Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-51

310 Az országgyűlés felsőházának 51. ülése 19iU évi július hó 2U-én

} csütörtökön. ciája, mélyen t. felsőházi tagtársam hangoztatott, hogy ez a szöveg, illetőleg ez a tárgy nem áll szükségszerű összefüggésben a 9.§-szai, engem egy tévedés kiemelésére indít. A házszabályok kiegészítése t. i„ amely a kinyomatott házszabályok, — amelyeknek alapján most tanácskozunk — 91. és a következő oldalain foglaltatik, az 1. ^> c) pontjában azt emeli ki, hogy a Ház olyan módosításokat fogadhat el, »amelyek a részéről javasolt szöveg elfogadásából szükségszerűen következnek a javaslatnak a másik Máz részéről kifogásolt rendelkezései tekintetében.« Az a szükségszerű öszszefüggés ellenben, amelyet a mélyen t. felsőházi tag úr ő nagyméltósága kiemelt, nem vonatkozik a bizottság által felvett 15. és a í). § közötti viszonyra, hanem csak arra a viszonyra vonatkozik, amely a felsőház érdemleges tárgyalása alkalmával merülhetnek fel. Engem azonban a 15. § megszavazásánál a bizottságban mindenekfelett egy sokkal magasabb és ma mindenesetre valamennyiünk lelkét átható más nagy szempont irányított. Olyan történelmi időket élünk, amikor egy óriási veszedelem ellen folyó élet-halál harcban a mi dicső magyar katonáink is a távol keleten véres küzdelmeket vívnak; annyival inkább feléjük száll gondolatom, mert az én igen derék és szeretett fiam is közöttük van.. (Éljenzés és taps.) .• Előttem minden más szempont másodrendű és egészen kicsiny jelentőségű. Egy szempont van előttem, az, hogy ma minden magyar embernek, aki a nemzet sorsát, a nemzet javát és jövőjét szolgálja, össze kell fognia közös munkára és egyetértő továbbhaladásra. (Élénk helyeslés és taps.) Olyan kicsiség, hogy a házszabályok valamelyik szakasza, amelyet különben én másképpen értelmezek, mint mélyen t. felsőházi tagtársaim, így vagy ügy rendelkezik, nem tarthat vigasza bennünket attól, hogy a két Ház közötti kívánatos egyetértés, ami bizonyára mindnyájunk óhaja, mielőbb megteremtődjék. (Ügy van! Ügy van.[ Taps.) Semmiképpen sem tartom üdvösnek és helyesnek és nem óhajtanám, hogy most emiatt az alkotmányjogi nehézség miatt hetekig, vagy akár csak napokig is elhúzódjék ennek a kérdésnek elintézése. (Helyeslés.) Nagyon kérem, méltóztassék az egyeztető bizottság javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés és taps. — Felkiáltások: Elfogadjuk!) Elnök: Töreky Géza ő nagyméltósága kíván szólni. Töreky Géza: Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Csak néhány szóval sze; " T>-ónay 6 excellenciájának határozati javaslatához hozzászólni. (Halljuk! Halljuk!) Tény az, igen t. Felsőház, hogy a két Ház kiküldött bizottságainak együttes ülése csak a hozzáutalt vitás kérdéssel foglalkozhatik. Ez természetes dolog. Nem vitás azonban az én szerény nézetem szerint, hogy ezt a természetes kikötést és parancsot nem lehet aprólékosan és egészen skrupulózusan magyarázni. Hogy nem lehet, mutatja az, hogy az együttes ülésen a felszólalásoknak túlnyomó nagy része, azoknak 80°/o-a legalábbis, nem szorosan a 9. §-hoz tartotta magát, hanem azon túlterjedt és ez ellen sem az elnököknek, sem másoknak semmiféle kifogásuk nem volt. Hogy mennyire, milyen mértékben kell ilyenkor szorosan a vitás kérdéshez ragaszkodni, mutatja az Országos Határozat Prónay ő excellenciája által idézett 1. $-ának c) pontja is. amely szintén megengedi, hogy összefüggést ben a vitás kérdéssel, egy egeszén uj határozat, egészen új indítvány terjesztessék a Ház elé. De bármennyire elismerem azt, hogy az együttes ülésnek föladata csak az, hogy a vitás kérdéssel foglalkozzék, a súly még sem ezen van, a súly ennél az együttes ülésnél, a két Ház együttes bizottságainak tegnapi együttes ülésén is az egyeztetésen volt. (Balogh Jenő: Ügy van!) Ennek a kiküldött két bizottságnak hivatása az egyeztetés és ezt kell minden lehető, illetve megengedett eszközzel — aprólékos dolgoktól eltekintve — elérnie. Már most mi volt tegnap a helyzet? Az egyeztetés csak úgy sikerült, ha ezt a bizonyos új 15. §-t i a képviselőház kívánságához képest elfogadja az egyeztető bizottság. (Balogh Jenő: Ügy van!) Tehát a két Ház bizottságának együttes ülése az előtt az alternatíva előtt állott, hogy vagy nem fogadja el ezt a bizonyos mértékben — koncedálom — némileg a szorosan vett vitás kérdésen túlterjeszkedő javaslatát az egyik képviselő úrnak és akkor az egyeztetés nem sikerül; vagy elfogadja a'zt és akkor a fönnálló ellentétet megszünteti. (Balogh Jenő: Ügy van!) Azt hiszem, az együttes ülés és annak vezetői is akkor jártak el helyesen, amikor mindent megtettek,, hogy az, egyeztetés, amely — valljuk meg — bizonyos magasabb érdekekből is szükséges volt, sikerüljön. Ezért kellett talán valamivel túlmenni azon a határon, amelyet skrupulózusan meg lehetne szabni. De azt hiszem, mélyen t. Felsőház, az együttes ülés voltaképpen nem is ment túl ezen a határon, legalább az én jogi meggyőződésem szerint nem. Mert miről volt itt szól Szó volt arról, hogy a félvéreknek, illetve a zsidóknak nemzsidókkal való házasságkötésének a törvényjavaslatban történt megnehezítése, illetve részben lehetetlenné tétele folytán előreláthatóan az a helyzet áll elő, hogy törvénytelen úton fog ez a nem kívánatos fajkeveredés és vérkeveredés kifejlődni és elharapódzni. Ezt akarja az új szakasz megakadályozni és ezen a réven igenis az új szakasz, amelyet bevettünk, tárgyilag, objektíve is összefüggésben van a 9. §-szal, a 9. §-nak vitás, részével, vagyis azokkal a részekkel, amelyekkel az éflrVeztetŐ bizottságnak foglalkoznia kellett. Minthogy tehát ez az összefüggés, amely szükséges, objektíve, tárgyilag is megvolt, arra kérem az igen t. Felsőházat, méltóztassék eltekinteni Prónav ő exe ellenei síi a határozati javaslatának elfogadásától. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Kíván valaki még szólni"? Báró Prónay György: A házszabályok alapján kérek szót, félreértett szavaim helyreigazi tása cél j ából. Elnök: Tessék! Báró Prónay György: Mélyen t. Felsőház! Azért szólalok fel újból, mert úgy éreztem, hogy talán felszólalásom azt a hatást váltotta ki, mintha én egy újabb összeütközést akarnék szítani a képviselőház és a felsőház között. Határozati javaslatom a leghatározottabban azt mondja ki, hogy a mai nehéz viszonyok között én nem tartom indokoltnak, hogy egy újabb Összeütközés keletkezzék és ezért kérem, annak dacára, hogy alkotmányjogi aggályaim vannak és lehetnek, hogy a Ház térjen e fölött napirendre, de ezt az esetet precedensnek ne tekintse.