Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-53
324 Az országgyűlés felsőházának 53. ülése lássa ennek az országnak népességét és a külföldi értékesítéssel megerősítse valntá.iát. Még egy kérdésről kell megemlékeznem a kiadási tételekkel kapcsolatban, t ez Pedig a tisztviselőkérdés. Erre vonatkozólag az elnök úr ő nagyméltósága a Közszolgálati Alkalmazottak Nemzeti Szövetségének kérvényét is bemutatta a felsőháznak. Minden magyar embert méltó örömmel töltött el az ország ezeréves határai egy részének helyreállítása, az országrészek visszatérése. Ennek az örömnek azonban nemcsak demonstrációkban, hazafias tüntetésekben kell megnyilatkoznia, hanem a szürke hétköznapok áldozatos munkájában is. A magyar impériunak ezeken a területeken újraépítése a tör, vénykezésben a magyar kultúrának ezeken a területeken újragyökereztetése, a t közbiztonsági szolgálat, a közigazgatás kiépítése, amelyről a belügyminiszter úr gondoskodik, mind súlyos költségeket jelent és a délvidéki részektől eltekintve, ezek mind bennefoglaltatnak az 1942. évi költségvetésben. És amikor nem mi, hanem talán a közvélemény, sokalja a tisztviselők létszámát, akkor egy pillanatra méltóztassanak rágoldolni azokra a kicsinv székely falukra, a szegény felvidéki kisemberekre, akik előtt a magyar tisztviselő reprezentál ja a magyar államot. És senkise lásson abban a magyar tisztviselőben csak közköltségen eltartott valakit, hanem lássa benne a magyar állam katonáját a vártán, aki sokszor nehezebb helyzetben van, mint az, aki a fronton áll. Ezeknek a tisztviselőknek arravalósága, becsületessége garantálja, hogy a magyar állam tekintélye növekedik e területek szegény falusi népe, legkisebb emberei előtt. Itt kell azonban megemlékeznem a tisztviselő osztály szociális ellátottságáról és arról a kérvényről, amelyet az elnök úr ő nagyméltósága bejelentett. A belügyminiszter úr költségvetésében, de más miniszter urak költségvetéseiben is messzemenő gondoskodás történt a legkisebb emberekről, munkásokról, zsellérekről stb.: a Nép- és Családvédelmi Alap, házassági kölcsönök, kórházak, beteggondozók, zöldkeresztes-mozgalom, ivóvízről való gondoskodás, gyermekvédelem, ebédeltetési akciók, mind szociális jelentőségű intézkedések. A képviselőháziban ezt a költségvetést a munka és a szociális gondoskodás költségvetésének nevezték. Kérdem akkor, hogy a magyar államnak lehet-e éppen a maga munkásairól megfeledkeznie 1 ? Mi szembenállunk minden, olyan törekvéssel, amely Magyarországon akármilyen jelszó alatt is a középosztály megsemmisítésére törekszik, amely osztályonkívüli proletár államot szeretne teremteni, ha ugyan nem volna elég az a tanulság, amelyet az orosz szovjet mutat, amikor a felsőbb osztályok elpusztításával minden társadalmi rétegeződést meg akart, szüntetni: most pedig látja, hogy nem lehet lombikokban kitenyészteni hadseregvezetőket, nem lehet lombikokban kitenyészteni olyan embereket, akik néhány nagyon kiváló zseni utasításait követni képesek, mert csak száz esztendők fejlődés© képes megteremteni a vezetőosztályt. A mi törekvésünk nem az, hogy a középosztályt letörjük, hanem az, hogy felemeljük az alsóbb osztályokat a középosztály keretei közé és elősegítsük azt a természetes folyamatot, amely ezer éven keresztül a földet túró parasztemberből magyar nemest csinált, akiben megvolt a magyar államiság öntudata, 194-1. évi december hó 16-án, kedden. akármilyen nyelven beszélt is és akárminő sízerény gazdasági viszonyok közt élt is. Az a tisztviselőosztály tehát» amely tisztes szegénységében, sokszor a szájától elvonva a falatot, végigkínlódott egy életet, hogy gyermekeit a magyar nemzeti hadsereg tisztjeivé, a magyar közigazgatás munkásaivá, a magyar tudomány és a közélet egyéb megnyilvánulásainak harcosaivá nevelje, mondom, ez a tisztviselőosztály, amely a maga szerény filléreiből támogatja a magyar irodalmat, könyveket vásárolván és adakozik száz és száz jótékonycélra, megérdemel egy kis szociális gondoskodást. A magyar állam tekintélye és biztonsága a tisztviselők hozzáférhetetlenségén és becsületességén alapul, ezt a nagy tőkét tehát szaporítani kell. Nagyon jól tudom, hogy a költségvetés keretei bizonyos határokat szabnak, de nagyon kérem a miniszter urat, hogy különösen a ruházati és lábbeli cikkekkel kapcsolatban neesak a legszegényebb isk^lásgyermekekről, lanem a köztisztviselőkről, főleg ezek gyermekeiről is méltóztassék gondoskodni. Mélyen t. Felsőház! Engedtessék meg, hogy néhány szóval még az államadósságok kérdésére is rátérjek. Az államadósságok növekvése az első tekintetre szintén bizonyos félelemmel tölti el az embert. Ezért a pénzügyminiszter úrnak a pénzügyi bizottságban adott felvilágosításai nagyon helyénvalók voltak, főleg amikor a pénzügyi bizottság tagjai előtt azt a tervét ismertette, hogy nemcsak a jövő évre, hanem a háború egész tartamára legalább felerészben adókból, felerészben pedig adósságból kívánja a rendkívüli költségeket fedezni. Mi, a régibb generáció emlékezünk még az inflációra, Európa egyik legjobb pénzének, az aranykoronának leromlására, amely nemcsak az államot, hanem az egész magyar társadalmat és gazdasági életet, mondhatnám, sarkaiban rázta meg. Ezért, amikor egyrészt államadósságokkal, másrészt a szolgáltatási képesség igénybevételével ezzel a szörnyű veszedelemmel szemben gátat kíván emelni a kormány, akkor azt kell mondani, hogy a kormányt, de a Nemzeti Bankot és annak elnökét is nagy hála és köszönet illeti, ha a nemzetérdekében ezt a védőmunkát sikeresen el tudják végezni. _ Természetesen felmerül az a kérdés, hogy vájjon az államadósságok szaporodása arányban van-e a teherbiróképességgel. A miniszter úr részletes számadatokat közölt, amelyek szerint külföldi államokkal összehasonlítva, a magyar állam polgárainak egy főre eső államadóssági terhei lényegesen kisebbek, mint más államok polgárainak terhei. Én ezeket a számadatokat nem tudnám itt előadni. Remélem, hogy a vita során a miniszter úr ezt a nagyon fontos mozzanatot a Felsőház előtt kellőképpen ismerteti, és ezzel felment engem az alól a kötelesség^ alól, hogy itt idegen munkának nagyon értékes eredményét a magam beszédébe belefoglaljam. Mélyen i Felsőház! A pénzügyi tárca költségvetése tulajdonképpen az egész költségvetés bevételi oldala, mert hiszen, ha a pénzügyi tárca a maga közigazgatását az erdélyi és egyéb visszatért részeken bizonyos költségekkel kapcsolja is össze, mégis ennek a tárcának bevételei — bár más tárca bevételei is szerepelnek a költségvetésben — irányadók arra, hogy a nemzet mit tud szolgáltatni és mit kell szolgáltatnia a kétségtelenül szükséges költségek fedezésére.
