Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-43

214 Az országgyűlés felsőházának 1^3. ülése és meggyorsítsa a családi otthon elérését. Csak egyetlenegy ilyen építési tervet vagyok bátor elmondani. Ez a következő: Ha felteszem, hogy egy építőtársaságnak minden esztendőben ugyanannyi tagja van, — tehát amennyi kilép, ugyanannyi tag lép be — 5%-os tőkésítés mellett a szükséges töke összegyűjtését 22 évre téve, már 11 esztendő múlva fel lehet építeni az összes házakat, ha az egész építési ! költségnek a 26°/o-át lehet a társaságon kívüli j tőkéből megszerezni. Vagyis, lia az, építéshez | szükséges tőkének egy bizonyos viszonylag ! nem nagy hányadát az építőtársaságon kívüli j tőkékből tudjuk igénybevenni, akkor lényege- \ sen meg lehet rövidíteni azt az időt, amely alatt a családi otthonokat fel lehet építeni. Ha felteszem, hogy egy falusi háznak a felépítése 3.000 pengőbe kerül, akkor ennek a tőkének az összehozása céljából 5%-os tőkésítés mellett évenkint 106 pengőt kell fizetni. Ebben az esetben 11 év múlva a takarékoskodó saját tőkéje 1.500 pengő lesz. Ha az egész 3.000 pengőnek a 2666%-át — mondjuk, kereken 800 pengőt — valamilyen külső forrásból veszik igénybe, akkor már az építőtársaságok 11 év múlva fel tudják építeni a házat, illetőleg rendelkezésre tudják bocsátani a szüksé- ! ges tőkét, mert a hiányzó 700 pengő össze- j gyűlik azoknak a takarékoskodásából, akik a i maguk számára gyűjtik a tőkét azért, hogy maguknak önálló családi otthont tudjanak alapítani Hogy milyen jelentősége van Magyarországon az építkezés előmozdításának és megfelelő mederbe való irányításának, azt nemcsak higiénikus és kulturális okok teszik szükségessé, hanem megmutatja az ; a néhány szám is, amelyet a magyarországi viszonyokra nézve leszek bátor közölni. Az 1938. évi aldóstatisztika szerint a kis- és nagyközségekben levő egy- és kétszobás családi házak száma kereken egymillióra rúgott. Ez csak a trianoni Magyarországra vonatkozó adat, a többi területre vonatkozó statisztikai adatok még nincsenek meg, Ennek az egymillió családi háznak bizonyos százalékát évenkint újra kell | építeni. Ha 50 éves időtartamot tételezünk fel, ! — amely azt !

hiszem, meglehetősen hosszú — j akkor egészen nyilvánvaló, hogy^ a meglévő j házmennyiségnek évenkint a 2% -át, tehát j 20.000 házat kell felépíteni. Ha hozzáteszem eihhez a népességnek évi 0'8%-nak megfelelő szaporodását, akkor ez már évi 28.000 háznak a felépítését teszi szükségessé, amely számban nincs benne a visszatért terület. Ha a visszatért területeket is beszámítom, akkor azt hiszem, nem túlzás, ha azt mondom, hogy évenként 35- 40.000 házat kell felépíteni és akkor még csak ott tartunk, hogy a jelenlegi szükségletet tudjuk ellátni, amivel sem a lakásviszonyokat nem fogjuk javítani, sem pedig az esetleg túlzsúfolt falusi lakásokat nem fogjuk tudni tehermentesíteni. Ha tehát még előre is akarunk tenni egy lépést, ez azt jelenti, hogy több mint 35—40.000 házat kell egy évben építeni. Ha ezeknek az építkezéseknek égy részét be lehetne vezetni az építőtársaságok által történő tőkegyűjtés medrébe, akkor ezáltal nemcsak egészségesebb, kulturáltabb házakat lehetne építeni, hanem sokkal rövidebb idő alatt lehetne azokat a házakat felépíteni, mint amennyi idő szükséges annak a tőkének megtakarításához, amelyből az illető házat fel lehet építeni. így sokkal hamarabb jutnánk el ahhoz a célhoz, amelyet mindnyájan igen fontos szociális célnak kell hogy ismerjünk, tudniillik a falu higiéniájának a meg 194-1. évi március hó 21-én, pénteken. valósításához, értve nemcsak testi, hanem erkölcsi és lelki higiénáját is. Ha az építőtársaságokat megszervezzük a nagy szövetkezetek keretében, tehát az Országos Központi Ili tetsző vetkezet keretében, az életbiztosítással foglalkozó biztosító társaságok bevonásával, — hiszen ez egy üzletág, amelyben az életbiztosítás bizonyos szerepet játszik, — megszervezzük akként, hogy a biztosító társaságok a' maguk díjtartalékainak csak egy töredékét fektetnék be az építőtársaságok által létrehozott házakra nyújtott elsőhelyű kölcsönökbe s ezt egy bizonyos összegű kölcsönnel az országos nép- és családvédelmi alap kiegészíthetné, akkor meg vagyok arról győződve, hogy sokkal hamarabb tudnók a kitűzött célt elérni. Ne méltóztassék gondolni, hogy valami rendkívüli nagy összegről van szó, mert hiszen ez a szükséges összeg a szerint az elgondolás szerint, amelyet voltam bátor előadni, -- amely azonban nem az egyedüli, ennél még esetleg kedvezőbbet is kidolgozhatnánk — ha az egész 40.000 ház felépítését veszem, akkor sem tenne ki többet, mint évi 30 millió pengőt. Egészen természetes, hogy az egész építési szükségletet nem lehet és nem kell az építőtársaságok medrébe terelni, tehát ha csak a felét terelnénk be, nem jelentene többet, mint évenként 15—16 millió pengő kölcsönnyújtást. A kislakásépítő szövetkezet útján már évek óta történik gondoskodás arról, hogy a lakásépítési akcióval kapcsolatban, nem a falusi kisházak, hanem a kis családi házak építése, városokban, Budapesten vagy más nagyvárosokban lehetséges legyen: e célra tudunk kölcsönöket produkálni, erre a célra lehet kötvényeket kibocsátani és ezeket a kötvényeket a nagy pénzintézetek el is tudják helyezni, illetőleg átveszik. Nem látom be tehát, hogy a falusi lakásépítés előmozdítása céljaira ne lehetne törlesztéses kölcsönként — évenként bizonyos összeget a magyar pénzpiacon elhelyezni. Ehhez azonban feltétlenül szükséges volna, hogy ne úgy.szabályozzuk az építőtakarékügyletet, ahogyan ez a törvényjavaslat sza bályozza, hanem építőtársaságokat alakítsuuk azon a módon, ahogy az külföldön, elsősorban Nagy-Britanniában és Németországban is ki vau építve, akkor ezekkel ugyanolyan eredményeket tudnánk elérni, mint amilyen eredménye ket elértek ezekben az országokban az építő társaságok. Nagyon sajnálom, hogy a törvényjavaslat ezeket az intézkedéseket nem tartalmazza s hogy egy ilyen fejlődést nem tesz lehetővé, mégis tekintettel arra, hogy ennek az üzletágnak terén mutatkozó bizonyos visszásságokat megakadályoz és meggátolja azt, hogy tájékozatlan, naiv, de bizalommal bíró emberek a pénzüket elveszítsék, a törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és taps.) Elnök: Kíván még valaki általánosságban hozzászólni a törvényjavaslathoz? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezárom. Az igazságügy miniszter urat illeti a szó. Radocsay László igazságügy miniszter: Mélyen t. Felsőház! Rendkívül nagy érdeklődéssel hallgattam Koős Zoltán Ő méltóságának igen alapos, igen szakszerű és mindenre kiterjedő fejtegetését. A javaslatom megvédése érclekében azonban kénytelen vagyok hangsúlyozni, hogy ez a javaslat sokkal szerényebb, semhogy H lakásépítés nagy problémáját akarná megoldani; Ö méltósága nagyon helyesen mutatott rá arra, hogy vannak jogszabályaink, amelyek máris nagymértékben elősegítik a lakásépítést és rámutatott arra is, hogy szükség van ré-