Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-53

Az országgyűlés felsőházának 53. ülése meg kell termi, hogy a hátramaradottak leg­alább a földi javakban ne szenvedjenek nélkü­lözést. T. Felsőház! Most áttérek a másik frontra, a belső frontra, amely szintén rendkívül fon­tos. Nem lehet tudni, hogy a világháború ho­gyan fog végződni. Mi akarjuk hinni, hogy egy belső összeomlás nem az európai fronton le£,z, hanem másutt, de számolni kell azzal, hogy az ellenség mindent elkövet blokáddal, propagandával, szóval a lelki kitartás csökken­tésével is, hogy az összeomlás veszélye minket se kerüljön el. El lehet kerülni ennek a belső összeomlásnak a veszélyét, ha mindent időben és eleve megteszünk e veszedelem ellen. A belső front erejét három tényező méri fel : a termelés, a közellátás és a lelki felké­szültség. Ami a termelést illeti, t. Felsőház, ennek egyik tényezője, alappillére az. hogy pénzünk vásárlóereje ne csökkenjen. A m. kir. kormánynak és különösen a pénzügyminiszter úrnak nagy erőfeszítését látjuk a magyar pengő vásárlóerejének fenntartására. Tudjuk jól, hogy nem tisztán tőlünk függ az árpoli­tika; ha nagyobb ország volnánk, amely önel­látásra van berendezkedve, akkor meg lehetett volna tenni, hogy a háború első napján rögzít­jük az árakat és ebből nem engedünk. Azt lát­juk azonban, hogy még nagyobb, még hatal­masabb országok sem tudták ezt keresztül­vinni, amelyek pedig az önellátás feltételeivel rendelkeznek. Különösen nehéz ezt keresztül­vinni a mi országunkban, amely rászorul a behozatalra. A pengő vásárlóereje sokban függ magá­tól a büdzsétől, az államháztartás egyensúlyá­tól. En abban a meggyőződésben, hogy a pénzügyminiszter úr támogatására sietek, megállapítom, hogy ez a költségvetés maxi­mális megterhelést jelent. A költségvetést előző költségvetésünkkel vagy a világkrízis előtti költségvetéssel, avagy a világháború előtti költségvetésekkel összehasonlítani na­gyon nehéz. Nagyon sok tényező közrejátszik ennek az összehasonlításnak megakasztására, Kétségtelen, hogy költségvetésünk felduzza­dása elsősorban az országrészek visszatérésé­ből ered, ami feltétlenül örvendetes körül­mény, azután a háborús kiadásokból, amelye­ket szintén teljesítenünk kell és végül a bej következett drágulásokból. Talán ez az utolsó tényező az, amelynek csökkentésére befolyá­sunk van. A közteherviselés és a hadikölcsön reláció­jában olyan felfogás jut érvényre, amelyet a magam részéről teljes mértékben helyesnek tartok. Míg a világháború terheit a különböző kormányok a különböző országokban hadiköl­csönökből iparkodtak fedezni s a terhet a kö­vetkező generációra áthárítani, — és sikerült is áthárítani — addig a mostani rendszer abból áll, hogy a háború terheinek, a hadi­készültség terheinek nagyobb részét közadók­ból hajtjuk be, a kisebb részt pedig a követ­kező generációra hárítjuk át hadikölesönökkel. Az ország adózóképessége kétségtelenül erősödött, hiszen szerencsére olyan periódus­ban voltunk a háború kitörésekor, amikor^ a gazdasági élet erősödött. Ezt az erősödest magával hozta az országrészek visszatérése, egyelőre azonban a költségvetés olyan ország­részeket reprezentál a trianoni területen kívül, amelyekben a megszálló hatalmak mulasztásá­ból kifolyólag nekünk kell pótlólag beruházá­sokat eszközölnünk. Kárpátalján és Erdélyben FELSŐHÁZI NAPLÓ II, 19Al. évi december ho T 16-án, kedden. 327 rendkívül sok beruházást kell végeznünk, amit szívesen teszünk, hogy mindkét ország­rész, teljesen egységesen beolvadjon a magyar Szent Korona testébe. Az az országrész, amely a költségvetésben még nincs reprezentálva, a jövőben növelni fogja a költségvetést, ez azonban gazdagabb terület, Délvidék, Bácska területe, amely már nyilván pluszt jelent a költségvetés számára is; úgyhogy a magam részéről nyugodtan fejezhetem ki azt a remé­nyemet, hogy ez a költségvetés már maxi­mális költségvetés és így a terhek növekedésé­vel nem kell számolni. T. Felsőház! Azért is állapítom ezt meg, mert a pénzügyi bizottságban hallottuk, hogy egyes adózó kategóriák már elérkeztek teher­bírásuk maximumához. így rá kell mutatnom a háztuilajdonra, különösen a budapesti, a városi háztulajdonra, rá kell mutatnom a földbirtokra és rá kell mutatnom a magántiszt­viselők kategóriájára. A háztulajdonnál 70—80% közt jelentkezik a teher, a földbirtok­nál a mostani kötött rendszer mellett talán inkább a kötöttségben van a nagyobb áldozat­hozatal, a magántisztviselőknél pedig, ahol szintén nem lehetséges semmiféle jövedelem­eltitkolás, abban nyilatkozik meg, hogy a tisztviselői fizetések emelése révén most már középtisztviselők is r belejutnak egy erős progresszivitásba. Akár a vállalatok, akár a tisztviselők fizetik ezt a terhet, mindenesetre jelentékeny teher. A felsőház abban az előnyös helyzetben van, hogy választók befolyásától függetlenül bírálhatja a költségvetést és támogatására le­het a pénzügyminiszter úrnak abbani, hogy ne ostromolják őt a törvényhozás részéről olyan újabb és újabb követelményekkel, amelyek szükségesek, fontosak, jelentősek, de amelye­ket el lehet halasztani. Nekünk erőtartaléko­kat kell gyűjtenünk minden tekintetben, had­seregünk tekintetében, emberben, fegyverben éppúgy, mint tőkében, mert nem tudjuk, hogy a háború hogyan fordul és lehet, hogy éppen a háború végén lesz legfontosabb az erőnk fel­használása, talán éppen akkor lesz szüksé­günk arra, hogy erős legyen ez a nemzet és akkor szerzi vissza a maga jogait. (Helyeslés.) T. Felsőház! Ha a köztis7tviselői karról van szó, e'lső vagyok azok között, akik a ma­gyar köztisztviselő előtt meghajtják a fejüket. A magyar köztisztviselők sorában, dacára a most nehéz anyagi sorsuknak, a legkiválóbb egyedeket látjuk. Kétségtelen azonban, hogy már a bürokrácia túltengéseivel állunk szem­ben, egyre több és több hivatal lesz, a kötött rendszer és a háborús rendszer magával hezza azt. hogy a hivatalok szaporodnak s mindin­kább érezzük az pr'mmisztráció és a bürokrá­cia túltengését Méltóztassék elhinni, nem hiába^ mondom ezt Én láttam kint az életben az elégedetlenséget, nemcsak a városokban és k r falvakban, hanem láttam egyes közigazga­tási tisztviselők részéről is, akik kitűnően megállják a helyüket, de kétségbeesve állnak a bürokrácia elhatalmasodása előtt, amely rendszer, s nem emberekből áll. liánéin hivata­lokból^ Amikor elismerem a kormány taoiai­nak küzdelmét ezzel a bürokráciával, akkor megállapítom azt is, hogy komoly vizsgálat tárgyává kell tenni azt, hogy a közigazgatást, nz adminisztrációt mé°- ilyen átmeneti rt«héz időkben is hogyan lehetne egyszerű síteni. (Helyeslés a középen.) A 'belső front gyengü­lését jelenti nz. hn egyszer a bu>okrá<cin túl­tengése miatt nz elégedetlenség fokozódik. 54

Next

/
Oldalképek
Tartalom