Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-49

284 Az országgyűlés felsőházának k9. illése fogadhatom el, mert ez a katolikus szentségi házasságok elé is akadályokat akar felállítani. .Nem fogadhatnám el akkor sem, ha a három akadály közül akár csak egyetlenegyet, bármelyiket tartalmazná is, akár állandó volna az az akadály, akár — mint a fertőző gümőkór ós a fertőző nemi betegség esetében — rendszerint átmeneti vagy ideiglenes jellegű. Ezért addig, amíg a javaslat ilyen elvi hibában leledzik, én reávonatkozóan nem is tudnék a lényeget nem érintő kompromisszum formájában módosító indítványt beterjeszteni, mert a javaslatot még közvetve sem tudnám és akarnám helyeselni. Amennyiben azonban a javaslat nagy sajnálatomra nem ejtetnék el, én magam is szívesen csatlakoznék az annak egyes rendelkezéseit emberiesebb szellemben módosító felsőházi indítványhoz. A fertőző gümőkór és a fertőző nemibetegség akadályával kapcsolatban sietek kijelenteni, hogy magát a célkitűzést, egészséges nemzedék biztosítását, velem együtt mindenki helyesli (Ügy van! Ügy van!)

t nem helyeslem azonban a módot, hogy ezt a célt a pozitív isteni és az Íratlan természeti törvény megsértésével kívánja elérni a törvényjavaslat. Elérhető ez a cél más módon is, amint erre illetékes tényezők előtt bizalmasan már akkor rámutattam, amikor a javaslatot kézhezkaptam. A házasság előtt kötelező orvosi vizsgálatra vonatkozóan nem hagyhatom szó nélkül azt a miniszteri kijelentést, amely ennek a törvényjavaslatnak képviselőházi tárgyalása végén hangzott el, mert ha ez csakugyan úgy hangzott el, ahogyan a lapok hozták, könnyen olyan félreértésre adhat alkalmat katolikus híveim és mások előtt is, mintha az Actio Catholica ugyanazt sürgetné, amit ez a törvényjavaslat akar. A lapok szerint ez a miniszteri kijelentés így szólt (olvassa): »Kifogás hangzott el, hogy ez az intézkedés nem egyezik meg egészen a katolikus felfogással. Itt én tisztelettel csak arra mutatok rá«, — mondotta az igazságügyminiszter úr — »hogy az Actio Catholica maga is szükségesnek tartja a házasság előtti orvosi vizsgálatot. Minthogy pedig erről intézményesen akarunk gondoskodni, nem hiszem, hogy elvileg kifogás lenne ez ellen az egyház részéről.« Legyen szabad ezzel kapcsolatban mély tisztelettel hangsúlyoznom először, hogy az Actio Catholicát nem szabad összetéveszteni az egyház tanító hivatalával, amelynek tagjai kizárólag a római pápa és a püspökök; másodszor, hogy tehát az Actio Catholicának nem a hit- és erkölcsi igazságok hiteles tanítása a feladata, hanem az, hogy az egyház tanító hivatalától függő viszonyban és annak irányítása mellett a világiak apostolkodásával iparkodjék a krisztusi elveket belevinni az emberek egész életébe; harmadszor, hogy ezért az Actio Catholica sohasem kerülhet ellentétbe az egyház tanító hivatalával, vagy minálunk az őt irányító püspöki karral, aminthogy kérdésünkben sincs vele ellentétben, inert amikor az Actio Catholica tanácsadás céljából szüli ségesnek tartja a házasság előtti orvosi vizsgálatot, akkor nem azt kívánja, amit ez a tör

; vényjavaslat akar, t. i. hogy az állam az isteni és a természeti törvény ellenére betegség címén a szentségi házasságoknak — akár csak közvetve is —- akadályokat állítson, mert ez kizárólag az egyház hatáskörébe tartozik: és negyedszer, hogy éppen azért, mert a törvény194-1 > évi július hó 18-én, pénteken. javaslat betegség címén a szentségi házasságoknak is akadályokat akar felállítani, sehogyan sem egyezik a katolikus felfogással, sőt súlyos elvi kifogás van ellene. A törvényjavaslatra visszatérve, t. Felsőház, nem fogadom el azt az^ elvet, amely abban rejlik, hogy minden egészséges házaspár gyermekei egészségesek és minden betegéi betegek. ( Ügy van! Ügy van! half elől.) Nevezetesen ami a gümőkóros szülőket illeti, azok gyermekei tudvalevően nem születnek gümőkórban, hanem kívülről kapják a fertőzést. Ha tehát ezeket — mint Olaszországban történik — születésük után elkülönítenék a fertőző szülőktől. akkor a cél máris elérhető volna. A nemibetegeknél — elismerem más a helyzet, azonban nem is szólva arról, hogy egyes helyeken ez a betegség sajnos, annyira el van terjedve — itt inkább csak községekre vagy városokra gondolok — hogy ott alig lehetne házasságot kötni, ha a javaslat törvényerőre emelkednék, ne feledjük, hogy a pozitív isteni és az íratlan természeti törvény ellenére hiába tiltanánk meg a nemibeteg feleknek a házasságot, ha a törvényjavaslat indokolásában kifejezett remény dacára ugyanazok — mint a gümőkór esetében is — egymással, vagy másokkal közös háztartásba összeállhatnak, illetve egyébként házasságon kívül érintkezhetnek, sőt ebbe az erkölcstelen helyzetbe szinte intézményesen beleszoríttatnak. Ennek eredménye szintén beteg gyermek lesz, vagy — ami még rosszabb — a már úgyis elharapódzott magzatelhajtás. Különben t. Felsőház, az isteni és a természeti törvényekbe is beleütközve, hiába törekszünk arra, hogy a jövő magyar generáció testileg egészséges legyen, ha — ugyancsak az isteni törvény ellenére — nemcsak tűrjük, hanem talán elő is mozdítjuk, hogy a fiatalság a serdülő korban vagy az után alkalmat találjon a nemibetegség megszerzésére. És ha pusztán az érdeket tekintjük, akkor is azt kell mondanunk, hogy az amúgy is gyenge népszaporulat mellett a silányabb egészségű emberekre is szüksége van a hazának bizonyos könnyebb munkakörökben, amelyeket háborús időkben is elláthatnak és ezzel az egészségesebbeket felszabadíthatják a szoros értelemben vett honvédelem szolgálatára. T. Felsőház! A törvényjavaslatban kitűzött cél az isteni és természeti törvény sérelme nélkül is, mégpedig- biztosabban és könnyebben elérhető volna akkor, ha állami életünkben a keresztény erkölcstant egészen elfogadnánk és érvényesülni engednénk, konkrété pedig, ha a házasságot tervező egyik féllel a másik felet megvizsgáló orvos akár büntető^ szankcióval is biztosított szigorú titoktartás alatt közölhetné annak egészségig állapotát. Betegség esetén igen sok házasság létre sem jönne. Ha pedie- a felek mégis ragaszkodnának a házassághoz, ennek bizonyosan igen súlyos oka volna, amelyet kivált, ha erkölcsi, lelkiismeretbe vágó — például vadházasság rendezése stb. — respektálni kellene. A törvényjavaslat indokolása mintha attól félne, hogy ilyenforma közlés esetén visszaélésektől lehetne tartani. Megengedem. Visszaélések azonban akkor is (dőf or dúlhatnak, ha a törvényjavaslat szerint történik az orvosi vizsgálat, illeíőleg a kedvező bizonylat kiadása vagy.megtagadása. Fjzt az eshetőséget maga a törvényjavaslat is feltételezi, amikor a visszaélésekkel szemben'orvoslásról gondoskodik a 4. és 6. §-okbari. Az említett két fertőző betegségből szár^