Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-41

166 Az országgyűlés felsőházának hí. ülése 1.9AO. évi december hó Í9-én, csütörtökön. javakat gyüjthessenek, egyébként pedig az állammal szemben érdemeket szereztek, olyan könnyítéseket kaphassanak, ami a házasságot mégis lehetővé teszi. Egészen 50%-ig terjedő könnyítéseket engedélyezünk. Javasolta a királyi herceg ő fensége, hogy a Kárpátalján szolgáló tiszteknek bizonyos könnyítéseket, illetőleg benefieiumokat adjunk. Erre vonatkozólag jelentem, hogy ilyen intézkedések már kiadattak, mégpedig a pénzügyminiszter úr megértése folytán nemcsak a Kárpátaljára a múlt évben, hanem ezeket a rendelkezéseket a folyó évben Erdélyre is kiterjesztettük. A könnyítések a következők: olyan helyőrségekben, amelyekben az ellátás vagy a lakás kérdése vagy egyáltalában az exisztencia fenntartása különös nehézségeket mutat — és ilyen garnizon sajnos, most a határokon számos van — bizonyos pótdíj formájában igyekezünk azokat a többköltségeket megtéríteni, amelyeket a tisztek itt történő elhelyezése okoz. (vitéz József királyi herceg: Nagyon helyes!) A másik könnyítés, amelyet adunk, az, hogy olyan családos tiszteknek, akik az xiji határ men ti helyőrségekben lakáskérdésüket igazoltan nem tudják megfelelően megoldani, megengedtük, hogy családjuk addig az ideig, míg ennek a kérdésnek megoldása lehetséges lesz, régi helyőrségükön lakhasson. Harmadszor pedig gondoskodunk intézményesen arról, hogy azok a tisztek, akik gyermekeiket, főkép, amikor azok a középiskolába jönnek, nem tudják lakóhelyükön megfelelően nevelni, állami költségen neveltethessék gyermekeiket, katonai, illetőleg a katonasággal kapcsolatos intézményekben. (Helyeslés.) Felvetette a királyi herceg ő fensége a nyelvtanítás kérdését a katonai tanintézetekben. Erre vonatkozólag legyen szabad jelentenem azt, hogy ennek fontosságát mi is természetesen éreztük és intézkedünk abban az irányban, hogy neesak a német és az olasz nyelv tanítása, amelyet elsőrendűen fontosnak tartunk, vétessék fel a tantervbe, hanem a szomszédos nyelvek közül minden hallgatónak szintén kelljen egyet tanulnia és így reméljük, hogy a tisztikar el fogja sajátítani azokat a nyelveket, amelyek jelenlegi új határainkkal kapcsolatosan szükségesnek mutatkoztak. ö fenségének utolsó javaslata az volt, ho^y gondoskodjunk nagyobb mértékben az ifjúság nagyobbmértékű mechanikai kiképzéséről és neveléséről. Ezt a kívánságot a magam részéről a legmesszebbmenőén alátámaszthatom. Igazolom ezt a meggyőződésemet azzal, hogy ezidőszerint a honvédség is mindig több és több gépjárművet, repülőgépet és egyéb — mechanikai tudást igénylő — felszerelési tárgyat kap, amelyek kezeléséhez ez a tudás elengedhetetlen. A magam részéről tehát teljes mértékben alátámasztom ezt a kérést és kívánságot. Ezzel elérkeztem egy olyan kérdéshez, amelyet elsősorban Kauner igen t. felsőházi tag úr, utána Szilágyi, Andrássy Mihály és más felsőházi tag urak is szóvátették ée ez a teherautókérdés. Legyen szabad bejelentenem azt, hogy ez a kérdés katonai szempontból nézve az ország egyik legnagyobb hiá- . nyosságának nevezhető. A szónok urak voltak szívesek megemlíteni, hogy Magyarországnak nincs több teherautója, mint egy féligmeddig megalapozott német vidéki városnak. Ez, sajnos, így van. A mi teherautóink száma 5796, amely teherautó állomány minőségileg táI vólról sem olyan, hogy hadihasználatra mind I allkalmas volna. Már ebből is látható, hogy azt a szükségletet, amelyet a hadsereg mozgatása és utánpótlása ebben a tekintetben támaszt, bizony távolról sem tudja kielégíteni. Ha ezzel szemben idézem az említett szónok uraknak azt a megállapítását, hogy például Belgiumban 250.000, Hollandiában pedig 150.000 kocsi fut ma, akkor azt hiszem, eléggé illusztráltam, mennyire hátra vagyunk maradva ebben a tekintetben. Bejelentem a mélyen t. Felsőháznak, hogy katonai részről már évek óta a legerélyesebben szorgalmazzuk és sürgetjük * ennek a kérdésnek az elintézését, mert hiszen a helyzet valóban olyan, hogy azt mi katonák nem nézhetjük tétlenül. Bejelentem azt is, hogy az áliami igazgatás részéről sok intézkedés történt, amely, ennek a kérdésnek a megoldását kívánta szolgálni. Megemlítem, hogy a mull; évben 1500 tehergépkocsinak behozatalát anynyira megkönnyítettük, hogy azoknak beszerzési ára körülbelül a fele volt annak, amit azelőtt kellett értük fizetni és ennek ellenére ebből a kontingensből még mindig párszáz darab nincsen eladva, illetve nincsen lefedezve. Ebből látható, hogy nemcsak állami intézkedések szükségesek, hanem a társadalomnak és főképpen annak a rétegnek, amely ebben a kérdésben érdekelt, tehát az ipari és közlekedési vállalatoknak megértése is szükséges a kérdés megoldásához. Még egy kérdésre kívánok rávilágítani. amelyet több szónok felvetett. Ez az, hogy gondoskodjunk arról, hogy mozgósítás esetén, az embereket és lovakat ne olyan mértékben vegyük igénybe, hogy ezáltal a mezőgazdaságban csőd vagy legalábbis súlyos helyzet álljon elő. Erre azt válaszolom, mi, sajnos, természetesen nem tudjuk nélkülözni sem az embereket, sem a lovakat és járműveket, amelyeket a

r gazdaságokból és elsősorban a mezőgazdaságból veszünk igénybe. Elég rámutatnom arra, hogy a mezőgazdasággal foglalkozó emberek közül kerülnek ki a legjobb katonáink, ezekről igazán semmiképpen sem tudunk lemondani. Ha azonban bejelentem, hogy személyi vonatkozásban maximum körülbelül 10%-ban veszünk igénybe embereket, a lovaknak pedig országos átlagban 15%-át — ami helyi viszonylatban, igaz, hogy 20%-ig is felmegy — vesszük igénybe, azt hiszem, ebből nyilvánvaló, hogy nem az igénybevétel mennyiségét kell csökkenteni, ami nem is volna lehetséges, hanem más eszközökkel kell a kérdésen segíteni. A honvédség részéről segítünk azzal, hogy kiképzett embereink közül körülbelül 85.000 embernek a mezőgazdaságban való visszamaradását, felmentését engedélyezzük ós ezeket az embereket most a tapasztalatok alapján úgy választják ki, hogy valóban olyan emberek maradjanak vissza, akik a mezőgazdaság szempontjából fokozottan szükségesek. Meg vagyok győződve arról, hogy ha a mezőgazdaság keretében, természetesen^ állami beavatkozással, gondoskodás fog történni arról, hogy a katonai bevonulás által elvont erők pótlását a visszamaradt erők szisztematikusan, rendszeresen elvégezzék, a kérdésnek semmiféle nehézségei sem lesznek. Azt hiszem, hogy 10% munkatöbbletet az emberektől és 15% munkatöbbletet az állatoktót bizonyos szervezettség mellett minden további nélkül meg lehet követelni. Meg vagyok győződve arról, hogy ha helyes lesz a szervezés, a jövőben súrlódások nem fognak adódni. Meskó Zoltán igen t: felsőházi tag úr sürgette az erdélyi laktanya-építéseket főleg