Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-53
Az országgyűlés felsőházának 53. ülése meg kell termi, hogy a hátramaradottak legalább a földi javakban ne szenvedjenek nélkülözést. T. Felsőház! Most áttérek a másik frontra, a belső frontra, amely szintén rendkívül fontos. Nem lehet tudni, hogy a világháború hogyan fog végződni. Mi akarjuk hinni, hogy egy belső összeomlás nem az európai fronton le£,z, hanem másutt, de számolni kell azzal, hogy az ellenség mindent elkövet blokáddal, propagandával, szóval a lelki kitartás csökkentésével is, hogy az összeomlás veszélye minket se kerüljön el. El lehet kerülni ennek a belső összeomlásnak a veszélyét, ha mindent időben és eleve megteszünk e veszedelem ellen. A belső front erejét három tényező méri fel : a termelés, a közellátás és a lelki felkészültség. Ami a termelést illeti, t. Felsőház, ennek egyik tényezője, alappillére az. hogy pénzünk vásárlóereje ne csökkenjen. A m. kir. kormánynak és különösen a pénzügyminiszter úrnak nagy erőfeszítését látjuk a magyar pengő vásárlóerejének fenntartására. Tudjuk jól, hogy nem tisztán tőlünk függ az árpolitika; ha nagyobb ország volnánk, amely önellátásra van berendezkedve, akkor meg lehetett volna tenni, hogy a háború első napján rögzítjük az árakat és ebből nem engedünk. Azt látjuk azonban, hogy még nagyobb, még hatalmasabb országok sem tudták ezt keresztülvinni, amelyek pedig az önellátás feltételeivel rendelkeznek. Különösen nehéz ezt keresztülvinni a mi országunkban, amely rászorul a behozatalra. A pengő vásárlóereje sokban függ magától a büdzsétől, az államháztartás egyensúlyától. En abban a meggyőződésben, hogy a pénzügyminiszter úr támogatására sietek, megállapítom, hogy ez a költségvetés maximális megterhelést jelent. A költségvetést előző költségvetésünkkel vagy a világkrízis előtti költségvetéssel, avagy a világháború előtti költségvetésekkel összehasonlítani nagyon nehéz. Nagyon sok tényező közrejátszik ennek az összehasonlításnak megakasztására, Kétségtelen, hogy költségvetésünk felduzzadása elsősorban az országrészek visszatéréséből ered, ami feltétlenül örvendetes körülmény, azután a háborús kiadásokból, amelyeket szintén teljesítenünk kell és végül a bej következett drágulásokból. Talán ez az utolsó tényező az, amelynek csökkentésére befolyásunk van. A közteherviselés és a hadikölcsön relációjában olyan felfogás jut érvényre, amelyet a magam részéről teljes mértékben helyesnek tartok. Míg a világháború terheit a különböző kormányok a különböző országokban hadikölcsönökből iparkodtak fedezni s a terhet a következő generációra áthárítani, — és sikerült is áthárítani — addig a mostani rendszer abból áll, hogy a háború terheinek, a hadikészültség terheinek nagyobb részét közadókból hajtjuk be, a kisebb részt pedig a következő generációra hárítjuk át hadikölesönökkel. Az ország adózóképessége kétségtelenül erősödött, hiszen szerencsére olyan periódusban voltunk a háború kitörésekor, amikor^ a gazdasági élet erősödött. Ezt az erősödest magával hozta az országrészek visszatérése, egyelőre azonban a költségvetés olyan országrészeket reprezentál a trianoni területen kívül, amelyekben a megszálló hatalmak mulasztásából kifolyólag nekünk kell pótlólag beruházásokat eszközölnünk. Kárpátalján és Erdélyben FELSŐHÁZI NAPLÓ II, 19Al. évi december ho T 16-án, kedden. 327 rendkívül sok beruházást kell végeznünk, amit szívesen teszünk, hogy mindkét országrész, teljesen egységesen beolvadjon a magyar Szent Korona testébe. Az az országrész, amely a költségvetésben még nincs reprezentálva, a jövőben növelni fogja a költségvetést, ez azonban gazdagabb terület, Délvidék, Bácska területe, amely már nyilván pluszt jelent a költségvetés számára is; úgyhogy a magam részéről nyugodtan fejezhetem ki azt a reményemet, hogy ez a költségvetés már maximális költségvetés és így a terhek növekedésével nem kell számolni. T. Felsőház! Azért is állapítom ezt meg, mert a pénzügyi bizottságban hallottuk, hogy egyes adózó kategóriák már elérkeztek teherbírásuk maximumához. így rá kell mutatnom a háztuilajdonra, különösen a budapesti, a városi háztulajdonra, rá kell mutatnom a földbirtokra és rá kell mutatnom a magántisztviselők kategóriájára. A háztulajdonnál 70—80% közt jelentkezik a teher, a földbirtoknál a mostani kötött rendszer mellett talán inkább a kötöttségben van a nagyobb áldozathozatal, a magántisztviselőknél pedig, ahol szintén nem lehetséges semmiféle jövedelemeltitkolás, abban nyilatkozik meg, hogy a tisztviselői fizetések emelése révén most már középtisztviselők is r belejutnak egy erős progresszivitásba. Akár a vállalatok, akár a tisztviselők fizetik ezt a terhet, mindenesetre jelentékeny teher. A felsőház abban az előnyös helyzetben van, hogy választók befolyásától függetlenül bírálhatja a költségvetést és támogatására lehet a pénzügyminiszter úrnak abbani, hogy ne ostromolják őt a törvényhozás részéről olyan újabb és újabb követelményekkel, amelyek szükségesek, fontosak, jelentősek, de amelyeket el lehet halasztani. Nekünk erőtartalékokat kell gyűjtenünk minden tekintetben, hadseregünk tekintetében, emberben, fegyverben éppúgy, mint tőkében, mert nem tudjuk, hogy a háború hogyan fordul és lehet, hogy éppen a háború végén lesz legfontosabb az erőnk felhasználása, talán éppen akkor lesz szükségünk arra, hogy erős legyen ez a nemzet és akkor szerzi vissza a maga jogait. (Helyeslés.) T. Felsőház! Ha a köztis7tviselői karról van szó, e'lső vagyok azok között, akik a magyar köztisztviselő előtt meghajtják a fejüket. A magyar köztisztviselők sorában, dacára a most nehéz anyagi sorsuknak, a legkiválóbb egyedeket látjuk. Kétségtelen azonban, hogy már a bürokrácia túltengéseivel állunk szemben, egyre több és több hivatal lesz, a kötött rendszer és a háborús rendszer magával hezza azt. hogy a hivatalok szaporodnak s mindinkább érezzük az pr'mmisztráció és a bürokrácia túltengését Méltóztassék elhinni, nem hiába^ mondom ezt Én láttam kint az életben az elégedetlenséget, nemcsak a városokban és k r falvakban, hanem láttam egyes közigazgatási tisztviselők részéről is, akik kitűnően megállják a helyüket, de kétségbeesve állnak a bürokrácia elhatalmasodása előtt, amely rendszer, s nem emberekből áll. liánéin hivatalokból^ Amikor elismerem a kormány taoiainak küzdelmét ezzel a bürokráciával, akkor megállapítom azt is, hogy komoly vizsgálat tárgyává kell tenni azt, hogy a közigazgatást, nz adminisztrációt mé°- ilyen átmeneti rt«héz időkben is hogyan lehetne egyszerű síteni. (Helyeslés a középen.) A 'belső front gyengülését jelenti nz. hn egyszer a bu>okrá<cin túltengése miatt nz elégedetlenség fokozódik. 54