! Ügy van!) Mi most már általában a propozicióm? Az a meggyőződésem, hogy azokban a cikkekben, amelyekben nincs kellő fedezet, vagy csak épp annyi fedezet van, hogy el lehet látni a Lakosságot, feltétlenül a jegyrendszerre kell áttérni, és a jegyrendszer mellett azután egy további szükséges intézkedés, — amit maguk a kereskedők és iparosok is ajánlanak, nagyon helyesen — a körzeti beosztás. Nem lehet kívánni egy kereskedőtől, egy iparostól, hogy régi, 20—30 esztendős vevőit ne szolgálja ki. hanem azokat szolgálja ki, akik véletlen szervezetten odatódulnak a boltja elé, mert így régi vevői ellátatlanul maradnak. Ezért szükséges a körzeti beosztás. A közellátási miniszter úrhoz az a kérésem volna, né méltóztassék idegenkedni attól, hogy a vállalatok és az intézetek, úgy, amint a világháború alatt Budapesten saját tisztviselőik, alkalmazotaik önellátását megszervezték, ezt most is megtegyék. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Nem is idegenkedünk tőle!) Amikor én ilyen kéréssel fordultam a közellátási miniszter úrhoz, az volt a válasz, hogy kivételt nem lehet tenni, mert csak. a hadiüzemeknek jár ki ez a megszervezettség. (Reményi-Schneller Lajos pénzügyminiszter: Félreértés!) Ha tényleg a vállalatok, intézetek önellátásukat megszervezihetik, nagy lépést látok ebben a közellátás előmozdításában. Még egy gondolatot vetek fel, ami szintén nem új eszme, hanem kipróbált dolog. Én nem idegenkednék attól sem, hogy a falu és a város között bizonyos postacsomagrendszer reláció fejlődjék ki. A világháború alatt ez megvolt és azt hiszem, nagymértékben megkönynyítené Budapest közellátását, ha bizonyos fajta és súlyú postacsomagokat lelhet küldeni. (Gróf Hoyos Miksa: Most szüntették be tegnap, vagy tegnapelőtt!) A közellátást illetőleg a falu legsúlyosabb problémája a lábbeli és ruházati kérdés. A közélelmezési miniszter urat elismerés illeti, hogy ebben a tekintetben bátor és határozott 64*