Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-43

212 Az ()T^z<cuffgyulés fefsöhúzáiw-k ./-/. illése 1"9Jil. évi wérciíis hó 21-én, pénteken. vény javaslat címét és l~-í §-ának sorszámát. A Ház a címet és a szakaszokat hozzászólás nélkül változatlanul elfogadja.) Elnök: Ekként a törvényjavaslat részletei ben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nemi (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a Felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház; szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik ŰZ igazságügyi. kereskedelemügyi és közlekedési, valamint pénzügyi bizottságok együttes jelentésének tárgyalása »az építőtakaréküzlet szabályozásáról« szóló törvényjavaslat tárgyában. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottságok együttes jelentését felolvasni szíveskedjék. Gróf Bethlen Pál jegyző (felolvassa a jelentést). Elnök: Szólásra következik Koós Zoltán ő méltósága. (Az elnöki széket gróf Széchenyi Bertalan foglal ia el). Koós Zoltán: Nagyméltóságú Elnök Úr! Mélyen t. Felsőház! Az építőtakaréküzletről szóló, előttünk fekvő törvényjavaslat egy, szerény véleményem szerint, igen fontos kérdést volna hivatva szabályozni A. törvényjavaslat intézkedései azonban egyáltalán am nem alkalmasak arra, hogy ezt a fontos kérdést megfelelően meg is oldják. Az építőtakarékpénztárak, vagy talán másképpen mondva: az építőtársaságok intézménye olyan jelenség Magyarországon, amelyet én a gazdasági élet természetes fejlődésének tartok, amelyet szeretettel, megértéssel kellene fogadni, amelyet olyan módon kellene szabályozni, hogy az ki is fejlődhessék, hogy az tényleg meg is nőjön, nem pedig úgy, amint a törvényjavaslat indokolása mondja, hogy miután ez az intézmény itt van, tehát ezzel valami módon foglal kőzni kell. Az indokolás sajnálatosképpen még hozzáteszi azt iSj hogy ez a törvényjavaslat nem kíván az épitőtakaréküzlet materiális szabályozása lenni, nem kívánja ezt az intézményt lényegében, magánjogilag szabályozni. Ez annál inkább sajnálatos, mert elsősorban elvi szempontból kell kifogásolni a törvényjavaslatnak ezt az álláspontját. Erre az álláspontra helyezkedhetne a törvényhozás akkor, ha ma a liberális gazdasági princípiumon felépülő gazcUv sági rendszerben élnénk. A liberális gazdasági rendszer mellett a gazdasági erők szabad játéka, azoknak szabad érvényesülése és azoknak egy bizonyos ponton való egyensúlyba jutása hozza létre a különböző gazdasági intézményeket és a törvényhozásnak nincsen más feladata, mint az erők szabad játéka folytán kialakult intézményeknek megfelelő jogi formákba öntése. Ma azonban túlvagyunk a liberális gazdasági elven felépülő gazdasági rendszeren, ma az irá nyitott gazdasági rendszerben vagyunk benne, — ezt kijelentette a kormányzat és elismerte a törvényhozás — ennek következtében törvé

: nyeink megalkotásánál figyelemmel kell lenni arra a gazdaságpolitikára, amelyet a kormány az egész ország helyeslése mellett követ. Ennek következtében nem lehet a törvényhozásnak az a feladata, hogy egyszerű kereteket állítson fel, hogy egyszerűen azt mondja: itt van egy intézmény, tehát kell valamit termem, hogy ez az intézmény károkat vagy bajokat ne okozzon. hanem az intézményeket kiépíteni és megszervezni annak kell, aki a gazdasági életet irányítja. Ha tehát egy törvényjavaslatban szabályozzuk az építőtakaréküzletet, helyesebben az építőtársaságokat, akkor itt nem elég pro fila ktikus rendelkezéseket tenni, amint ezt az előttünk fekvő javaslat teszi, hanem azt összes részleteiben ki kell építeni. De nemcsak ebből az elvi szempontból kell sajnálnom azt, hogy a törvényjavaslat csak úgy intézkedik, mint ahogyan intézkedik, ha

4 nem a legkonkrétehb gyakorlati szempontokból is. Elvégre Magyarországon a lakáskérdés építés útján való megoldása — mert hiszen ezt máskép alig lehet megoldani — olyan fontos kérdés, amelynek megoldása, ha egyszer ehhez törvén y hozásilag hozzányúlunk, mindenesetre igen részletes és olyan szabályozást^ igényel, amely az építőtársaságok intézményének felépítésére alkalmas. Ma nem lehet fontosabb gazdasági feladat Magyarországon, mint a takarékosság előmozdítása által a tőkeképződés előmozdítása. Elvégre egy országban, ahol négyszögkilométerenként körülbelül 84 lélek él, a lakosság gazdasági virágzását nem lehet másképpen előmozdítani, mint újabb nagy tőkebefektetésekkel. A munkanélküliség megszüntetéséhez csak ez az egyetlen út vezet és a széles néprétegek életszínvonalának emelése szintén csak újabb nagy tőkebefektetések útján érhető el. Tőkékre tehát, amelyeket be kell fektetnünk, az országnak múlhatatlanul szüksége van.- Ezeket a tőkéket nem vehetjük máshonnan, mint a saját megtakarításainkból. Tgaz az, hogy egy jól működő és jól vezetett hitelszervezet képes a befektetéshez szükséges tőkéket bizonyos mértékben anticipálni. Egy jól vezetett hitelszervezet képes arra, — különösen ha az ezzel járó egyéb intézkedések is megtétetnek — hogy befektetések céljára már most rendelkezésre bocsássa azt a vásárlóerőt, amely még csak a jövő termeléséből fog megszületni. Ez mindenesetre történik is nálunk bizonyos mértékben. Ennek is megvannak azonban a természetes határai, megvannak az elengedhetetlen következményei és végeredményében mégis csak azt kell mondanom, hogy a befektetések, a tőkebruházások végső határát csak a tényleges megtakarítás, az országban elérhető valóságos tőkeképződés adja meg. Ennek következtében minden módot és eszközt fel kell használnunk arra, hogy a takarékosságot és a tőkeképződést előmozdítsuk. Ennek a szolgálatába kellene tehát állítanunk a céltakarékoságot is, a céltakarékosságnak pediç az egyik formája az, amikor a megtakarítások azért keletkeznek és a megtakarításokat arra a célra kötik le azok, akik a megtakarításokat elérik, hogy azokból lakóházakat, illetőleg lakásokat építsenek: ez tehát a takarékosságnak az a módja, amely a maga célját az építőtársa1 ságuk útján tudja elérni. A törvényjavaslatnak j errevonatkozó szabályozásával ez a cél nem ! nagyon lesz elérhető, pedig Magyarországon j a lakásépítés, vagy — mondjuk — az önálló I családi házak felépítése rendkívül fontos szo! ciális és gazdasági feladat. Ne méltóztassék itt ! elsősorban a városra gondolni, hanem méltózj tassék gondolni a falvakra, a kis- és nagyköz! ségékre, tehát azokra a vidékekre, ahol a ma! gyár nép széles rétege helyezkedett el. Na; gyón jól tudjak, hogy a magyar vidék házainak túlnyomó nagy többsége nem felel meg azoknak a higiénikus és kulturális követeimé