Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

160 Az országgyűlés felsöhÁzának 0. ülése Í9U0. évi december hó 18-án, szerdán. vannak annak, hogy nekik nem aktákat kell elintézniük, hanem a szó legszorosabb értelmében kereskedelmi tevékenységet kell folytatniok. Felismerték a kereskedelmi élet legfőbb parancsszavát, a gyors elintézést, amit annál könnyebben tudnak megtenni, mert dicséretes módon alaposan beletanultak a kereskedelmi szokásokba, elsajátították a kereskedelmi ismereteket, úgyhogy tényleg gyakorlatilag is elősígitk és alátámasztják a ma nehéz gondokkal küzködő exportáló cégeket. Éz a hivatal tényleg segítője, jóakarója és társa a kereskedőnek. Ugyanilyen dicséret és elismerés illeti meg külföldi kirendeltségeit. Én a magam közvetlen tapasztalatából csak a berni, istambuli, stockholmi és belgiumi kirendeltségeket ismerem, amelyeknek vezetői minden dicséretet és elismerést megérdemelnek. Ezek a kirendeltségek az általános magyar közgazdasági érdekek kifogástalan ellátása mellett gyakorlatiasan, készséggel és üzleti szellemtől áthatott előzékenységgel képviselik a magyar exportőrök külön érdekeit is, olyan rátermettséggel, hogy ha a cégek külön képviseleteket tartanának kint a mondott helyen, saját kiválasztásuk szerint, akkor sem tudnának jobb és megfelelőbb embereket kiválasztani. Kívánom a magyar kereskedelem érdekében, hogy a Külkereskedelmi Hivatal átszervezése után a belföldi kereskedelem tekintetében is ez a szellem álandósuljon. A Kereskedelmi Hivatal felállítása, illetőleg újjászervezése kapcsán legyen szabad egy másik intézmény átszervezéséről is megemlékeznem. Az az értékes munka, amelyet a kereskedelmi és iparkamarák közel egy évszázadon át kifejtettek, megérdemli, hogy ez az intézmény, ha mindjárt az idők változásának megfelelően új köntösben is, változatlanul szolgálja továbbra is a magyar közgazdasági élet, valamint a magyar kereskedelem és ipar ügyét. Erlély visszakapcsolásának előkészítése idején olyan értékes anyagot gyűjtöttek össze a kamarák, amely munka tulajdonképpen nem is tartozott az ő hatáskörükbe, ami az összes iletékes tényezők magas elismerését és egyhangú dicséretét váltotta ki. A kamarák lelkesen vállalták ezt az új munkaterületet, hangyaszorgalommal gyűjtötték össze a különféle jogi, gazdasági adatokat, címeket és dolgozták fel ezeket kötetekre menő művekben,, rövid hetek alatt, mert ezzel is meg akarták mutatni, hogy tudnak áldozni, nagy, országos érdekeikért .és nincs fáradtság, nincs pihenés, amikor a közről van szó. Ennek a szellemnek, mélyen t. Felsőház, érintetlenül fenn kell maradnia, mert ez egyben a magyar kereskedő és a magyar iparos szelleme is. Ezen a szellemen kell felépülnie az új magyar kereskedelmi és iparkamaráiknak, 'amelyek, mint a múltban, azonképpen a jövőben sem fognak önző és kicsinyes egyéni érdekek mellé kiáltatni, de a kari, a testületi szellem megerősítése révén hű szolgái kívánnak lenni ^ a magyar kereskedők és iparosok autonómián alapuló egyetemes érdekeinek és a kari üzleti tisztesség megőrzésének és kifejlesztésének. Nem ismerem azokat az, elveket, elgondolásokat ós terveket, amelyek szerint a konmány a kamarák reformját ki akarja dolgozni, tehát csak 'azt kérem és ehhez ragaszkodunk, közel óvsaáizadosi tradíció alapján, hogy a kereskedelem, és ipar ezzel az intézménnyel is közelebb jöjjön boldogulásának lehetőségéhez, az újjáéledt kamarák pedig, mint a keresztény kereskedelem és ipar fellegvárai, harcolják ki és építsék ki az erős keresztény magyar közgazdasági életet. Az új hivatalos kamarai szervezet mellett pedig ott fognak őrt állni a Baross Szövetség, a Keresztény Iparosok Országos Szövetsége és azok a szabad érdekképviseletek, amelyek külsőleg,, kívülről és társadalmi Lag is súlyt adnak a kamara ezirányú munkájának és törekvésének, i Köszönettel, hálával és elismeréssel hajlom meg a Nemzeti Bank tisztviselői, vezetői, általában a bank kommerciális szelleme előtt, amelyben (minden egyes munkahelyen szakmaijának egy-egy tudósa és a kereskedelem megértő» melegszívű barátja ül. Nagy elismeréssel kell adóznom az árellenőrzés országos kormánybiztossága nagyképzettségű és fáradhatatlan tisztviselői karának is. Minden szakma készségesen elismeri az egyes referensek nagy felkészültségét, alapos tárgyismeretét és azt a készséget, amellyel a való élethez alkalmazkodni iparkodik. A magyar árpolitika vezeiő elve a' pénz értékének megőrzése és az árszínvonal tartása. Ha mindjárt nem jelenthette ez a gazdasági élet megmerevítését, hanem csak azt, hogy a kormány az áralakulást szabályozza és az áremelkedést a legszükségesebb mérvre szorítsa, egyes szakmáknál mégis azt látjuk, hogy a hivatali apparátus csak lassú léptekkel követi az eseményeket és az életet. Egyes fontos cikkeknél és ipari munkákmái az előkészítés és kimunkálás olyan hosszadalmas, hogy hosszú hónapok telnek el, amíg 'egyes kérelmeket és jogos kívánságokat eintéznek, úgy, hogy a rendelet megjelenése pillanatában az abban foglaltakat az, élet már ré.^en túlhaladta. Nyilvánvaló, hogy ebben nincs szándékosság és 'ennek az oka valószínűleg csak az, hogy egyes osztályok túl vannak terhelve munkával, amin a tisztviselői létszám megfelelő felemelésével rövidesen segíteni lehet. A textil- és ruházati főosztály volt vezetője például egy ízben, amikor egy ügyet sürgettem, azt hozta fel mentségül, hogy ötezer ügyirat, vár elintézésre. Mélyen t. Felsőház, ez szerinteni nem ötezer akta, hanem ugyanannyi vergődő és napi gondokkal küzködő vállalat, kereskedő és iparos és alkalmazottaikkal és munkásaikkal egyetemben ezi az ötezer akta ötezernél sóikkal nagyobb lélekszámot jelent, akik nehéz szívvel, napról-napra csökkenő áruraktárral, árukészletekkel és a legtöbb esetben üres pénztárral várják azt, hogy^ mikor tudják néhány százalékkal megközelíteni az előttük vadul rohanó drágaságot, ugyanakkor, amikor egyes szakmákban — kivételezett szakmákban — ugyanez alatt az idő alatt ismételten, többször egymásután jelentek meg egymást korrigáló rendeletek. Tisztelettel kérem, hogy a kormánybiztosság teendőinek folyamatban lévő átszervezésénél, ez a szempont vétessék figyelembe. Meggondolandó volna, hogy az árpolitikai tevékenység súlypontja az árszabályozásról az árellenőrzés síkjára tolass ék át. Ennek előfeltétele természetesen a bruttó haszonkulcsnak kereskedelmi és ipari szakmák szerint való megállapítása, mégpedig mind a nagykereskedelemben, mind pedig a kiskereskedelemben, valamint az iparban. Az új miniszter úrnak, Laky ő nagy méltóságának, aki ^eaen. a téren régi. szakember és akinek működéséhez^ nagyon szép emlékek és szép eredmények fűződnek, e helyről is figyelmébe ajánlom, hogy most,