Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-47

Aï országgyűlés felsőházénak 'W. Mese is.....Ezzel széniben az árkoimány biztosi rendewst a gyapjú úgynevezett alapárát 4 pengő ÖU nilerben állapította meg. i,j Itt ismét az történt, ami az előzö*évben is, hogy, úgy látszik, különböző olyan tényezők is beiolytaK a gyapjúár megállapításába, akik keüö szakértelemmel nem bírhatnak ebben a tekintetben, Ez elég- nagy baj, mert hiszen egy ilyen igazán kizárólag mezőgazdasági szakkérdésbe csupán olyan tényezőknek volna szabad beleszólniuk, akik a legteljesebb szakismeretekkel rendelkeznek ós ebben a kérdésben a különböző mezőgazdasági érdekképviseleti szervek véleményének és a mezőgazdasági üzem- és költségvizsgáló intézetnek a mégha Ugatása után a kizárólag csakis földmívelésügyi érdekeket képviselő és ismerő földmívelésügyi kormányzatnak lehetne döntő szava. . Ügy; tudom, az vezetett a helytelen árkal' kulációra, hogy azok a tényezők, akik kellő szakérteleni nélkül szóltak bele a dologba, a múlt évi 2.80 pengős alapárból indultak ki és azt vitatták, hogy ehhez képest még a 4.30 pengős ármegállapítás is túlságosan magas. Ez a kiindulópont azonban teljességgel helytelen volt, mert hiszen nagyon jól tudjuk, hogy a múlt évi gyapjúármegállapítás már eleve nem állta meg a helyét, ez-akkor is illetéktelen befolyások érvényesülésének volt az eredménye, mert hiszen az összes szakértők és így elsősorban a Mezőgazdasági Üzem- és Költségvizsgáló Intézet 1940-ben már legkevesebb 3.60 pengős alapárat javasolt. Amennyiben tehát valaki a múlt évre megy, vissza számításában, úgy helyesen csakis ebből a 3.60 pengős" árból indulhat ki. A gyapjúár megállapításánál épp a szakértelemmel nem bíró tényezők beleszólása következtében a termelési költségeket helytelenül állapították ineg. így többek közt nem vették figyelembe egy nagyon sajnálatos és súlyos természetű körülményt, amelyre Téglássy And rás igen t. felsőházi tagtársam is nagyon helyesen mutatott rá. Ugyanis a múlt évi abnormálisan nedves időjárás következtében nagymértékben megromlottak a legelők» megromlott a szálastakarmány és ennek következtényei voltak azok a súlyos állatbetegségek, amelyek igen nagymértékben léptek fel országszerte: a mételykór, a bélférgesség és a tüdő; tergesség, amelyeknek gyógykezelése óriási költségeket rótt a gazdákra, ennek érdekében nagy anyagi áldozatokat kellett hozniok, sajnos, azonban ezek az állatbetegségek olyan súlyos természetűek voltak a folyó évben, hogy a leggondosabb gyógykezelés ós a legnagyobb áldozatok is csak részben jártak eredménnyel és nem bírták megakadályozni a nagy; pusztulást. A különböző állatbetegségek következtében a juhállománynak körülbelül 25 százaléka pusztult el. Ez a pusztulás pedig akkor állt be a legnagyobb mértékben, midőn a tél végén és a tavasz felé már a takarmányt és a drága abrakfélét is elfogyasztotta a juhállomány. Nem lett volna szabad tehát csupán annak a juhállománynak tartását rezsinek számítani, amely a gyapjútermést- adta, hanem az állatállománynak azt a rés'zét is figyelembe kellett volna venni, amely elpusztult és ezért nem adhatott már gyapjút. (Az elnöki széket báró Perényi Zsigmond foglalja el.) : Hogy; mennyire helytelen volt a gyapjúárknlkuláció, ez leginkább kitűnik abból, hogy az idei" gyapjútermés mennyisége 28—30 százalékkal maradit alatta a múlt évinek. Ennek feétFEL8ÖHAZI NAPLÓ II. à ÏOIfl. évi július hó 4-én, pénteken- 251 »égkívül a rossz telel te tés és a nagymérvű elhullás volt az oka. Így, a gazdák a gyapjú árának felemelése mellett is alig kaptak többet összegszerűen gyapjútermésükért, mint a miül évben. Ez a gyapjúármegállapítás egyáltalán nein szolgaija a mezőgazdaság, közelebbről a juhtenyésztés és gyapjútermelés érdekeit, mert hiszen az, idei gyapjűárak mellett a juhtenvésztesre feltétlenül súlyosan rá kell fizetni. Egyáltalán nem szolgálja azt a célt, hogy a juhtenyésztés és a gyapjútermelés iokoztassék es nein teszi lehetővé, hogy a gazdák megfogyatkozott juhállományukat ismét az előző létszámra emelhessék fel, mert hiszen ez nagy áldozatokat kíván a gazdláktól, amelyeit meghozatalára a ráfizetést jelentő gyapjúárak egyáltalán nem ösztönözhetik őket. Ezek a helytelenül megállapított gyapjúárak egyáltalán' nem szolgálják a közellátás nagy érdekeit és nem szolgálják különösen a honvédelmi érdekeket. A közellátásnak és a honvédelemnek feltétlenül az lenne az érdeke, hogy a gyapjútermelés tekintetében az ország önellátását biztosítsák. Ezen még mindig lehetne valamikép segíteni. Itt en is rámutatok arra, amire Téglássy András t. felsőházi tagtársam rámutatott, hogy lehetne még segíteni az utólagos árkiegészítéssel. Erre kétféle terv merült fel. Ezek közül az egyik a prémiumrendszer. Ez már előzően a gyapjúár megállapítása alkalmával is felmerült, akkor azonban, úgy látszik, ki kapcsolták. E terv szerint a birkaállomány után darabonkint adnának bizonyos pémiumot a juhtenyésztő gazdának. Nagyon könnyű volna ezt a prémiumot utólag is megadni, mert hiszen a gyapjúértékesítés mostani konstrukciója szerint tudott dolog, hogy hol, melyik gazdánál hány darab juh lett lenyírva. De na gyón könnyű volna megvalósítani az árkiegészítést más formában is, a lenyírt gyapjúmennyiség után is, mert hiszen ez a mennyiség is ismeretes. így tehát egyik megoldásnak sem volna semmiféle nehézsége. Feltétlenül kívánatos és szükséges, hogy valami történjék ezen a téren, mert ha semmi sem történik, akkor félő, hogy a jövő évben ismét a gyapjú termelés nagymérvű visszaesésével kell szá inolni. Meg kell itt állapítanom, hogy a gyapjú átvételével megbízott szerv, a Futura gyapjúosztálya a gyapjúbecslő bizottsággal együtt a legnagyobb szakértelemmel és a gazdák érdekének legteljesebb méltánylásával dolgozik, ami az egyetlen vigasztaló körülmény a gyapjúár nem szerencsés megállapításával szemben. Az élelmiszer/korlátozásokra vonatkozó legelső intézkedés a cukorjegy behozatala volt. Ez a rendelet nagyon eltérően állapította meg a fejadagot a városi, főleg a fővárosi és a falusi lakosság között, a falusi lakosság rovására, sőt falun is eltérőleg állapította meg, mégpedig a földmívelési jellegű községek rovására és az ipari jellegű községek javára. Ez a fejadagmegállapítás különösen a falusi intelligenciára nagyon sérelmes. Nagyon jól tudjuk, hogy a cukorjegyrendszer behozatala nem érte el a kívánt célt, meri egyenesen a cukorfogyasztás emelkedésére vezetett, hiszen most olyanok is igényelnek cukrot, akik azelőtt alig fogyasztottak; (ügy van!) üzérkednek és láncolnak vele és ezt semmiképpen sem lehet megakadályozni. Meggyőződésem szerint a oukorjegyrendszer eltörlése a cukorfogyasztás csökkenésére és feltétlenül igazságosabb elosztásra vezetne. Nem tudom helyeselni, hogv csupán a Budapesten egyidoben a vendéglői és kávéházi cukorfogyasztásra is behozott cukor jegyet törölték el, mert ez 40