Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

198 Az országgyűlés felsőházának hl. ülése 19hO. évi december hó 19-ên, csiiíörtSk&n. Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki nem kíván, a vitát bezárom. A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »az egyes külállamokkal való kereskedelmi és forgalmi viszonyaink rendezéséről« szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban, a részletes tárgyalás alapjául elfogadta Következik a részletes tárgyalás. .Kérem a jegyző urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíves kedtjék. Bezerédj István jegyző (felolvassa a tör vényjavaslat címét és 1—i. szakaszainak sorszámát. A felsőház a címet és az 1—í. szakaszokat hozzászólás nélkül elfogadja). Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteiben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállás sal jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőiház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik az igazságügyi bizottság jelentése alapján »a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy az igazságügyi bizottság jelentését felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (felavassa a bizottság jelentését). Elnök: Kíván valaki a törvényjavaslathoz általánosságban hozzászólni? (Nem!) Ha szólni senki sem kíván, a vitát bezá rom. Kíván az igazságügyminiszter úr ő nagyméltósága szólni? Radoesay László igazság ügy miniszter; Nem! Elnök: A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom. Következik a határozathozatal. Felteszem a kérdést, méltóztatnak-e »a büntető ítélethez fűződő hátrányos jogkövetkezmények korlátozásáról és megszüntetéséről« szóló törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen!) Ha igen, kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. Következik a részletes tárgyalás. Kérem a jegyző^ urat, hogy a szokásos módon először a törvényjavaslat címét s azután szakaszainak sorszámát felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (felolvassa a törvényjavaslat címét és 1—20. szakaszainak sorszámát. A felsőház a címet és az 1—20. szaka szokat hozzászólás nélkül elfogadja). r Elnök: Ekként a törvényjavaslat részleteii ben is letárgyaltatván, kérdem a t. Felsőházat, i elfogadja-e azt a részletes tárgyalás során elfogadott végszerkezetben, igen vagy nem? (Igen!) Méltóztassanak azok, akik a törvényjavaslatot végszerkezetben elfogadják, azt felállással jelezni. (Megtörténik.) Kimondom a határozatot, hogy a felsőház a törvényjavaslatot a képviselőház szövegezése szerinti szerkezetben változatlanul elfogadta, amiről a képviselőház értesíttetni fog. Napirend szerint következik az igazságügyi bizottság jelentése alapján »az egyes igazságügyi szervezeti és eljárási kérdések szabályozásáról« szóló törvényjavaslat tárgyalása. Kérem a jegyző urat, hogy a bizottsági jelentést felolvasni szíveskedjék. Bezerédj István jegyző (felolvassa a bizottság jelentését). Elnök: Juhász Andor ő nagyméltóságát illeti a szó. Juhász Andor: Nagyméltóságú Elnök Ür! Mélyen t. Felsőház! A Ház kimerültségének ebben az órájában egy-két mondatra óhajtok csak szorítkozni. A tárgyalás alatt lévő javaslat 3. §-a összefüggésben áll a bírói különstátus kérdésével, amely az 1920:XX. te.-be van foglalva. E körül a törvény körül különböző félreértések vannak a közvéleményben. Mindenekelőtt azt óhajtóim tisztázni, hogy ezt a törvényt az ítélő bírák közvéleménye annyi éven át nem testületi hiúságból forszírozta, mert a bírótól a hiúságnak mindig távol kell állania, hanem szükségesnek tartotta azért, hogy maga a törvény emelje ki a bírói állás különlegességét. Hogy nem hiúságról van szó, azt már a bíró foglalkozása is biztosítja, akinek az önzetlenséggel és szerénységgel úgy össze kell forrva lennie, mint a katonának a vitézséggel, a lelkésznek az istenfélelemmel. Minden bírónak lelke mélyéből kell meggyőződve lennie arról, hogy ő van a népért, nem pedig a nép őérettte és hogy ő tulajdonképpen az igazság hatalmas, nagy, örök eszméjének alázatos szolgája. A külön bírói státusra tehát tulajdonképpen azért volt szükség, hogy a közvélemény körében állandóan tápot kapjon az a felfogás, hogy amikor a bírósághoz fordul, akkor nem utasításra dolgozó tisztviselőkre, hanem felfelé és lefelé egyaránt független, csak a törvénynek és saját lelkiismeretüknek felelős férfiakra vagyis ítélőbírákrw. bízza a maga igazságát. Ezért ragaszkodik tehát a bírói kar ehhez a törvényhez és ezért érintette Őt igen fájdalmasan, hogy a szanálási időkben és azóta is valósággal összeomlott ez a törvény a különböző rendeletek pörölycsapásai alatt. Az 1928/29. évi költségvetés tárgyalása során 1928. július 14-én itt a felsőházban szintén hosszasabban emlékeztem meg a bírói státusról és a bírói függetlenség kérdéséről és egyszersmind javaslatot terjesztettem elő aziránt, hogy a felsőház fogadja el a képviselőháznak azt a határozati javaslatát, amelyet ott Hunyadi Ferenc gróf terjesztett elő és Pes thy Pál igazságügyminiszter elfogadott. Javaslatom ez volt (olvassa): »A Felsőház hozzájárul a Képviselőháznak az 1928/29. évi költségvetés és az arról szóló törvényjavaslat tárgyalása során (hozott és a Felsőház pénzügyi bizottsága-