Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-43

206 Az országgyűlés felsőházának J^S. ülés­részvétének nyilvánításáért hálás köszönetet mondanak. Tudomásul szolgál. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a buda : pesti érseki általános helytartó a Pápa Ő Szentsége koronázásának évfordulója alkalmá­ból folyó évi március hó 2-án a budavári ko­ronázó főtemplomban tartott ünnepélyes szent­misére és^ Te Beumra a felsőházat meghívta. A szentmisén és Te Deumon a felsőház kép­viseletében az elnök személyesen vett részt. Legutóbbi ülésünk óta a felsőházhoz még több más ünnepségre is érkezett meghívás, amelyeken való képviselteted tekintetében sa­ját hatáskörömben intézkedtem. Tudomásul szolgál. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy Nagy Pál, Mutschenbacher Emil és báró Urbán Pál fel­sőházi tag kormányzói meghívólevelét, Mu­zsik Olivér és Ujfaiussy Lajos felsőházi tag pedig megbízólevélét beterjesztette. A meg­hívó- és megbízólevelek megvizsgálás és je­lentéstétel végett kiadattak az igazoló bizott­ságnak. A t.- Felsőház tudomására hozom, hogy j Stróbl Miksa János budapesti lakos hozzám intézett beadványában olyan kijelentések fog­laltatnak, melyek a felsőház sérelmére elköve­tett becsületsértés vétségének tényálladékát kimerítik. Felhatalmazást kérek ezért a t, Felsőháztól, hogy a bűnvádi eljárás megindítására szüksé­ges lépéseket megtehessem. (Helyeslés.) Mél­tóztatnak a felhatalmazást megadni? (Igen!) Ha igen, kimondom, hogy a felsőház a kért J felhatalmazást megadja. Jelentem a t. Felsőháznak, hogy a napló­hitelesítő' bizottság által megállapított ellen­őrző sorrend szerint folyó március hóra Trikál József és gróf Zichy György felsőházi tagok következnek naplohitelesítőkül. Tudomásul szolgál. A képviselőháztól újabban beérkeztek: az irodalmi ós a művészeti müvek kölcsönös védelme tárgyában Berlinben, 1940. évi novem­ber hó ti. napján Ívelt nagyar-német egyez­mény becikkelyezéséről szóló törvényjavaslat, továbbá a m. kir. külügyminiszter jelen­tése az 1938 : XXXV. törvénycikk' alapján egyes külállamokkal kereskedelmi és forgalmi viszo- Í nyainkat szabályozó egyezmények tárgyában j az 1939. év folyamán tett rendeleti intézkedé- ! sekről, a.m. kir. iparügyi miniszter jelentése az ás­ványolaj félék és földgáz kutatása és bányamű­velése meghatározott területre vonatkozó jogá­nak az 1911 : VI. te. 4. §-a alapján a Wintershall A. G. berlini cégre, illetőleg a_z általa alapí­tandó részvénytársaságra történt átruházása tárgyában. és végül a magyar állam 1938/39. évi zár­számadása és a m. kir. Legfőbb Állami Szám­vevőszéknek úgy e szárszámadásra vonatkozó', níint a törvényhozás által az 1938/39. költség­vetési évre engedélyezett hitelekkel szemben az 1938/39:1., illetőleg II. félév végén mutat­kozó eltérésekről beadott kétrendbeli jelentése. Ez a törvényjavaslat, a miniszteri jelen­tések, továbbá a magyar állam 1938/39. évi zár­számadása a Legfőbb Állami Számvevőszék je­len léseivel együtt kinyomattattak, szétosztattak s előzetes tárgyalás és jelentéstétel végett ki­adattak az illetékes bizottságoknak. A bizottságok a hozzájuk utalt ügyeket le­tárgyalták s jelentéseiket benyújtották. A je­lentések kinyomattattak, szétosztattak s a ház­szabályok szerinti 3 nap közbevetésével a mai ülés napirendjére tárgyalásra kitűzettek. Beadta még jelentését az igazoló bizottság a hozzáutalt igazolási ügyekben; a mentelmi VJ.'it. éri március hó 21-én, pénteken. bizottság háromrendbeli jelentését Ripka Fe­renc, gróf Khuen-Héderváry Károly és báró Majthényi László felsőházi tagok mentelmi ügyében, továbbá a gazdasági bizottság a fel­sőháznak az 1939/40. számadási időszakra szóló zárszámadása, valamint a felsőház háznagyá­nak a régi házszabályok 80. §-a alapján előter­jesztett jelentése tárgyában. Beadták még együttes jelentésüket a ke­reskedelemügyi és közlekedési, valamint pénz­ügyi bizottságok az 1941. évi hivatalos statisz­tikai munkatervről szóló miniszterelnöki je­lentés . tárgyában; 'az igazságügyi, kereskede­lemügyi és közlekedési, valamint pénzügyi bi­zottságok az építőtakaréküzlet szabályozásáról és végül benyújtotta még jelentését az igaz­ságügyi bizottság a nemzetiségi érzület bün­tetőjogi védelméről szóló törvényjavaslat tár­gyában. Ezek a bizottsági jelentések is kinyomat; tattak, szétosztattak s a házszabályok szerinti 3 nap közbevetésével a mai ülés napirendjére tárgyalásra kitűzettek. T. Felsőház! ' Jelentem, hogy gróf Teleki Gyula ő méltósága a dunai jeges árvízka­tasztrófa tárgyában napirend előtti felszóla­lásra kért és kapott engedélyt. Ezek szerint gróf Teleki Gyula ő méltóságát illeti a szó. Gróf Teleki Gyula: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A kapott felhatal­mazás alapján legyen szabad a Duna jeges árvizének kérdéséről kissé részletesebben szól­nom. Azt hiszem, nem lehet kétség afelől, hogy a Dunavidékre ezidén rászakadt megpróbál­tatás, amely a Dunavecsétől Bajáig terjedő virágzó területeket a siralom völgyévé vál­toztatta, messze túlnőtt egy helyi jelentőségű esemény keretein. (Ügy van! Ügy van!) Meg­győződésem, iiogy ez a legnagyobb sorscsapás, amely az Alföld népét az emlékezetes szegedi árvíz óta sújtotta, szükséges tehát, hogy vele itt foglalkozzunk. Személyes élményeim alapján kötelessé­gemnek •' érzem., hogy róla e Ház magas színe előtt szólva, a nemzet lelkiismeretéhez appel­láljak. Sajnálattal tapasztalom ugyanis, hogy az ' ország közvéleménye e fölött az esemény fölött napirendre tért, ^mielőtt a romok eltaka­rítása, a sehek orvoslása és a könnyek letör­lése megtörtént volna. A közvéleménynek ezt a magatartását nem annyira, közönynek, mint inkább tájékozatlanságnak tulajdonítom. A tájékozatlanság előidézője a sajtó nem mindig alapos tudósítása, de hozzájárul ehhez a hi­vatalos kommünikék rendíthetetlen optimiz­musa is,. amelyben az érdekeltek nem mindig tudnak osztozni. A sajtóban megjelent számos árvízi tudósításban sok mindenről olvastunk, de a legkevesebb méltatás a Dunavidéknek ju­tott, úgy annyira, hogy a felületes olvasó haj­landó volt ezt a kérdést az országszerte pusz­tító áradások epizódjának tekinteni. Nem szük­séges bővebben magyaráznom azoknak, akik a Duna jegét az idén látták, hogy a Duna je­ges árvize nem epizód, hanem önálló problé­maként kezelendő. A Dunavidék rémnapjainak ily, talán akaratlan elhallgatása a kárvallott lakosság körében az elhagyatottság érzését váltja ki és feleslegesen fokozza a nagy és in­dokolt elkeseredést. Mi is történt voltaképpen? Február 16-án a déli órákban a jégtorlaszok következtében felduzzadt Duna Dunaegyháza és Apostag kö­zött, pontosan azon a helyen, ahol az 1891. év emlékezetes Gergely napján történt volt, át­szakította a gátat. A jégtáblákat magával sodró óriási víztömeg a Dunaegyháza és Solt közt húzódó dombvonulatot hátulról megke-

Next

/
Oldalképek
Tartalom