Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.

Ülésnapok - 1939-40

Az országgyűlés fetsöházáno le %0i ütése Futurának adhatta el a gyapjúját. Ez az állapot j kiszolgáltatta a gazdát a kijelölt gyárnak és : egyenesen megszégyenítő volt reánézve. Néze- I tem szerint ez a rendszer egészen tarthatatlan. ; Leghelyesebb lenne a teljesen szabad forga lomra visszatérni, természetesen a megállapított árak alapján. Ha pedig megkötöttség kel], akkor legyen inkább teljes megkötöttség és az ; összes gyapjútételeket a becslőbizottság útján a Futurához kell utalni. Egy máiSiik, szintén nagyon fontos termelési ágnál, a cukornál némileg szintén hasonló a helyzet. Az árkormánybiztosság a múlt év őszén számításokat végzet a cukorrépatermelés költségére nézve. Ennek alapja:] emelték fel , azután a cukoirrépa árát a folyó év tavaszán í 2 pengő 80 fillérre. Ez az ár azonban már ak- ; kor sem volt megfelelő, hiszen jól tudjuk, ; hogy az ennek a kiszámításnak alapjául szolgáló adatok már nagyon régen meghaladottak voltak. A folyó évben azután hihetetlen módon megdrágultak a termeiéisi költségek, főleg a munkabérek emelkedése folytán, ami nagyon természetesen egyáltalában nem juthatott kifejezésre a már előre megállapított árban. Az idérti tehát a cukorrépatermelő gazdák kénytelenek voltak teljes ráfizetéssel dolgozni, anynyival m inkább, mert a termés is jóval gyengébb volt, mint más években. Az osztó igazság elve azt kívánná, hogy a cukorrépa-árakat visszamenőleg emeljék fel a folyó évi termésre vonatkozóan legalább is 3 pengő 50 fillérre; de ezt parancsolja a bölos előrelátás is, mert hiszen ezzel lehetne leginkább ösztönözni a gaz- \ dákat arra, hogy legalább is az eddigi cukor- > répateraiő területeiket fenntartsák. A jövő évi | cukorrépa árát pedig a tényleges termelíési | költségek alapos mérlegelésével lényegesen magasabban kell megállapítani, úgy azonban, mint a gyapjuárnál is, hogy a termelési költségek esetleges emelkedésével ez az ár utólag szintén emelhető legyen. A cukorrépával kapcsolatban meg kell említenem egy régóta fennálló sérelmes helyzetet. A mezőgazdasági termelés általában mentes a forgalmi adó alól, egyedül a cukorrépa esik forgalmiadó alá, ami már magában véve is ellentétben van a forgalmiadóra vonatkozó törvényes rendelkezések szellemével. De még lehetetlenebb dolog, hogy ezt a forgalmiadót a termelő köteles fizetni. Hiszen a forgalmiadó lényege az, hogy mindig a vevő fizeti. Ez tehát kétszeresen sérelmes a gazdára nézve. Szükségesnek tartom, hogy a cukorrépa forgalmiadó a forgalmiadóra vonatkozó törvényes rendelkezések szellemében eltöröltessék, vagy ha ez valamely oknál fogva neon volna keresztülvihető, akkor legalább is a

t cukorgyárak köteleztessenek ennek megfizetésére. A répaforgialmi adóval kapcsolatban még egy lehetetten anomália áll fenn. A eukorrépaforgalmiadót ugyanis meg kell fizetni az után a répa után is, amelyet valaki a saját mezőgazdasági szeszgyárában dolgoz fel. A forgalmiadé lényege és előfeltétele az, hogy valamely oikk forgalom tárgya legyen. Ebben: az esetben pedig még a forgalom sincs meg. Egyenesen képtelenség, hogy forgalmiad ót kelljen fizetni olyan^ termiény után, amelyet a gazda saját gazdaságában használ fel. Hiszen a fiaforgalmi adó alól is kifejezetten mentes a saját gazdaságiban felhasznált famennyiség. A szeszgyárban is csupán a cukorrépa az, ami forgalmiadó köteles., a többi termény nem. Lehetetlen, hogy éppen a eukorrépatermelő gazda I Í9U0, évi december hó I8~á% szerdán. 153 legyen büntetve azért, mert intenzíven gazdálkodik, mert talaját javítja és mert több munkáskéznek ad kenyeret. Ezt a lehetetlen répaforgalmi adót tehát feltétlenül el kell törölni. Foldani velésügyi kormányzatunk nagymértékben propagálja a rostos és az olajos növények termelését nemcsak hazai szükségletünk fedezése, hanem kivitelünk fokozása érdekében is. Ami a rostos növények termelését és főkép ezek termésterületének fokozását illeti, e tekintetben azt hiszem, nagyon megkönnyebbedett a helyzet az erdélyi részek visszacsatolásával« amelyeknek viszonyai éppen ezeknek termelésére különösen alkalmasak. De mindezeknek, mind az olajos növényeknek a termelését is csak megfelelő ármegállapítással lehet biztosítani, csakis ezzel lehet kedvet csinálni a gazdáknak az egyébként hazai viszonyaink ' közt még nem egészén kipróbált olajos növények termeléséhez. Éppen ngy> mint a cukorrépánál, az olajos növényeknél is az lenne a leghathatósabb ösztönző eszköz a termelés fokozására, ha a folyó év tavaszán elég alacsonyan megszabott beváltási árak most utólag bizonyos mértékben árkiegészítésben részesülnének, a jövőben pedig úgy, mint a gyapjúnál és cukorrépánál is, előre kell megállapíani egy a mostaninál kétségkívül magasabb árat, mint minimumot, amely a termelési költségek esetleges időközbeni emelkedésével utólag szintén emelhető lenne. Tisztelettel vagyok bátor rámutatni arra. hogy takarmánymagvakban, főleg lucerna- és lóheremagban a lehető legrosszabb volt a termés, egyes vidékeken úgyszólván semmi. Egészen bizonyos, hogy a termés nem fogja a vetőmagszükségletet fedezni. Ezért feltétlenül szükséges, hogy a földmívelésügyi kormányzat idejében gondoskodjék a lucerna- és lóherevetőmag biztosításáról és pedig nem csupán a kisebb gazdák részére kedvezményes vetőmag kiosztásával, hanem azzal is, hogy ha kell, import útján is lehetővé tegye az összes gazdák, tehát úgy a kisebbek, mint a nagyobbak ' részére e fontos takarmánymagvak beszerzését. (Az elnöki széket báró Perényi^ Zsigmond foglalja el.) Ha gondoskodás idejében nem történik, félő, hogy a jövő év tavaszán nem tudunk lóherét és lucernát vetni és ez esetben 1942-ben fenyeget súlyos takarmány ínség. Említettem, hogy az árkormánybiztosság működésével szemben a gazdaközönség teljes bizalmatlansággal viseltetik. Ennek a bizalmatlanságnak nagyon sok oldalról és igen gyakran kifejezést is adott. A földmívelésügyi miniszter úr tegnapi kijelentéséből az tűnik ki. hogy a jövőben az árkománybiztosság a mezőgazdasági árak megállapítása tekintetében nagyobb mértékben fogja igénybe venni az újonnan felállított Mezőgazdasági Üzemi és Számtartási Intézet működését és szakszerű adatait. Ez kétségkívül nagyon kiváló intézet. Sajnos, azonban eddig azt láttuk, hogy mezőgazdasági szakkérdésekben egyáltalában nem kérte ki szakértők véleményét az árkormánybiztosság és ezért a jövőbeni működése elé sem tudunk kellő bizalommal tekinteni. Amennyiben az árkormánybiztosság jelenlegi konstrukciója marad fenn, a gazdaközönség részére feltétlenül az volna a legkívánatosabb, ha a mezőgazdasági Jellegű árszabályozások kérdése kivétetnének az árkormánybiztosság hatásköréből és a földmívelésügyi minisztérium kebelében működő mezőgazdasági termelési kormánybiztos-