Felsőházi napló, 1939. II. kötet • 1940. október 21. - 1942. február 24.
Ülésnapok - 1939-40
Az országgyűlés felsőházának 4-0. ülést hogy mielőtt még e nem egészen szerencsés elgondolása, rendelet végrehajtása során súlyosabb zavarok állnának elő s az érdekelt gazdák és a vásárolni szándékozó fogyasztók érzékenyen károsodnának, kegyeskedjék ezt a rendeletet hatályon kívül helyezni. Hosszú tárgyalásokat és küzdelmeket folytattak a gazdaközönség érdekképviseleti szervei a tejárak megfelelő biztosítása érdekében. E tekintetben a földroivelésügyi minisztérium illetékes osztálya részéről a legteljesebb támogatásban részesültek. Itt is az árkormánybiztos ság volt a kerékkötő, amelynek ellenállásán hosszú ideig megakadt a tejár rendezése. Az ősz folyamán bekövetkezett tej áremelés örvendetes eredményt jelent ugyan, a jelenlegi termelési viszonyok és aibraktakarmány-árak mellett azonban ez sem mondható elegendőnek. Mint nagyon sok más jóakaratú intézkedés* ez is elkésve jött. Az abraktakarmányok drágulása már jóval korábban következett be. A tehenek rosszabb takarmányozása, továbbá a tehénlétszám csökkenése folytán a tejtermelés nagyon lecsökkent és ahhoz, hogy az ismét elmélkedjék, hosszabb idő szükséges. De ez is csak úgy lehetséges, ha a tejtermelő gazdák részére a tej árával arányban lévő áron megfelelő abraktakarmány biztosíttatik. Az ország közellátásának nagyfontosságú érdekeit szolgálták a gabotnafOTgalmat szabályozó rendeletek. A gazdaközönség, mely min denkor áldozatkészen veti magát alá a mágia sabb érdekeknek, ezt a szabályozást sem kifogásolta. A részletek tekintetében azonban itt is vannak kif ogásoáandók. Ami az ármegállapításokat illeti, azok' nem voltak arányban a termelési költségekkel. Főleg áll ez a búza árára nézve. De nagy hiba, hogy a szokványminőségű búza faj súlyát 78 kg-ban állapították meg, a rozsét pedig 71-ben. Az idei időjárás mellett, sajnos, ilyen fajsúlyú búza és rozs alig van az országban. Miután pedig a legtöbb gabonánál a fajsúlyon kívül egyéb kifogások is voltak, — hiszen nedves és csírás volt a termés jelentékeny része — a gazda, főleg a kisgazda jóval kevesebbet kapott a rendeletben megállapított árnál. Vidéki piacokon gyakran csak 17—18 pengőt fizettek a Futura bevásárlói a búzáért. Ez általános panaszra adott okot. Ugyanez volt a helyzet a rozsnál is. A gazdaközönség különböző érdekképviseleti szervei részéről számtalan felszólalás történt aziránt, hogy ezek az idei viszonyok között meg nem álló szokványminőségi kikötések enyhíttessenek és a búza megszabott fajsúlya 75 kilogrammra, a rozsé pedig 68 kilogrammra szállíttassék le. Bár a földinívelésügyi minisztérium illetékes osztálya támogatta ezeket a felszólalásokat, à megszabott fajsúly lejjebbszállítása a mai napig sem törtónt meg. Az is hiba, hogy az abraktakarmány céljára szolgáló termények árát aránylag magasabban szabták meg, mint a kenyérmagvakét. A zab árát is magasabban állapították meg, mint a rozsét, aa árpánál pedig, jól tudjuk, nagyon különféle árak vannak a sörárpára, ipari árpára és takarmányárpára nézve. Az idei időjárás mellett valódi sörárpa alig volt az országban. Miután azonban éppen árpában volt a leggyengébb a termés és legnagyobb a hiány, az, akinek véletlenül feleslege volt, mind sörárpa gyanánt igyekezett azt eladni. A sörgyárak pedig a minőséggel egyáltalában nem törődve, a legmagasabb áron vásárolták azt össze. Ennek következtében természetesen eltűnt az árpa és takarmányozás céljára semmi 19W. évi december hó 18-án, szerdán. 151 sem maradt, hiszen a 25—26 pengős sörárpaárakat a gazdák megfizetni nem tudták. Feltétlenül hiba volt tehát a sörgyáraknak megengedni az árpa összevásárlását, mert hiszen azárpa olyan elsőrendű takarmánycikk, amely mással nem pótolható. A sertéshízlaláshoz tengeri mellett feltétlenül szükséges, a sertésneveléshez pedig teljesen nélkülözhetetlen. Nem kifogásolhatjuk azokat az intézkedéseket, amelyek a közélelmezés érdekében a búza és rozs takarmányozását tilalmazzák. Sajnos, azonban éppen annak következtében | hogy az abraktakarmányok árát magasabban állapították meg, mint a kenyérmagvakat, főI leg a rozsét, a tengeri ára pedig hihetetlenül j ' felszökött, a valóságban nagyon sok rozsot ta| karmányóztak fel. De kénytelenek is voltak j erre a gazdák, mert hiszen semmi más nem | állott rendelkezésükre. Sőt, sajnos, ma is na| gyón bajos mást beszerezni e helyett. A helyj telen és aránytalan ármegállapítás és főleg az Í árpának ipari célra való felhasználása nagyon ! sok kenyérgabonát vont el az emberi élelmeî zéstől. Sajnos, az idei nedves időjárás miatt a Î termés jelentékeny része megromlott és sajnos, I a búza, de a rozstermés igen jelentékeny része s is csupán takarmányozásra alkalmas. Az idevonatkozó rendelkezések szerint a búza- és rozstakarmányozás tilalma alól a S vármegyei gazdasági felügyelőség adhat fel! mentést és engedélyezheti takarmányozás célI jaira való felhasználását. Ez nagyon helyes j intézkedés lenne, a gazdasági felügyelőségek í azonban a rendeleten kívül olyan utasítást kaptak, hogy csupán mintát vehetnek, amelyet fel kell küldeniök az Országos Állatélettani és Takarmánykísérleti állomáshoz és csak az esetben, ha. az megállapítja, hogy emberi élelemre nem alkalmas, engedélyezheti annak I takarmányozás céljaira való felhasználását. Ez nagyon nehézkes eljárás, annál is inkább, mert j egy kis minta alapján úgy szólván lehetetlen i nagyobbmeiinyiségü gabona minőségének meg? bízható elbírálása. Sokkal helyesebb lenne tej hát, ha a gazdasági felügyelőségek, ügy, mint I a rendeletek is kimondták, teljes felhatálma1 zást kapnánk a gabona minőségének elbírálá| sara, amit a felügyelő a helyszínen sokkal biz\ tosabban és megnyugtatóbb módon tehetne | meg, annál is inkább, mert teljesén megfelelő j szakértelemmel is rendelkezik. Ezzel kapcsolatban meg kell említenem egy \ újabb rendelkeziést, amely szerint az emberi í élelemre alkalmasnak nem talált rozsot nem l szabad otthagyni a tulajdonos gazdánál, ha; nem —- lényegesen csökkent áron — át kell Ï adni a Futurának, amelynek iitján azután I máshová utalják ki takarmányozási célra. En! nek a rendeletnek oka állítólag az, nehogy i egyesek mesterségesen megromlasszák rozs| készletüket azért, hogy emberi élelemre alkalÍ matlanná váljék. Ez a rendelet a legteljesebb j mértékben síéirelmes a gazdákra, hiszen közi tudomású, hogy főleg éppen a rozs tekintélyes i része a nyári esős időjárás következtében megromlott. Elég baj ez a gazdáknak» hogyan lehessen őket tehát még azzal is megbüntetni, hogy megromlott rozsukat, amelyre pedig égetően szükségük lenne a mái nagy takarmány hiány mellett, ne használhassak fel, hanem olcsó pénzért legyenek kénytelenek elvesztegetni. Alig képzelhető el, hogy akadjon az országban gazda, aki mesterségesen állítson elő romlott rozsot. Lehetetlen, hogy az esetleg előforduló egy-két kivétel miatt a gazdák nagy ! tömegeit büntessék ilyen módon. Akiktől a ro23*
