Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

298 Az országgyűlés felsőházának 49. ülése 1941. évi július hó 18-dn, pénteken. 200.000 fél vérrel számolni, legfeljebb ha 10—15 százalékkal, ami nem tehet ki többet, mint 40—50.000 félvért. Ez a tény már magában véve is azt jelenti, hogy a félvérek száma, akikről a jelen javaslat határozni akar, a magyar zsidóknak alig 2 százalékát teszi ki. A kormány javaslata alapján még ennek a 2 százaléknak is egy jelentős része a »zsidó« fogalma alá esik, tehát végeredményben a német fajvédelmi törvényeknél, a nürnbergi törvényeknél is sokkal szigorúbb törvényt hozunk. Ha a törvényjavaslatot fejtegetem, véleményemet úgy mondom meg, ahogyan igazságérzetem diktálja. Hála Istennek, független vagyok, senkinél sem vagyok lekötelezve, egyetlenegy igazgatóságba bele nem folytam. Szót kell azonban emelnem azokért a félvérűekért, akik nem 50%-os zsidók, hanem 50%-os keresztények és keresztény miliőben nőttek fel. Előrebocsátom azonban, hogy az elhangzott beszédek után megállapítottam azt, hogy magasabb szemszögből nézve, annak ellenére, hogy nem egyéni tragédiáról, hanem csoporttragédiáról van szó, a mai idő azt kívánja, hogy máról-holnapra jöjjön a fajvédelmi törvény, minden magyar túltegye magát a fájdalmon, mert kérdezem én, hogy amikor az összmagyarság fájdalma tartott az idegen uralom alatt, mikor kérdezték meg egyetlenegyszer is a magyar tömeget, — amibor pedig tömegtragédiáról volt szó — hogy »mi fáj neked?« Csak gondoljunk arra, amikor a vegyesházasságokról, nem is a fél vérekről van szó, hogy igenis mennyire rossz kihatással van fajunkra a zsidókeveredés. Gondoljunk arra, hogy román uralom alatt legtöbbször zsidó iskolába jártak a zsidók.^ Gondoljunk arra, hogy amikor pénzszerzésről, vagyonszerzésről volt szó, az Erdély nagyobb városainak utcáiban levő magyar dzsentri házak, magyar házak hogyan kerültek rövid időn belül zsidókézre, amikor pedig a zsidók is elnyomatást emlegettek. És gondoljunk arra, hogy amikor CsonkaMagyarország határán erődítményeket épített a román állam, mi történt? 2000—3000 leies tételekről volt szó és jelentkezett a zsidóság és azt mondotta : Ezreket, sőt milliókat kell, hogy adjunk, mert a magyarok nem tehetik ide a lábukat. (Mozgás.) Ez megtörtént, ez igazolt dolog. (Egy hang hal felől: Szomorú!) Csak gondoljunk arra, amikor 1939 március 17-én többedmagunkkal a vonatok végtelen sorai vitték rongyokban a magyar munkást gödröt ásni az erődítményövben. Amikor egy húsz házból álló faluba érkeztünk, térdigérő hóban, ki mezítláb, ki rossz bakancsban és ott reggeltől estig vártuk, hogy mikor kerül reánk a sor, igenis elmondhatjuk, hogy még maguk a román altisztek is megértők voltak velünk szemben, ueryanakkor azonban 3—4 szekér robogott be Zilah felől s a nagy hóban, nagy bundákba burkolt urak jöttek. Kik voltak ezek? A könyvelőink voltak Nagyváradról és alig félóra múlva háromezer lei lefizetése után minket kigúnyolva, kinevetve távoztak és folytatták a kártyázást éjszaka a Fészek klubban. Ez így történt. Nem uszítok egy faj ellen. Most is azt mondom, nekem fáj az a félvér, aki a munkások és iparosok közül kerül ki. Nekem van olyan barátom, aki magyar lányt vett el, most református, az egyik gyermeke 20 éves, — kétéves korában keresztelkedett meg a gyermek — akkor tért ki a barátom is és nekem is fáj most az, hogy bár a lehető legerősebb keresztény miliőben nevelte a gyermekét, most oda fogják visszacsapni, ahol az édesapja volt és ő most egy^ sziget lesz, ütközőpont, mert egyházi átok érte valamikor az apát és nem lesz többé sem zsidó, sem keresztény a gyermek, hiszen nekünk is ki kell taszítanunk magunk közül. (Egy hang a baloldalon: Miért kellene?) Ez szomorú állapot, én is azt mondom, de ez a múltnak tudható be. Viszont, amikor itt elhangzanak beszédek a mai napon, holnap már ez a mai nap is múlt lesz. Igenis, felkérem a magas kormányt, hasson oda, hogy mindkét Ház minél hamarább hozza tető alá ezt a törvényt és a fajunk legyen úgy megvédve, ahogyan ma, 1941-ben feltétlenül meg kell védenünk. A zsidó egyéni tragédiák megszívlelendők ás fájdalmasak, de ugyanakkor felhívom közól eti nagyjaink szíves figyelmét arra, hogy amikor 51%-ig befolynak egy ipari üzembe, amelynek zsidók a tulajdonosai, gondoljanak arra, ami legutóbb is megtörtént. Jelentkezett ngy barátom innét, ebből a Házból és bejelentette: befolytam ebbe az üzembe, de vigyázzunk, zsidó munkást ne küldjünk el. En azt mondtam: jó, nem küldünk el, de úgry a katonai felügyelőnek, mint nekem, egyetlen kívánságom van: a fajom. Itt van egy érettségizett művezető, szíveskedjék vele felváltatni ezt a zsidót, aki 20 éve elég hasznot húzott már a ryáyból. ő azt mondta: kedves barátom, zsidó egyem tragédiát nem szeretnék látni, mert fáj. Én mégegyszer megkérdezem ettől a magyar testvértől, hogy húsz év alatt mint magyarnak nem fájt az a tömegtragédia? Ha fájt, akkor fájjon most is, mert mégr most is van magyar tragédia. Amíg a fajvédelmi törvény el nem iön, amely megadja a lehetőséget, hogy az iparban és a kereskedelemben a magyar iparos és munkás mind elhelyezkedhessék és amíg megfelelő életszínvonaluk nem lesz biztosítva, addig magyar tragédia még mindig lesz. Fájlalom a felvégek sorsát, ha esetleg el 11 *ket távolítani. Szerettem volna, ha ez áthidalható lett volna, mert igenis azt, aki keresztény miliőben nőtt fel, szerettem volna testvérnek megtartani, de mindezeken a fájdalmakon túl kell, hogy tegyem magamat, mert az összmagyarság, az egyetemes magyarság úgy kívánja, hogy a kormány igenis meghozza ezt a törvényt és azt minél rövidebb időn beMl ^letbeléntesse. A törvényjavaslatot úgy a •íümnkór, mint a nemi betegségek, mint pedig a fajvédelem szempontjából teljes egészében ^foo-adnm. (Tat)S.) Elnök: Kíván még valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. , Az igazságüeryminiszter úr ő nagyméltósága kíván szólni. Radocsay László igazságügyminiszter : Nagyméltóságú Elnök Űr! Mélyen t. Felsőház! Azzal kezdem, hogy hálás és őszinte köszönetet mondok a vitában résztvett illusztris szónokoknak, akiknek mindegyike, akár a javaslat mellett, akár a javaslat ellen szólalt fel, elvi i alapon állva, tárgyalt nagy elvi kérdéseket. j S

t éppen ezért, mert elvi alapon áll az egész | vita, természetes, hogy ki van kapcsolva és ki | is kell hogy kapcsolva legyen mindegyikünk ! részéről minden személyeskedés. A vita súlya természetesen ennek a javasj latnak 9. §-ára esett, arra a szakaszra, am elv ! a zsidók és nemzsidók közötti házassági tilal! mat kívánja statuálni, és éppen azért, mert erre esëtt a súly, kegyes engedelmükkel én is