Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

I7H Ai orszáf/gyűlés felsőházának kl. ülése 19>,0. évi december hó .19-én, ésüiorióhbá. ként abból a szemszögből kiindulva, amelyet elgondolt, — Erdély elmúlt életének csak két és félévéről szólt és ebben is a magyarság életének csak két szektoráról: egyrészt poli­tikai helyzetéről és vezetőinek politikai műkö­déséről a diktatúra alatt, másrészt a nép­közösség munkájáról. Ügy érzem tehát, hogy ezt a képet a teljesség kedvéért ki keli egészí­tenem sok erdélyi magyar intézmény és szer­vezet jelen nem lévő képviselői helyett, mint. amilyen intézmények az egyházak, a Magyar Párt, az Erdélyi Gazdasági Egyesület, a hitel -és fogyasztási szövetkezetek, v tehát az er­délyi Hangya, azután a nőegyietek és így to vább, mert mindezekből alakult Erdély élete és az a küzdelem, amelyet 21 éven keresztül vívott. Méltóztatnak talán visszaemlékezni arra» hogy én a kárpátaljai önkormányzatra vonat kozó törvényjavaslat beterjesztése alkalmával erről az önkormányzatról azt mondtam, hogy (olvassa): »Olyan önkormányzatot adha tunk csupán és kell adnunk e területinek, amely ősi, íratlan alkotmányunk keretébe szervesen illeszkedik bele«. Hangsúlyoztam ugyanis azt, hogy a magyar alkotmány más, mint a cseh alkotmány, a magyar alkotmány élő, a cseh alkotmány pedig egy zöld asztal­nál megformált valami és ennek következte ben a mi alkotmányunkból deriválódó önkor mányzati törvénynek is másnak kell lennie. mjnt amit Csehországtól követeltek, vágy aminőt Csehország megadhatott volna. Ezt is csak azért idézem és említem, mert Erdélynek az oláh uralom alatt való életében is előfordult ugyanez a helyzet, illetve hely­zetváltozás. Ott eredetileg — mondjuk — egé­szen két és fél, három évvel ezelőttig, a Ká­roly király által létesített diktatúráig parla­menti politikai élet folyt, amelyben a ma­gyarság egy párt formájában vett részt, mert hiszen az egész parlamenti élet párto­kon épült fel. Azután bekövetkezett az alkotmányválto­zás, a teljesen más, diktatúrás alkotmányra való beállítás és a magyarság ennek követ­keztében más életformát kellett, hogy keres­sen arra, hogy abban a diktatúrában a ma­gyar nép érdekeit megvédje, érvényesítse és folytassa azt a nehéz küzdelmet, amelyet a magyarságnak folytatnia kellett és amelyben mindenkor arra kellett ügyelnie a magyar­ságnak és vezetőségének, — amely azt a ha­zafias feladatot vállalta, hogy ezekben a ne­héz körülményekben kiállj on — hogy any­nyit, amennyit tud, megoldjon a, magyarság életének könnyebbétételére. Természetes, hogy ez a küzdelem rendkívül nehéz volt. Ha csak a parlamenti nehézségeket akarjuk egy kicsit magunk előtt látni, ha az ember a statisztikát előveszi, látja: nyolc választás volt, amelye­ken a Magyar Párt résztvett és a képviselők ós szenátorok száma így változott: 6—24—9—22 —12—17 stb. Méltóztatnak látni ebből a hulám­zásból is, hogy bizony, különböző kormányok szerint — nem mondhatok itt el egy egész történelmet — milyen változás volt (Gróf Bánffy Miklós: A nagyobb számoknál kartel volt!) A nagyobb számoknál kartel volt, — az egyik volt az Avarescu-féle, a másik a Maniu-féle — de amikor nem volt karte!, ak­kor erősebb üldöztetés volt és erősebb vissza­esés. Ilyen viszonyok között kellett ott küzdeni és bizony, ha az ember csak felsorolja is az ügyeket, latszik, hogy inkább kisebb ügyek­ben-" és inkább olyanokban érhetett el vala­r mit a Magyar Párt, ahol még nemzetközi fó­rum is játszott bele. Itt-ott valamit, a magán­oktatás, az esküt nem tett tiszviselők nyug­níjügye tekintetében, bizonyos iskolasegélyek­ben és azután — mondom — olyan dolgokban, amelyek nemzetközi fórum előtt, Genf előtt voltak, például mint a csíki magánjavak, a bánáti telepesek, a zentelkei közbirtokosság, a békási közbirtokosság ügyében. Annál keve­sebbet lehetett elérni a numerus vallachicus, a Pop Valér-féle rendelet visszavonása tekin­tetében, "í'olyt a küzdelem, természetesen Genfben, a kisebbségi kongresszusokon, az Interparlamentáris Unióban is. Ez volt egyszersmind az az idő, amikor Európában a genfi államok — hogy így mond­jam — a Népszövetség és a nyugati demokra­tikus álla^iok felfogása uralkodott és ezek előtt a nemzetközi fórumok előtt folyt a harc, kü­lönben meglehetősen párhuzamosan azzal az országvédő harccal, amelyet mi innen folytat­tunk ég amikor mi is ezek előtt a nemzetközi fórumok előtt próbáltuk Magyarország igazát védeni. Természetesen sok mindenfélébein nem lehetett eredményt elérni, például a földbirtok­reform egyéni sérelmei, a magyar kultúrintéz­mények sérelmei tekintetében, az állampolgár­ság, a Magyar Párt életének végefelé behozott kuitúrzóna tekintetében, a szabad iskolaválasz­tás, az elkobzott magyar közintézmények, pél­dául a magyar színház, a székely autonómia tekintetében, — amit pedig annakidején a héke­pontok megadtak, bár nagyon rudimenter for­mában — az egyenlő elbánás tekintetében, min­denféle téren. Ha így felsorolom ezeket az ügye­ket, világossá vállik, hogy a kisebbekben lehe­tett eredményt elérni, a nagyobbakban nem. A karmányformaváltoaás következtében — mint Buuííy ő excellenciája tegnap elmondotta — új formái kellet keresni az erdélyi magyar­ságnak, azt a formát, amelyet a diktatúra ke­retei szerint keresni lehetett és amelyben — mint ugyancsak Bánffy gróf tegnap elmondta — igen sok vonatkozásban alkalmazkodni kel­lett és hasonló, de más alakban való hazafias munkát végezni, mint amilyen hazafias mun­kát más körülmények közöl és más formiakban a magyar párt folytatott. Ez a kettő tehát tu­laj donképpen két megjelenési formája ugyan­annak a munkának, ugyanannak a küzdelem­nek. Természetesen a népközösség révén, is elér­tek eredményeket sok mindenféle ügyben, köz­tük az állampolgárság hosszú évekig folyó ügyének rendezésében, szintúgy a tanítói segé­lyek terén, egyáltalában az egyházi von átkoz á­sokbani, mert hiszen a tanítói segély is főkép­pen oda tartozik, az egyházak lelkészei koii­gruájának, a katolikus egyházi státus ügyének rendezése terén, a nagyváradi református egy­házkerület ós a luteránus szuperintendens ügyeinek tekintetében, továbbá a felekezeti is­kolák nyilvánossági jogának kiküzdése tekin­tetében, amely nem generálás intézkedés volt, hanem a felekezeti iskoláknak csak egy részére vonatkozott. Ezen a — mondjuk — kulturális és iskolai vonalon sokat lehetett elérni. Ter­mészetesen meg is maradt egy csomó probélma. A csikmegyei magánjavak maradtak úgy, aho­gyan voltak, de ez különben is nehéz és bonyo­lult kérdés és nehéz volt ezzel megküzdeni­mert ezeksre a javakra nagyon rámentek. A kui­túrzóna is probléma maradt. Abhan is úgy szo­rították a magyarságot, hogy ezzel a nyomás ­! sal nem lehetett megküzdeni, túlságosan akut I is volt még. A szakiskolák, a sportszövetségek

Next

/
Oldalképek
Tartalom