Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

162 Az országgyűlés felsőházának '/(>. ülése WJpO. évi decembei hó IS^án,' szevd&n. torn, bogy ez teljesen igaz és mert igaz, azt tartom, hogy- ha a magyar közvéleménynek sikerül súlyos törvényeket, rendeleteket hozatni és súlyos büntetésekel kiszabatni azok ellen, akik a nemzeti vagyon mozgó részét, a pénzt bármilyen alakban kilopjuk az országból, akkor éppen ilyen büntetési érdemelnek azok is, akik az országnak a tőke és a birtok mellett egy másik kincséi, egy ;inásik igen értékes vagyonát, a müukakészségét lehetetlen Ígéretekkel, folytonos nyagtalanítáasal és lazítással csökkentik. Azt is mondta Purgly őexcellenciája, hogy a nagybirtok sokkal jobb életmódot nyújt es több embernek nyújt jobb életmódot akár cseléd, akár munkássorban, mint a kisbirtok, tehát nincsen sok értelme a földígéretnek, a földosztásnak a magyar földmívesnép körében, mert hiszen az emberek nem bolondok, — magyarán mondva — hogy a jót a rosszért elcseréljék. Mint tapasztalati ember megint csak a, saját prakszisomból veszem a példát* Hiába mondom én az én Julis hívemnek, hogy: »Te végy példát a többiektől, akik házsártos, részeges, munkakerülő emberhez mentek feleségül, mennyit szenvednek! Nem ' sokkal okosabb volna édesapád és édesanyád mellett azok szeretetében élned?« — a Juiis lány mégis férjhez megy, vállalja a férjhezmenés minden kockázatát, a feleség-életnek és igen sokszor az, anyaságnak a mártiromságát. En azt mondom, mélyen t. Felsőház, adjunk hálát az Istennek, hogy a mi paraszti népünkben megvan a föld szeretete, mert ha ez nem volna benne, akkor kihalt volna belőle az életösztön. Chesterton, a híres angol publicista, amikor az angolországi viszonyokat vizsgálta, felkiáltott: »Parasztot kell teremtenünk, csak úgy tudjuk a tulajdon jogát megmenteni!« Angolországban mondta ezt, pedig mit jelent ott a földmívelés a magyar viszonyokhoz képest! Hála Istennek, nekünk nem kell parasztot teremtenünk, van elegünk belőle, de még több kell. Hála Istennek, hogy abban a földmíves emberben van anynyi. életkedv, hogy bár jól tudja, hogy kisgazdasorban többet kell dolgoznia, küszködnie, mint cseléd- yagy műnk ás sorb an, mégis vállalja az önállóságnak, a maga uraságának, a saját gazdaságának minden kockázatát, A földre form-törvény r minél gyorsabb és minél inkább a törvény szellemének megfelelő kiadósabb végrehajtására van tehát szükség. (Ügy van! Ügy van!) Elismerem, aggályok lehetnek atekintetben, hogy a többtermelés esetleg ideiglenesen csökkeni fog, de mégis azt mondom, hogy a többtermelésnél egy fontosabb, nagyobb érdek is fűződik a földbirtokreformhoz és ez a magyar fajnak, a magyar nemzetnek a megerősítése. Mélyen t. Felsőház! Volt egyszer szükség földbirtokreformra a magyar nemzet életében, amikor a törököket 250 évvel ezelőtt kiűztük. Akkor az ország egész lakossága körülbelül két és félmillió volt s ebből 45%, 1,060.000 ember volt a magyar a 150 éves nagy török uralom és vérveszteség után. Olvasni lehet a vármegyei határozatokban és az országgyűlési végzésekben, hogy a királyi kerületeken annyira elaprózták a zsellér- és gazdabirtökot, hogy nemcsak egy nyolcad, de egyti zenhatod telkek voltak, azonban az akkori földesurakban nem volt annyi előrelátás és nem volt annyi áldozatkészség, hogy azt mondották volna: jobb ágyainknak egy részét kieresztjük rajokban a töröktől visszafoglalt területekre — akkor is ezt a jelszót hangoztatták, hogy többtermeié«, — inert ha a rajokat kieresztik, a birtokaikon a jobbágyok megfogynak, kevesebb lesz a robot és kevesebb lesz a dézsma. De a magyar telepítés helyett jött a román, a német és a szerb telepítés. Es kinek mentették meg a mi uraink a földet? Valóban kár, hogy nincsenek itt az erdélyi nagybirtokos urak..Azt hiszem, rájuk illik Jeremiás próféta siralma: Apáink vétkeztek, azok már nincsenek, de mi hordozzuk büntetésüket! Itt ül előttem Nagy Vilmos ő exeelleneiája. Végighallgattam Miklósnapi beszédét a vitézek estélyen, és mondhatom, könnyekig meghatódtam, hogy végre magas állásban lévő magyar emberek is meglátják azt, hogy nekünk egy nagy hibánk volt: a földünket sokkal jobban szerettük, mint a fajtánkat, mint a vérünket. mint a népünket. Pedig lám, megmutatta Trianon, hogy a föld ember nélkül csak papirosrongy, a telekkönyveket átviszik a határon, de azt a földet, amelyet a magyar paraszt megszállott, elvenni nem tudták. Ki vállalja, mélyen t. Felsőház, a felelősséget azért, ha mégegyszer — hiszen nem tudjuk, mi vár reánk — még egy ilyen katasztrófába kerülünk, hogy 3iem veszünk-e el teljesen ! Mélyen t. Felsőház! A magyar nemzetnek nagy szüksége van a mágnásaira ós a magyar mágnások közül igen sokan megtették kötelességüket a múltban a haza és az állani iránt, Szükségbe van a magyar nemzetnek az intelligenciára, mert a nemzeti eszmét csak az fogja terjeszteni és a tömegeket osak az tudja ennek a szolgálatába szegődtetni és vezetni* De minden népnek, műidén fajnak az ősforrása lent van a mezítlábas tömegekben. Voltak itt Iíákó cziak, Bercsényiek, Hunyadiak, Pohók, Garák és a többiek; hol vannak? És varrnak itt Osákyak. Telekiek, Ghyczyek és Ostffyak; 200 év múlva vájjon ho! lesznek?' Be a Nagy Péterek és Kis Pálok, a honfoglaló ő-íök utódai voltak. vannak és lesznek. Ezekben van a magyar nemzet életének artézi kútforrása, amely nem fogyhat el és nem dugulhat el soha, Éppen délelőtt átmentem a könyvtárba és láttam, hogy az egyik amerikai folyóiratban az egyik író Erdély szétszakításáról ír. Meglehetősen objektív akar lenni, de szomorú megállapítást tesz a mi kárunkra. Nemcsak abban látja az erdélyi kérdés veszedelmét és labilis voltát. hogy több, mint egymillió románt kaptunk vissza, hauem főleg abban, hogy ennek az egymillió oláhnak, több mint 67 százaléka falun lakik, a magyarságnak pedig csak 27 százaléka lakik falun, a többi városokban. Legyen a városok szerepe akármilyen fontos, a népesség szempontjából, a fajfenntartás szempontjából a város a fajnak a temetője. Azt csak tápláljuk. azt csak vidékről, faluról folyton táplálni kell. az magát fenntartani nem képes, pláne magától túlnépesedni nem képes soha. Most tessék elgondolni, ha a magyar faj valaha abba a_ helyzetbe jut, hogy idegenek parancsolnák itt s a mi földmíves proletárainkat, a mi munkás proletárjainkat egy másik osrzágban bányavidékekre, ipari telepekre elviszik, egy generáció, két generáció alatt mi lesz ezekből, ezt mutatja Amerika. Ugyebár városaink asszimilálódtak, uia, gyarokká lettek, így Buda is. de a környékbeli német falvak nem lettek magyarokká. Egy fajnak elpusztíthatatlan gyökere tehát a földhöz kötött népben van. Ahány tőkét mi a magyar faj bél elültetünk a magyar földbe annyit biztosítunk a jövőnek, mert abból Í