Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-41
184 Az országgyűlés felsőházának ki. ülése- 1940. évi december hó 19-éfi, csütörtökön. érzésem szerint jogi kötelezettség e tekintetben a kormányt nem terheli. Terheli azonban egy méltányossági kötelezettség, — s ezt tökéletesen elismerem — mert ha egyszer valamit félreértettek és ha a kormány közegei, akár civilek, akár katonák, félreértést okoztak, a kormánynak ezt valamiképpen reparálni kell. Nyilvánvaló azonban az is, hogy csak olyan mértékben reparálhatja, amilyet az ország teherbíró képessége megenged. Erre a célra 9 milliót bocsátottunk rendelkezésre. A felsőházi tag úr téved abban, hogy hárommillió elegendő lenne: az összes szükséglet 20—30 millió között van. A kiadásokat, miután a költségvetés beterjesztése után a fizetéseket felemeltük, — amit éppen Hegedűs Lóránt felsőházi tag úr kifogásolt is, hogy nincs benne a költségvetésben, s ami szintén növelte a terheket — nem növelhetjük mégegyszer 30 millióval. A kormánynak a mérleg két oldala között meg kell találnia a középhelyzetet, de semmiesetre sem .szabad azt cselekednie, hogy a maga igazolása érdekében vagy azért, hogy az Ígéret tekintetében, amelyet nem is^ ő tett, konzekvens legyen, az ország teherbíróképességét súlyosabban érintse. Akkor pedig, ha két kötelesség úgy ütközik, hogy nincs kiút, — a kiút ugyanis nem az, hogy még 20 millió\ T al növeljük az állam költségeit —' nem marad más hátra, legfeljebb az, hogy a kormány lemond. De arról, hogy a kormány a maga fenntartása miatt az ország teherbíróképességét még egy ilyen próbára tegye, szó nem Tehet. Kilencmilliót azonban rendelkezésre bocsátottunk azoknak a méltányossági eseteknek rendezésére, amelyek tényleg fennforognak és pedig: nemcsak a mezőgazdasági vonalon, de az ipari vonalon is. Ez nem tesz ki sokat, körülbelül 11.000 embert, mert azokról van szó, akik szezónipari munkások. Méltóztassék meggyőződve lenni, a kormány igyekszik azon, hogy a mezőgazdaság ne legyen mostoha fia. Az hiszem, a kultuszimiiniszter úr is — nem akarok most már ezekre az iskolai kérdésekre részletekben rátérni — az ő tárcája keretében ezt az álláspontot vallja és érvéïïiyesiti. A felsőházi tag úr azt is előhozta, hogy a földreformtörvény már két éve megvan, — ami tévedés, mert csak egy éve van meg, azonban két évvel ezelőtt kezdtük - tárgyalni — és hogy egyes vidékeken nincs végrehajtva. Méltóztassék megnézni magát a földreformtörvényt, ez 10 éves lebonyolítást helyez kilátásba. En megmondottam, hogy ezt nem jó princípiumok alapján hozták, bár magam hoztam, de így vettem át és nem volt időm azonnal megváltoztatni. Más okok is voltak erre. megmondottam azonban; hogy nekünk olyan földreformot kell csinálnunk és a földelosztást úgy kell szabályoznunk, hogy elsősorban a termelés szempontjait nézzük, mert mindenkit földhöz juttatni lehetetlen. (Ügy van! Úgy von!) Ezt csak akkor lehet, ha a holdat drótkötélen lehozzuk. (Derültség.) Ennek következtében az első, szempont a termelő szempontja és ebben a tekintetben ez nfitn jelent lassítást, ellenkezőleg meggyorsítását jelenti a munká.nak. Ha méltóztatott volna a felsőházi tag úrnak elolvasni eddigi magyarázataimat és nyilatkozataimat, méltóztatott volna látni, hogy én megmondottam azt, hogy az országnak tájankénti feldolgozására van szükség ahhoz, hogy ebben világosan lássunk. Ha ez a tájankénti feldolgozás a, szakértők tervei szerint és a rendelkezésre álló anyagi eszközökkel történik, akkor erre nyolc évre volna szükség. Én ezt megpróbálom négy évre lerövidíteni, de nagy kérdés, hogy azok az omh erek* akiket mint kisegítőket ebbe a munkába be akarunk állítani, be fognak-e válni, igen vagy nem? Ezt csak szeptemberben fogom tudni megmondani, amiikor első évi munkájukon már túl Jeiszünk. Ezeknek az embereknek egy részét mint professzor, én magam neveltem pont ebből a célból, persze mint pótszükségletet, mint pótmunkásokat. De mint ebből méltóztatnak látni, én ezt a kérdést nem most fogom meg először, hanem megfogtam naár akkor, amikor, hála Istennek, még semmi közöm sem volt a parlamenti élethez. (Derültség.) Ein már akkor a magam nyugodt foglalkozásában is foglalkoztam a kérdéssel. Nem akarok hosszasan kitérni az összeférhetlenség és álláshalmozás kérdéseire, amelyeket a felsőházi tag xír szintén előhozott. Én az alsóházban világosan megmondottam véleményemet az összeférhetlenségről. Abszohit meggyőződésem és hitem az, hogy mindkét kérdésben az izgalom csak az agitációból származik. Én ismerek, éppen a kisebb foglalkozásokban, nagyon sok álláshalmozási esetet, például amikor a férj és a feleség is állásban van, ahol, ha az úgynevezett álláshalmozást a legradikálisabban, úgynevezett ideális princípiumok szerint megszüntetjük, kisexisztenciákat, családokat teszünk tönkre, (tígy van! Úgy van!) Nem mindenütt, de ismerek ilyeneket. Ismerek eseteket a felsőbb régiókban is, ahol egy embert magasabb foglalkozási körben, két-három foglalkozásra lehet odaállítani, mert az illető véletlenül abban a két-három foglalkozásban országos szempontból a legjobb. Most az álláshalmozás miatt egy-egy ügyetlen embert tegyek két posztra és csak egy posztra tegyem amazt, mert a princípium az álláshalmozás megszüntetése? Ez lehetetlen. Ezt meg lehet csinálni egy könyvben, de az életben ilyet tenni nem lehet és nem szabad. (Ügy van! Ügy van!) Ezeket a kérdéseket tehát ne kezeljük mint jelszavakat, hanem kezeljük őket értelmesen, az élet rendje szerint. így is fogom tenni és mindenféle jelszószerű kezeléssel szemben meg fogom állani a magam helyét és vissza fogom verni a jelszavas megoldásokat. (Helyeslés.) Még csak Waldbott ő méltóságának válaszolva szeretnék egy problémára rámutatni. Ezzel a problémával kapcsolatban szeretnék rámutatni sok mindenfélére, a végből^ hogy megmutassam, hogy az ellátás kérdései nem mindig árkérdések és nem mindig ezzel függnek össze. Ezzel talán egy kicsit elébe vágok Laky minisztertársamnak, ezt az egy kérdést azonban, minthogy ezzel magam intenzíven foglalkoztam, szeretném itt feltárni, hogy a luTyzetet meg méltóztassanak érteni. A felsőházi tag úr azt mondotta, hogy .a helyzet hamis megítélése folytán Kárpátalja visszatérésével azt hittük, hogy most fabőségünk van és olyan árszabályozás történt, amely a fapiacról eltüntetett 30.000 vágón fát, leginkább botfát, hasított fát, stb. és azt is mondta, hogy a kárpátaljai erdők nincsenek feltárva, a fa onnan nem szállítható le. íhi ennek a dolognak utánanéztem, a magam elnöklete alatt és az illetékes miniszter urak^ és szakemberek részvételével tartottam egy négy óra hosszat tartó értekezletet. Ezen megállapítottam, hogy nem ott volt a hiba, ahol keresni méltóztatott, mert a..fát kitermelték, a vagonok is rendelkezésre álltak, de a kettő
